Augusztus 29-én történt

i.e. 7. augusztus 29.
Keresztelő János (i. e. 7 körül - 29 körül, Iosephus Flavius szerint a Jordántól keletre eső erődben Mahérusz várában) – a katolikusoknál Keresztelő Szent János – a kereszténység fontos alakja.

Keresztelő János Lukács evangéliuma szerint anyai ágon Jézus rokona volt. Hat hónappal Jézus előtt született, apja Zakariás zsidó pap volt, anyja Erzsébet. Zakariást némasággal büntette Isten, mert mikor egy angyal közölte vele, hogy fia fog születni, ő nem hitte el, mert már nagyon öreg volt; egészen János születéséig néma maradt.

János a pusztában élt, mielőtt prédikálni kezdett. "Teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt" (Máté 3,4) és gyakran böjtölt. (Máté 9,14 ; Máté 11,18-19).
Prédikált a népnek Krisztus közelgő eljöveteléről és bűnbánatot hirdetett. A Jordán folyó vizében keresztelte meg az embereket. Innen ered a keresztelés szentsége a keresztényeknél. Maga Jézus is elment hozzá megkeresztelkedni, amit János, – aki ekkor felismerte Jézusban a Megváltót – először nem akart megtenni, mert úgy érezte, hogy méltatlan rá, de Jézus ezt mondta neki: „Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk.” (Mt 3,15)

Heródes király bár tisztelte és félt tőle, mert szent embernek tartotta (Márk 6,20) mégis elfogatta Jánost, mert az elítélte amiatt, hogy a testvére feleségét, Heródiást vette el. Heródiás manipulációi következtében a király lefejeztette Jánost (a Biblia szerint mikor Heródiás lánya, Salomé táncolt a király előtt, az megígérte, hogy teljesíti egy kívánságát, az anyja pedig utasította Salomét, hogy Keresztelő János fejét kérje egy tálcán.)

886. augusztus 29.
Ezen napon halálozott el I. Baszileiosz bizánci császár.


1397. augusztus 29.
Luxemburgi Zsigmond hadügyi reformokat léptet életbe
Erre a napra Zsigmond országgyűlést hívott össze Temesvárra. A nikápolyi vereség szétfoszlatta a törökök Európából való kiűzéséhez fűzött reményeket. Ezért legfőbb célja a török elleni védelem megszervezése volt. Zsigmond az országgyűlésen a nemességnek tett gesztussal megerősítette az Aranybullát (de az ellenállási záradék nélkül!) és Nagy Lajos 1351. évi törvényét, valamint kötelezte magát, hogy leváltja az idegen egyházi és világi tisztviselőket. (Hatálya alól azonban kivette a számára nélkülözhetetlen Stibor vajdát és Eberhard püspököt.)
A kevés engedmény fejében annál többet kért. Az ország kivételese állapotára hivatkozva felfüggesztette az Aranybullának azt a pontját, amely szerint a nemesek csak belföldön és csak a király vezetése alatt kötelesek hadba vonulni. Bevezette a telekkatonaság néven ismertté vált új intézményt, ettől fogva a birtokosok minden húsz jobbágy után egy íjászt voltak kötelesek hadba küldeni (telekkatonaság). A rendelet végrehajtása érdekében szükség volt a birtokosok és jobbágyaik megyénkénti összeírására. (Az intézkedés végrehajtását bizonyítja, hogy a következő évből fennmaradt Ung megye jobbágytelkeinek összeírása.) A háborúhoz szükséges pénz előteremtése érdekében a háború időtartamára lefoglalta az egyházi jövedelmek felét, rendkívüli adót vetett ki, és törvénybe iktatta birtokvisszavételi jogát. A bárók nem vették jó néven, hogy a király a központi hatalom erősítése érdekében csökkentette a nemesi "szabadságokat". Zsigmond reformjaira lázadással feleltek.

1434. augusztus 29.
Ezen a napon született Janus Pannonius, az első, név szerint ismert magyar költő. 

1521. augusztus 29.
Elvonul Nándorfehérvár védőserege
1520. szeptember 22-én meghalt Szelim szultán, utóda fia, I. Szulejmán lett. Az új oszmán uralkodó követett küldöt a magyar udvarba Behram csausz személyében. Az ajánlatot nem fogadták el, a követet fogságra vetették. Ez is közrejátszhatott abban, hogy Szulejmán 1521 májusában Magyarország ellen támadt. Bevették Szabácsot és Zimonyt, és július elején körülzárták Nándorfehérvárat. A felmentő sereg nagyon nehezen gyűlt össze, II. Lajos 200 lovassal kelt útnak, de a főpapok és bárók nem követték. A király még csak Tolnánál járt, amikor a vár 66 napi ellenállás után elesett. A szultán ekkor hazavonult. A magyar végvárak elhelyezkedése következtében szabaddá vált az út egészen Budáig. Az ország kulcsfontosságú erődje az oszmánok kezére került.

1526. augusztus 29.
A magyar sereg vereséget szenved Mohácsnál
A magyar kormányzat úgy döntött, hogy a déli országhatárnál nem próbálkozik a Nándorfehévár birtokában már frontálisan támadó szultáni hadsereg feltartóztatásával. Ezért a törököknek elegendő idejük volt a Tisza és a Dráva torkolata között útjukba eső várak elfoglalására. A magyar hadsereg, akárcsak 1521-ben, a Mohácstól délre elterülő síkon - mintegy 200 km-re az országhatártól - készülődött az ország sorsát eldöntő összecsapásra. Ide rendelték vissza Tomori Pál kalocsai érsek, alsó-magyarországi főkapitány seregtestét is, amely ez ideig közvetlen közelről követte a török hadmozdulatokat. A keresztény erők azonban nem haladták meg a 25 ezer főt (10 ezer lovas és 15 ezer nagyrészt idegen gyalogos), szemben a törökök mintegy 75-80 ezer reguláris katonájával. Augusztus 29-én a magyar sereg a síkságot délről lezáró félköríves magaslat tövében állt fel. Mivel Szapolyai János erdélyi vajda serege - a hozzá küldött ellentmondásos parancsok következtében - a még viszonylag messze járt, a főkapitányságot Tomorira és a vajda testvérére, Szapolyai Györgyre bízták. A magyar hadmozdulatokat valójában Tomori irányította. A főkapitány két hadrendbe osztotta a rendelkezésre álló erőket. Az első harcrend jobb- és balszárnyát nehéz- és könnyűlovasság, centrumát - némi lovassággal keverve - a gyalogság alkotta. (A jobbszárnyat Batthyány Ferenc horvát-dalmát-szlavón bán, a balszárnyat Perényi Péter temesi ispán vezényelte.) A tartalékként kialakított második hadrendben - a király és a főpapok körül - kisebb gyalogos- és főként lovasegységek tömörültek. Bár a délután megérkezett törökök a magaslatról jól áttekinthették a magyarok szándékát, a szultán mégis úgy határozott, hogy csak a következő napon vállal csatát, és letáborozást rendelet el. A magyar jobbszárny nehézlovassága az így keletkezett zűrzavarban támadt ellene, kezdetben sikerrel. (Egyes lovasok állítólag egészen a szultáni harcálláspontig eljutottak.) Ez megtévesztette Tomorit, aki nemcsak az első hadrend többi részét, hanem a tartalékot is rohamra parancsolta. Mivel azonban közben a jobbszárnyi támadás kifulladt, az újonnan bevetett erősítés tulajdonképpen a túlerő karjaiba rohant. A csatatéren másfél óra leforgása alatt elveszett csaknem az egész gyalogság, a magyar püspöki kar és kormányzat java része, s menekülés közben a király is a megáradt Csele-patakba fulladt. A mohácsi csatavesztés minden kisszerűsége ellenére világtörténeti fordulatot hozott. Kivált azzal, hogy II. Lajos halála "besegítette" a Habsburgokat a magyar trónra, és ezzel immár közvetlenül is érdekeltté tette őket az ország védelmére. Európa nagy szerencséjére, mert a Magyar Királyságnak immár nem volt elég ereje ahhoz, hogy az akkori világ két legnagyobb hatalmát, a Habsburg és a Török Birodalmat távol tartsa egymástól. Ezek közvetlen erőpróbája a továbbiakban Magyarország területén zajlott.


1529. augusztus 29.
Az előzetes megállapodás alapján Szapolyai Jánosnak Mohács mezején kellett tisztelegnie a szultán előtt, éppen a mohácsi katasztrófa harmadik évfordulóján, vagyis 1529. augusztus 29-én. Szapolyai le is rótta hódolatát Szulejmán előtt, s ez egyes történetírói közlések szerint olyan formában valósult meg, hogy a magyar király kezet csókolt a török uralkodónak.

