2013. szeptember 22., vasárnap

Szüreti csetepaté

„…az passa a szőlőhegyekre akarna az itt valókra jönni és meg akarná szedni; ennek meglátására ki menénk és meglátogatnók az les heleket. Menénk ugyan azon napon el, délután egy órán, huszonöt lóval, jó szerrel és ötven puskással, hogy mi azokat megjárnók és meglátnók.”
A török sikertelen szüreti mulatsága a Semléken...


1561. szeptember 2-án a szigetiek a vártól keletre fekvő Semlék-hegyen (a mai Turbék-Zsibóti Szőlőhegyen) összecsaptak a törökökkel és véres küzdelmet vívtak…

Még alig hűlt ki Horváth Márk kapitány teteme (aki 1561. augusztus 20-án vagy akörül hunyt el, régi sebesülése következtében), a szomszédos török erők már igyekeztek megkísérteni Szigetvárt. Már ezt tudjuk, Zárkándy Páltól Nádasdy Tamás szervitorától, aki megírta urának, hogy

„Híre volt és mastan is híre vagyon, hogy az passa a szőlőhegyekre akarna az itt valókra jönni és meg akarná szedni; ennek meglátására ki menénk és meglátogatnók az les heleket. Menénk ugyan azon napon el, délután egy órán, huszonöt lóval, jó szerrel és ötven puskással, hogy mi azokat megjárnók és meglátnók. Tudom, hogy Nagyságod tugya, Semlékhegyen innen csak közel Sziget felől hát nagyon hajtják az törökök valami kocsikat és lovagokat. Miért hogy akkor vevők eszünkben, hogy csak közel volnánk hozzánk, láták, hogy kevesen vagyunk, mindjárást közinkbe öklelének. Voltak száz lóval előljáróben terekek, ott nagy harcunk lőn, az mezőn ő bennek ide három vesze, egy vajda volt, annelkül sok sebesek essének keztek. Isten akarattyából az törökök megfutamodának előttünk. Draskovit uram öccse, Draskowyt János nem vett volt semmi fegyvert rejá, ott az török űzőben megsebessedék, mely seb miá halála történek. Tovább azt is írhatom Nagyságodnak, hogy három lessek voltak, egyik az szentlőrici cserben, a másik az szentörzsébeti völgyen volt, az harmadik csak itten Semlékhegynél volt. Azért mi bennünk kettő veszött Draskowyt Jánossal, ennél több nem esett.”

Mit tudhatunk mindebből? Az történt, hogy a pécsi, siklósi, mohácsi és koppányi törökség is meg kívánta szedni a dézsmáját a szigetiek szüretéből – lévén az akkori Semlék-hegy (amint ma is) gazdag szőlő és gyümölcsös volt. Zárkándy elbeszéli, hogy a törökök kijövetelére a szigetiek csak későn figyeltek fel, nem is mentek ki megfelelő erővel, ezt is három felé elosztották (egymástól aránylag távol –amint mondja: Szentlőrinc közelében, aztán fele útján Szentlőrinc és Szigetvár között a „szentörzsébeti” völgyben – mai Nyugotszenterzsébet közelében – s végül közel Szigethez (attól úgy 3-5 kilométernyire) a Semléken… A csatájukban a törökök bátran közéjük is támadtak s a vár felé szoríthatták őket, ahonnét bizonnyal segítségükre jöttek ki még a szigeti huszárok, csak így értelmezhető, hogy a kis számú és megszorított szigeti puskások és 25 lovas aránylag kis veszteséggel – Draskovics János és még egy vitéz halálával –, és a törököt visszavetve nyertesen kerültek ki a küzdelemből.

Ekkor még nem érkezett meg a vár élére az új kapitány kinevezése: éppen erre rá egy nappal, szeptember 3-án címezte meg azt az Udvarban a király, I. Ferdinánd gróf Zrínyi Miklósnak.

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése