2013. július 30., kedd

Szigetvár török ostromának katonai biztosítása.

"…mondják, köztörökök között az a hír, hogy Szigetre jönnének,
de senki bizonnyal nem tudja.”


1566. július 21-én és az utána következő napokban – amíg a szultáni fősereg átkelése folyamatosan zajlott a Dráván, a hódoltsági szandzsákok csapatait a török katonai főparancsnokság – a szultán, a nagyvezér és a pasák tanácskozásának megfelelően – úgy igazítja, hogy biztosítsa az elkövetkező ostromműveletek zavartalanságát. Vagyis azt, hogy a Sziget alá szálló fősereget semmilyen váratlan meglepetés szerű támadás semelyik irányból ne érhesse, a keresztények felmentő szándékairól hamar értesülhessenek és azt elháríthassák, valamint nagyon fontos ostromtüzérség – amelyet a Dunán szállítottak – kirakodása is megkezdődik Mohácsnál…

A török szultán hada átkelt a Dráván. A száguldó lovasok – elsősorban is a felderítés céljából, másrészt a szigeti védők éberségének kipuhatolása miatt – nagy számú csapatokkal rajzanak ki a Siklós alatti török táborból – amelynek védelmét állandó 8-ezer fős haddal „három bég őrzi” – és eljutnak az ormánsági Kisasszonyfalváig (a mai Kisasszonyfa nevű faluig), amely akkor az Istvánffyak birtokában állt, s amely már csak egy lófutásnyi időre és távolságra fekszik Szigetvártól.

A gyülekező törökök – a siklósi táborukon kívül – egyébként több nagyobb tábort építenek ki, így az eszéki híd közelében – melynek védelme a Simontornya bégjének a feladata volt – Baranyavárnál, aztán Mohács közelében Lippónál. Mohácson ezalatt Száli Mohamed pasa az anatólia seregtesttel állomásozik, és felügyeli a török tüzérség kirakodását. Ennek száma bizonytalan. A török források – vélhetően túloznak mikor – közel 300 ágyút sorolnak fel. A valósághoz közelebb áll, hogy a szultáni had körülbelül 20 nagy ostromágyúval és 200 különböző nagyságú löveggel érkezett a magyarországi hadjáratra. Ezeket eztán vontatással és nagyszámú katonai biztosítással indítják Szigetvár alá. Mindeközben a szultáni had elővédje – melyet a boszniai pasa és a karamániai pasa csapatai alkotnak – Siklós irányából elindult, hogy Pécs alatt szálljon táborba.

A szigetiek Orosztonyi Péter tiszttartó levele szerint nem tudják – de nagyon jól sejtik – hogy a török ellenük jön. Ezért létfontosságú, hogy „nyelveket” fogjanak, vagyis török hadifoglyokat ejtsenek, akiktől pontosabb információkat szerezhetnek. Szigeti védők gyalogos és lovas csapatai ezért mind a vártól keletre eső területeken cirkálnak és leskelődnek. Ugyancsak Orosztonyi Pétertől tudjuk, hogy egy ilyen felderítő gyalog egység elfogja a pécsi Naszuf bég öccsének egy csapatát…

Mindeközben a hódoltsági török csapatok jóval távolabb Szigetvártól a Dunántúlon úgy mozognak, hogy az esetleges felmentő szándékot meggátolják. Egy nagyobb török kontingens állomásozik a dél-dunántúli területeken, Somogy vármegyében Segesd környékén, de sokkal jelentősebb számú az a török sereg, amely Bottyán falu környékén (a mai Szabadbattyán) van állásban, Székesfehérvár közelében, azzal a feladattal, hogy a királyi hadak mozgását mind Buda felé, mind Szigetvár felé figyelje és meggátolja. A török felderítők elszáguldanak végig az észak-dunántúli részeken egészen Győr és Komárom alá, hogy a gyülekező királyi hadsereg számít és szándékét kikémleljék.

A török akindzsik és más gyors mozgású csapatok azt is parancsba kapják, hogy kezdjék el a föld népének összefogdosását és a török ostromtáborhoz való terelését, hiszen kell majd a munkáskéz. Ezt hamar megtudhatja a magyar védelem is, hiszen nem csupán a Dráván túlról, Szlavóniából és a Szerémségből, nem csak Tolnából és Baranyából, de éppen a somogyi Segesd környékéről is nagy számmal indítják meg a falvak férfi népét, hogy a szigetvári ostromhoz hasznosan szolgáljanak. A szerencsétlen jobbágyok – ha csak tehették – mindenüket hátra hagyva menekültek nyugat felé; mondják Kanizsa környékén óriási torlódást és rendetlenséget okoztak e menekülő szekereikkel.

Nagy Szulejmán az idős török szultán utolsó hadjáratán Sziget vára felé igyekszik - 1566 nyarán. Az egykorú török források - és ezt e miniatúra is megerősíti - beszámolnak róla, hogy "elgyötört" és "beteges" volt nehezen viselte már a hadjárat fáradalmait. Itt az látható, amint lován ülve, a nagyvezíre támaszkodva vonul katonái között...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése