A mohácsi ferencesek története

Az összes rendelkezésünkre álló kútfők szorgos áttanulmányozása után annyit mégis megállapíthatunk, hogy a mohácsi vész előtt már itt voltak a ferencesek. (...)


Igaz, a mohácsi vésznek 39 évvel már utána voltunk, amikor a rendi krónikás a mohácsi zárdát említi, amelynek épülete már biztosan nem volt meg, mert tudjuk, hogy a török a gyászos mohácsi csata után az egész várost felgyújtotta, és csak az üszkös romok maradtak meg sokáig a csatatér felett. (...)


A gyászos emlékű ütközetben elesett 7 főpap, 28 világi zászlós úr, 200 pécsi diák, 500 főbb nemes és mintegy 22.000 vitéz között szerepel Tomori Pál kalocsai érsek, a magyar haderők vezére, ferencrendi szerzetes, és vele együtt sokan Szent Ferenc fiai közül. A mohácsi zárda Necrologium-a (halottjainak évkönyve) megemlíti ugyanis, hogy 1526. augusztus 29-én több testvér esett el a gyászos csatamezőn. Tomori Pál két társát, P. Urbánt és P. Györgyöt meg is nevezi. Minden valószínűség szerint Tomori Pál vagy székhelyéről, Kalocsáról, vagy pedig Bácsból, ahová haderejének kiegészítésére ment el, vette maga mellé két rendtársát. A többi névtelen ferences közt elsősorban a mohácsi rendház tagjai szerepelnek.

Dr. Karácsonyi János az imént említett könyvében egy Antal nevű ferencesről is tud, aki a mohácsi csatában résztvett: "Istvánffy Miklós történetírónk szerint egyik ferencerendi mégpedig őszerinte Szegedi Antal nevű, II. Lajos király gyóntatója és udvari hitszónoka. Maga is személyesen küzdött és arcán súlyos sebet kapott, de mégis sikerült neki lóra kapni, meneküli és bár elcsúfított arccal, még sokáig élt. Mivel Istvánffy a mariánusok kolostorában gyakran megfordult, magát az eseményt az ott élő pozsonyi ferencesrendiek elbeszélése nyomán jól megjegyezte, de a névben alighanem tévedett. 1533-ból ismerjük a mariánusok javarészét, de azok közt Szegedi Antalt nem találtunk, van hat Szegedi nevű, de egyik sem Antal. Élt azonban még ekkor is Segősdi  vagy Segesdi Antal, a volt provinciális. Csak ezt választhatták olyan fontos állásra, mint a királyi udvar hitszónoksága s azért biztosra vehetjük, hogy ő voltott Mohácsnál bátorítani a királyt és a többi magyar vitézeket".



forrás: P. Unyi Bernárdin O.F.M.: A mohácsi ferencesek története. (részletek)
           Gyöngyösi ferences könyvek, 8. szám. Gyöngyös, 1943.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése