A várakban elhelyezett török őrség sem csak törökökből állt. Példa erre az Ozorán állomásozó müsztahfizok és topcsik jegyzéke (1559. október 02.)
Iszkander Darabuzun dizdár, napizsoldja 15 akcse.
Alatta 4 bülükben 38 ember, 6-7 akcse napi zsoldal.
Együtt 39 egyén, kik Szemendrei, Bosnyák, Pozsegai származásúak.
Ozorai közölük 2 egyén és Bácsi is kettő.
A topcsik (tüzérek) dsemáetje összesen 3 emberből áll, kik napi 6 akcse zsoldot élveznek.
A török forrásokban háromféle megnevezéssel találkozhatunk, ha várkatonaságról van szó, ezek a müstahfiz, merd-i kale, és hisar eli.
A török forrásokban háromféle megnevezéssel találkozhatunk, ha várkatonaságról van szó, ezek a müstahfiz, merd-i kale, és hisar eli.
A gyalogos müsztahfizok adták a várkatonaság magját a tüzérséggel együtt. Gyalogos katonák voltak, feladatuk a vár védelme volt (gyakran egyedüli csapatnemként), így nem jártak portyázni. A müsztahfizokat néhány forrás a Portáról a tartományi várakba telepített janicsárokkal azonosítja.
A kiöregedett, beteg, sebesült janicsárokat tartományi szolgálatra küldték, őket hívták hisari eri-nek, illetve merd-i kalenak.
A müsztahfizek csapatneme tizedekre, bülükre oszlott, vezetőik a tizedesek, a bülübasik, vagy szerbülük voltak. A müsztahfizek a gyalogosok között a legtöbb zsoldot kapták. Csak mohamedán vallásúak lehettek közöttük, igaz, sok volt a balkáni származású áttért katona is. A XVII. században e megbecsült csapatnem létszáma mindenhol csökkenni látszott; a müsztahfizok helyett egyre több lett a tüzér, és az azab.
A várak élén a kapitány, az dzidár, helyettese pedig a kethüdá. A kapitány rangja legtöbbször aga volt. A források alapján a dizdár szerepe nem mindig világos; egyesek szerint az egész katonaság parancsnoka volt, máshol csak a müsztahfizeké. Más forrásokban a viszont a kethüdá a müsztafizek parancsnoka. A kapitányok gyakorlatilag a várak foglyai voltak. Aki meglátta, hogy egy puskalövésnyire elhagyja az erősséget, megölhette, és ő került a helyére.
A főtisztek mellett még nagyon fontos volt az írnok, a katib. A topcsik (tüzérek) feladatuk szakértelmet igényelt. Elöljárójukat szer-nek („fejnek”) hívták, a későbbiekben pedig agának. A poszt és a rang megegyezik. Az aga helyettese szintén egy kethüda. A tüzér tizedek a bölükök, vezetőjük pedig a bölükbasi, vagy szerbölük.
Szinte nincsenek is lovasok. A lovasokat a zsoldlisták két féleképpen nevezték: zsoldos lovasok, azaz dzsiján-i szüvári és lovasok, azaz fárisz. Néha előfordul a besli elnevezés is. A lovasokat századokba sorolták, élükön az aga állt. A lovascsapatok agái egyenrangúak voltak, és nem helyeztek föléjük más parancsnokot. Kisebb várakban ez az egység tizedekre apadt.
Az agák helyettesei a zászlóvivők (alemdár, bajraktár), de nem számítottak tisztnek. Többségük a Balkánról származott, sok volt az áttért köztük.
Akadt majdnem minden csapatban keresztény, vagy éppen magyar; ők voltak a kalauzok.
képek forrása: fecebook
