Naszádosok, sajkások

Mátyás királynak a pápához 1475. november 03-án intézett levelében ez olvasható: 

„... a dunai hajóhad fölszereléséhez fogtam...” 

Magyar diplomáciai emlékek Mátyás király korából. Magy. Tud. Akad., Budapest, 1875—1878. IV. k. 310—311. old. 

A felfejlesztett flottát első ízben 1476 tavaszán vetette be az Al-Dunán. 

Szentkláray i. m. 67—70. old. A hivatkozott, keltezés nélküli hajóhadlajstrom a firenzei levéltárban található. Közreadta Óváry Lipót. Századok. 1884. 509—511. old.




A magyar hadszíntér adottságait tekintve rendkívüli jelentősége volt a dunai hajóhadnak, a naszádosoknak. A vízi utak ellenőrzése, rajtuk az után szállítás biztosítása, továbbá a szárazföldi hadsereg harcának támogatása volt a feladatuk. Az ország gazdasági életének rohamos romlását talán ennek  a fegyvernemnek a hanyatlásával lehet leginkább lemérni. Mátyás idejében a naszádosok létszáma még 10.000 körül volt, a Jagelló-kor utolsó éveiben csupán 1.000. Minden bizonnyal ennek megfelelően csökkent a hajók száma is, így ha Mátyás idején számuk 360 körül volt, akkor most aligha lehetett több ötvennél. Két típusa volt a dunai hajóhadnak: a gálya és a naszád. Az előbbi 40, az utóbbi 18 evezős volt. A gályákon ágyúk is voltak.

Perjés Géza: Mohács


 


"A naszádosok létszáma bizonytalan. Mátyás idején még 10.000-en voltak, viszont egy 1523-ból származó kimutatás már csak 1.000 főt tüntet fel."





„csajkások” vagy sajkások…



A magyar védelmi rendszerben már a XV. század folyamán nagyon fontos szerepe volt a Délvidék folyóinak, különösen a Szávának, de elsősorban a Dunának a védelme. A magyar királyok ezen időszakban már zsoldban tartották ezeket a gyalogos katonákat, kiknek java része szerb volt. Köztudott, hogy oroszlánrészük volt e sajkásoknak a nevezetes 1456-os nándorfehérvári győzelemben is, ahol Hunyadi János, a „Hadak Villáma” fényes győzelmet aratott a világhódító – s Bizáncot 1453-ban elfoglaló – II. Mohamed szultán felett.

A mohácsi vereséget megelőző időszakban is tovább folyamatosan fontos szerepet játszottak a vízi utak védelmében. Kevésbé ismert, hogy 1523. augusztus elején a Száva folyón és partjain, Szávaszentdemeternél a délvidéki védelem egyik nagyon jelentős csatáját vívták (három napos küzdelemben), ahol is a Ferhát pasa ruméliai beglerbég és a nevezetes nándorfehérvári török parancsnok (hiszen 1521-ben Nándorfehérvár, vagyis Belgrád, már Nagy Szulejmán szultán kezébe került), Bali bég csapatai súlyos vereséget szenvedtek (állítólag hétezer török veszett oda, míg a keresztények vesztesége – ehhez képest csekély – 600 fő körül volt). Ebben a szávaszentdemeteri csatában is nagyon jelentős szerepet játszottak a sajkások. Nem sokkal az erdődi csata előtt, 1527-ben Podvinay Tamás naszádos főkapitányt – aki már a szerencsétlen sorsot ért II. Lajos királyunk alatt is szolgált – utasította a I. Ferdinánd király, hogy 2000 főt toborozzon a dunai flottába, s ha magyarokat nem kapna, akkor fogadhat cseh és morva gyalogokat is…

„Tudjuk, hogy a 16. században a hivatalos írások a magyar vízi haderőt naszádos néven emlegetik. A 17. században azonban a naszádos szó helyett a sajkás szót kezdik használni. E szót maguk a naszádosok is felkapják. De a magyarországi naszádosok (…) e szót sohasem írták csajkásnak. A csajkás szót csak a rácok használták, csajká-nak csak a rácok hajóit mondták.”


                                 lásd. Takáts Sándor: A magyar gyalogság megalakulása. Bp. 1908 (reprint) 162.

 A képen egy sajkás vitéz 
XVI. század eleji ábrázoláson - egy címerpajzsban.


Szemmel látható a Dunának, mint vízi útnak a jelentősége. A magyar dunai hajóhad sikeresen támogatja a hadműveleteket és biztos támasza az utánpótlásnak. 1396-ban Nikápolynál, 1428-ban Galambóc alatt, 1440-ben pedig Belgrád védelménél jelentős szerepe van a dunai hajóknak. Ebben az időben a török dunai hajóhad a jelek szerint még jóval gyengébb volt, bár Belgrádnál már 100 török hajó zárta el a Dunát.




Fontos szerephez juthatott ez a kis erőd a török harcok idején, amikor a török Foknál (mai Siófok) szintén erődöt létesített. Ebből az időből maradt meg egy levél, amit Tóti Lengyel Gáspár Szigliget várkapitánya 1647 körül a Zala megyei vezetőségnek írt: 
“Az egész Balaton felvidék innenső fele, várbeliek, falusiak sok kárt szenvedtek a török sajkásoktól, nem lévén nekünk hajóink, ezért embereink sokszor török rabságba estek. Ezért én saját költségemen hozattam sajkát a szigligeti várhoz, és attól fogva nem is volt annyi kegyetlensége a töröknek. Most helyet akarnék csináltatni egynéhány száz emberre való hajónak, ahol azok biztonságban megmaradhatnának. De én erre egymagamtól elégtelen vagyok. Ezért kérem Zala vármegyét, ha csak 2-3 napra is, rendeljen ki 4-500 embert a sajka útjának kimetszésére. Az azután való kastélkát saját költségemen is megcsináltatom hazánk oltalmára.” 

A levélből megtudhatjuk, hogy a vár vízi sajkáinak elhelyezésére utat kellett biztosítani, a nádas kimetszése, kitisztítása útján. Így valószínű, hogy a járműveket a ma is Réhelynek nevezett részen kötötték ki.

Lornyai Béla szerint 1606-ban a mai avasi torony közelében, a Réhelynél állomásozott Bakats Sándor a sajkás-hajóhad kapitánya. Ő még akkor használhatta az Óvárat, mert erre egyedül volt alkalmas a távolabb és ide nem is látszó szigligeti vár helyett. 



Tomori Pál levelei II. Lajos királyhoz (részletek) 

"Továbbá a holnapi napon eljutok a naszádosokhoz, ha fizethetek nekik;de sürgősen küldje el a naszádokat Szlavóniából, és az esztergomi úr (Szalkai László esztergomi érsek) által készíttetett sajkákat."
1526. május eleje

"Keveset tudtam  meg a hadihajókról; mondják, hallották, hogy legalább ötven nagyobb hajójuk van, de félénk emberek vannak rajtuk."
Pétervárad, 1526. június 25.

"Könyörgök azért is, hogy felséged küldjön pénzt ide a velem levő katonák számára. Könyörgök naszádosokért és parancsnokért, ezeket semmi esetre sem nélkülözheti felséged. Teremtsen elő valahonnan az Istenért felséged háromezer forintot, és küldjön naszádokat és sajkákat: egy hét alatt a meglevőkön felül ezer naszádost állíthatunk."
1526. július elején

"Felséged kevés számú naszádosa is már napok óta  állandóan a naszádokon van, de nincs mit enniük, és ha felséged egy héten belül nem látja el őket pénzzel, biztos, hogy valamennyien elszöknek; hiszen nem bírják már az éhezést. Ha ez bekövetkezik, a törökök hajóhada minden akadály nélkül, szabadon jöhet majd fel. Mert amit őfelsége a minap általam küldött nekik, azt kénytelenek voltak azonnal kifizetni az adósságaikra."
Pétervárad, 1526. július 2.

forrás: Mohács emlékezete

Brodarics István II. Lajostól 1517 március 25-én kapott címere.
A címeres levél eredetije a báró Tallián család levéltárában volt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése