2012. december 30., vasárnap

A magyar sereg létszáma 2.

A veszteségek alapján is alig fogadható el a 25.000-es létszám. Maga Brodarics 10.000 gyalogosra és 4.000 lovasra teszi az elesettek számát, ami tehát azt jelentené, hogy a csatatéren maradt volna a sereg fele. Ilyen arányú veszteség azonban a legritkábban fordul elő a háborúban, rendszerint akkor, ha bekerítő csata ment végbe, vagy pedig a győztes kitartóan üldözte az ellenséget. Mohácsnál sem az egyik, sem a másik eset nem fordult elő. A török források még ennél is nagyobbra, 40-50.000 főre becsülik a magyarok veszteségét. Ez nyilvánvalóan túlzás. Szulejmán írnoka a csata napján 50.000 magyar lovasról és 4.000 gyalogosról ír, de négy nappal később már azt jegyzi fel, hogy "20.000 gyalogos és 4.000 páncélos magyart temettek el", beleértve ebbe azt a "körülbelül 2.000... élve elfogottat", akiket lefejeztek. A hullák elhantolását a nagyvezír, a titkára és a defterdár irányították. Ők jelentették ezeket a számokat a szultánnak, tehát pontosnak tekinthetők. 

Ezek szerint viszont, Brodarics 25.000 fős létszámát véve alapul, az egész magyar sereg ott maradt volna a csatatéren, ami nyilvánvalóan képtelenség. Mindent összevéve tehát, könnyen lehetséges, hogy a magyar sereg létszáma nem 25.000, hanem 50-60.000 fő volt. 

Az persze szinte hátborzongató, hogy a magyar fővezérlet maga sem tudta, hogy  mennyi a katonák száma. Nem tartottak mustrát, nem számlálták össze a sereg "élésmesterei", hogy hány embert és lovat kell élelmezni? Vagy csak Brodarics nem ismerte a létszámot? Láthattuk viszont, hogy az utolsó haditanácson, tehát 24-én vagy 25-én, Tomori is 20.000 harcosról beszélt. Igaz viszont, hogy bár ekkor már fővezér volt, nem a főseregnél, hanem a karassói tábornál tartózkodott, ahol nem kísérhette figyelemmel a hadak mohácsi gyülekezését. 

Perjés Géza: Mohács