2012. június 26., kedd

Két pogány közt 1.

A török seregek pusztítása következtében hatalmas területekről tűnt el a magyar népesség. Mivel lakatlan nem maradhatott a tartomány Balkáni népekkel telepítették be. Őket viszont a felszabadító Habsburg sereg pusztította el és telepítette be német /Sváb/ telepesekkel. Mind magyar, rác német részről voltak túlélők és ezeknek le származottai a mai magyar népesség.
Kis-Ázsiában az igazi török ott nem érkezett el ekkor még a földművelés fokára. A magyarországi vlachhoz hasonlóan, még pásztor, aki marhából és tejből él, a farmok földművelő munkáját pedig ott is rabszolgák, még pedig magyarok, horvátok, németek végzik. A Balkán és Kis-Ázsia ily módon egy rabszolgatábor, a folytonos végvári harcokban, magyar lakosságból, meg Magyarország védelmére jött idegen, német zsoldosokból összeszedve. Nicea környékén, Kis-Ázsiában csupa magyar, német, horvát rab dolgozik, akiknek élete már kifejlődött szokásjog szerint alakul: tíz-tizenöt évig dolgozik a török földesuraknak, akkor szabadon bocsátják, megházasodhatik, de helyéről csak akkor mehet el, ha törökké lesz. Idegen utazók mindegyre magyar beszédet hallanak: a kerítések mögött magyar rabszolgaasszonyok tereferélnek, az utak mellett magyarok őrzik a tehenet és ökröt. (...)

Wild András nevű német katona egy kis vár ostromán, Szentandrásnál Bocskay-párti magyarok kezébe került, vidéki nemes házába viszik, ahol asszonyok ülnek, esznek-isznak hosszú asztalnál, nyelvüket élesítik az istenadtán, de enni is adnak neki. Hat nap múlva törökök jönnek a faluba, megveszik. Miután kezét, karját megtapogatták, fogait megnézték (a rabszolgavásáron főként a fogakat nézik, s azok egészséges voltából következtetnek a rab egészségére), ára ekkor 30 arany.
  

Innen harmadnapra Egerbe viszik, s itt már egy más török 40 aranyat ad érte. Egerből Budára kell gyalogolnia, lábai elfagynak, de egy janicsártiszt mégis ad érte 50 aranyat,  (gazdája 60-ra tartotta) s hogy a fagy okozta sebei elmúljanak, a budai melegfürdőkbe küldi őt rendszeresen. Ez a fiatal német katona feljegyzéseiben egyébről sem beszél, mint a rabszolgák világáról, mely a török pompa alatt ott nyüzsög piszokban, vérben, bűnökben, a szerencsétlen magyar földön csakúgy, mint Konstantinápolyban és Egyiptomban, a török világbirodalom minden tartományában. 


Budai tartózkodása alatt 1605-ben tatárok jönnek 2.000 rabbal a piacra, az asszonyrabok itt is lovon, két oldalt kosárban négy-öt gyerek, csak fejük látszik ki. A nagy kínálat azonban nem nyomja le az árakat. Wild gazdája egy tizenhat éves leányt ekkor 35 aranyért vesz meg. Hallatlan összeg, mikor egy ökörnek 8–10 forint az ára. Katonánkat különben később ajándékba adták Eszéken egy inspekciót végző császári fizetőmesternek, akinek jóakaratát hasznos volt ily ajándékokkal megszerezni. Ez a hivatalnok Eszéken egyetlen hivatalos ténykedése alatt kap harminc magyar és német ifjút, akik közül Wildet Belgrádban a szerdárnak ajándékozza. Ennek azonban már hatvan ily nem sokra használható ifjú rabszolgája lévén, őt Konstantinápolyban hatvan aranyért eladja arab kereskedőknek, akikkel azután bejárja egész Keletet. Így emelkedett a rabszolgaárucikk értéke néhány hónap alatt harminc forintról a kétszeresére: a rabszolga kereskedés a török birodalomban is jövedelmező üzlet volt, amelynek megvolt a nagy kereskedelmi szervezete, négerei pedig elsősorban magyarok voltak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése