"…mondják, köztörökök között az a hír, hogy Szigetre jönnének,
de senki bizonnyal nem tudja.”
1566. július 21-én és az utána következő
napokban – amíg a szultáni fősereg átkelése folyamatosan zajlott a
Dráván, a hódoltsági szandzsákok csapatait a török katonai
főparancsnokság – a szultán, a nagyvezér és a pasák tanácskozásának
megfelelően – úgy igazítja, hogy biztosítsa az elkövetkező
ostromműveletek zavartalanságát. Vagyis azt, hogy a Sziget alá szálló
fősereget semmilyen váratlan meglepetés szerű támadás semelyik irányból
ne érhesse, a keresztények felmentő szándékairól hamar értesülhessenek
és azt elháríthassák, valamint nagyon fontos ostromtüzérség – amelyet a
Dunán szállítottak – kirakodása is megkezdődik Mohácsnál…
A török szultán hada átkelt a Dráván. A száguldó lovasok – elsősorban
is a felderítés céljából, másrészt a szigeti védők éberségének
kipuhatolása miatt – nagy számú csapatokkal rajzanak ki a Siklós alatti
török táborból – amelynek védelmét állandó 8-ezer fős haddal „három bég őrzi”
– és eljutnak az ormánsági Kisasszonyfalváig (a mai Kisasszonyfa nevű
faluig), amely akkor az Istvánffyak birtokában állt, s amely már csak
egy lófutásnyi időre és távolságra fekszik Szigetvártól.
A gyülekező törökök – a siklósi
táborukon kívül – egyébként több nagyobb tábort építenek ki, így az
eszéki híd közelében – melynek védelme a Simontornya bégjének a feladata
volt – Baranyavárnál, aztán Mohács közelében Lippónál. Mohácson ezalatt
Száli Mohamed pasa az anatólia seregtesttel állomásozik, és felügyeli a
török tüzérség kirakodását. Ennek száma bizonytalan. A török források –
vélhetően túloznak mikor – közel 300 ágyút sorolnak fel. A valósághoz
közelebb áll, hogy a szultáni had körülbelül 20 nagy ostromágyúval és
200 különböző nagyságú löveggel érkezett a magyarországi hadjáratra.
Ezeket eztán vontatással és nagyszámú katonai biztosítással indítják
Szigetvár alá. Mindeközben a szultáni had elővédje – melyet a boszniai
pasa és a karamániai pasa csapatai alkotnak – Siklós irányából elindult,
hogy Pécs alatt szálljon táborba.
A szigetiek Orosztonyi Péter tiszttartó
levele szerint nem tudják – de nagyon jól sejtik – hogy a török ellenük
jön. Ezért létfontosságú, hogy „nyelveket”
fogjanak, vagyis török hadifoglyokat ejtsenek, akiktől pontosabb
információkat szerezhetnek. Szigeti védők gyalogos és lovas csapatai
ezért mind a vártól keletre eső területeken cirkálnak és leskelődnek.
Ugyancsak Orosztonyi Pétertől tudjuk, hogy egy ilyen felderítő gyalog
egység elfogja a pécsi Naszuf bég öccsének egy csapatát…
Mindeközben a hódoltsági török csapatok
jóval távolabb Szigetvártól a Dunántúlon úgy mozognak, hogy az esetleges
felmentő szándékot meggátolják. Egy nagyobb török kontingens
állomásozik a dél-dunántúli területeken, Somogy vármegyében Segesd
környékén, de sokkal jelentősebb számú az a török sereg, amely Bottyán
falu környékén (a mai Szabadbattyán) van állásban, Székesfehérvár
közelében, azzal a feladattal, hogy a királyi hadak mozgását mind Buda
felé, mind Szigetvár felé figyelje és meggátolja. A török felderítők
elszáguldanak végig az észak-dunántúli részeken egészen Győr és Komárom
alá, hogy a gyülekező királyi hadsereg számít és szándékét kikémleljék.
A török akindzsik és más gyors mozgású
csapatok azt is parancsba kapják, hogy kezdjék el a föld népének
összefogdosását és a török ostromtáborhoz való terelését, hiszen kell
majd a munkáskéz. Ezt hamar megtudhatja a magyar védelem is, hiszen nem
csupán a Dráván túlról, Szlavóniából és a Szerémségből, nem csak
Tolnából és Baranyából, de éppen a somogyi Segesd környékéről is nagy
számmal indítják meg a falvak férfi népét, hogy a szigetvári ostromhoz
hasznosan szolgáljanak. A szerencsétlen jobbágyok – ha csak tehették –
mindenüket hátra hagyva menekültek nyugat felé; mondják Kanizsa
környékén óriási torlódást és rendetlenséget okoztak e menekülő
szekereikkel.
Nagy Szulejmán az idős török szultán utolsó hadjáratán Sziget vára felé
igyekszik - 1566 nyarán. Az egykorú török források - és ezt e miniatúra
is megerősíti - beszámolnak róla, hogy "elgyötört" és "beteges" volt
nehezen viselte már a hadjárat fáradalmait. Itt az látható, amint lován
ülve, a nagyvezíre támaszkodva vonul katonái között...
