„…az passa a szőlőhegyekre
akarna az itt valókra jönni és meg akarná szedni; ennek meglátására ki
menénk és meglátogatnók az les heleket. Menénk ugyan azon napon el,
délután egy órán, huszonöt lóval, jó szerrel és ötven puskással, hogy mi
azokat megjárnók és meglátnók.”
A török sikertelen szüreti mulatsága a Semléken...
1561. szeptember 2-án a szigetiek a
vártól keletre fekvő Semlék-hegyen (a mai Turbék-Zsibóti Szőlőhegyen)
összecsaptak a törökökkel és véres küzdelmet vívtak…
Még alig hűlt ki Horváth Márk kapitány
teteme (aki 1561. augusztus 20-án vagy akörül hunyt el, régi sebesülése
következtében), a szomszédos török erők már igyekeztek megkísérteni
Szigetvárt. Már ezt tudjuk, Zárkándy Páltól Nádasdy Tamás szervitorától,
aki megírta urának, hogy
„Híre volt és mastan is híre
vagyon, hogy az passa a szőlőhegyekre akarna az itt valókra jönni és
meg akarná szedni; ennek meglátására ki menénk és meglátogatnók az les
heleket. Menénk ugyan azon napon el, délután egy órán, huszonöt lóval,
jó szerrel és ötven puskással, hogy mi azokat megjárnók és meglátnók.
Tudom, hogy Nagyságod tugya, Semlékhegyen innen csak közel Sziget felől
hát nagyon hajtják az törökök valami kocsikat és lovagokat. Miért hogy
akkor vevők eszünkben, hogy csak közel volnánk hozzánk, láták, hogy
kevesen vagyunk, mindjárást közinkbe öklelének. Voltak száz lóval
előljáróben terekek, ott nagy harcunk lőn, az mezőn ő bennek ide három
vesze, egy vajda volt, annelkül sok sebesek essének keztek. Isten
akarattyából az törökök megfutamodának előttünk. Draskovit uram öccse,
Draskowyt János nem vett volt semmi fegyvert rejá, ott az török űzőben
megsebessedék, mely seb miá halála történek. Tovább azt is írhatom
Nagyságodnak, hogy három lessek voltak, egyik az szentlőrici cserben, a
másik az szentörzsébeti völgyen volt, az harmadik csak itten
Semlékhegynél volt. Azért mi bennünk kettő veszött Draskowyt Jánossal,
ennél több nem esett.”
Mit tudhatunk mindebből? Az történt,
hogy a pécsi, siklósi, mohácsi és koppányi törökség is meg kívánta
szedni a dézsmáját a szigetiek szüretéből – lévén az akkori Semlék-hegy
(amint ma is) gazdag szőlő és gyümölcsös volt. Zárkándy elbeszéli, hogy a
törökök kijövetelére a szigetiek csak későn figyeltek fel, nem is
mentek ki megfelelő erővel, ezt is három felé elosztották (egymástól
aránylag távol –amint mondja: Szentlőrinc közelében, aztán fele útján
Szentlőrinc és Szigetvár között a „szentörzsébeti”
völgyben – mai Nyugotszenterzsébet közelében – s végül közel Szigethez
(attól úgy 3-5 kilométernyire) a Semléken… A csatájukban a törökök
bátran közéjük is támadtak s a vár felé szoríthatták őket, ahonnét
bizonnyal segítségükre jöttek ki még a szigeti huszárok, csak így
értelmezhető, hogy a kis számú és megszorított szigeti puskások és 25
lovas aránylag kis veszteséggel – Draskovics János és még egy vitéz
halálával –, és a törököt visszavetve nyertesen kerültek ki a
küzdelemből.
Ekkor még nem érkezett meg a vár élére
az új kapitány kinevezése: éppen erre rá egy nappal, szeptember 3-án
címezte meg azt az Udvarban a király, I. Ferdinánd gróf Zrínyi
Miklósnak.
"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.
Történelmi és kulturális oldal.