1533. augusztus 29.
Pizarro megöleti az utolsó inka uralkodót
Kis expedíciós hadtestének élén Francisco Pizarro, spanyol konkvisztádor elpusztítja a dél-amerikai Andokban húzódó Inka Birodalmat. Hiába fizeti ki Atahualpa inka uralkodó a hihetetlen nagyságú váltságdíjat, Pizarro meggyilkoltatja, és elfoglalja Cuzcót az inkák fővárosát. 1529-ben Pizarro azoknak az "Új Kasztíliának" nevezett perui területeknek a főkormányzójává neveztette ki magát V. Károly császárral, melyeket a spanyol koronának meghódítani szándékozott. Miután 1531 tavaszán partra szállt Dél-Amerikában, kimerítő menetelés után 1532. november 15-én elérte Atahualpa táborát az Andok-fennsíkon, és rövid kézitusa után elfogatta az uralkodót. Az Inka Birodalom Huajna Kapak (1493-1527) hódító hadjáratai során érte el legnagyobb kiterjedését, és kb. 4500 km hosszan húzódott el. Az inka állam terjeszkedő politikáját szigorú állami, katonai szervezettsége motiválta. A fővárosból Cuzcóból kiinduló jól kiépített úthálózat kötötte össze a birodalom tartományait. A nemesek és a kormányhivatalnokok közötti kommunikációt egy mesterséges csomóírás - a kviptu - szolgálta, melyet csak a beavatottak értettek. Az inka állam politikai felépítése piramisszerű volt: a korlátlan hatalmú, a Nap fiaként imádott inka istenkirály alatt négy alkirály igazgatta a birodalom négy tartományát. Mivel a nemesség mentesült bármiféle munka alól, az inka állam anyagi alapját a lakó- és munkaközösségek képezték. A föld megművelésén túl közmunkákat is kellett végezniük.

1541. augusztus 29.
A törökök elfoglalják Budát
`Vasárnap reggel megint eljött a török, s mondja az uraknak: ŤA császár már el akar lovagolni lakhelyére, a törökök országába.ť - Mondta a császár török futára: ŤJöjjetek mindnyájan a császárhoz, ahányan csak vagytok, kivéve a királynét, s hozzátok el a csecsemőt, János király ivadékát, mert ma vissza akar indulni hazájába a császár.ť - És a török nagyon megölelte Török Bálint urat, s tolmács útján sok édes szót mondott neki, s adott neki aranyos bársonyruhát is s egy nagyon jó és díszes sisakforgót. [...] A császár háromezer gyalogosa készen volt a harcra, s sietve támadást intézett Buda város kapuja ellen. És a magyarokat mindjárt kiszorították a gyalogosok a város kapujából sűrű csapásokkal. Mikor beléptek, kezdtek Buda városának utcáin futkosni és kémlelni, vajon van-e valami hadi nép harcra felállítva ellenük. Hogy látták, senki sem áll velük szemben, Szent György vértanú (temploma) mellett gyülekeztek, az egyikük felment György vértanú kápolnájának folyosójára, s ott megállva elkezdett szokásuk szerint kiáltani, és háromszor nagy hangon kiáltották: Allah, Allah, Ó! - És a magyarok már hallgatag ésszel csodálkoztak, s semmit sem mertek tenni vagy mondani. Már hallatszott a magyar katonák fülében, hogy a magyar főurak a császár kardja alatt lefejeztettek. És az urak szolgái nagyon megrémültek, s nem tudtak már mit tenni, hanem egyenként, kettenként titkon kiszöktek Budáról a Dunán Pestre. A törökök száznagya sietett a császárhoz s jelentette neki, hogy a várost már elfoglalták. Hogy a császár ezt meghallotta török szolgájától, megparancsolta neki, hogy a katonaemberektől, a kezükből szedjék el fegyvereiket. A török ismét visszasietett Budára, s elkezdték elvenni a magyarok kezéből a fegyvereket. [...] Azután bevonult a császár Buda városába, Keresztelő János fővételének előünnepén, vasárnap, amikor 1541. évet írtak.` (Szerémi György: "Magyarország romlásáról".)

1594. augusztus 29.
Török roham indul Győr ellen
1594-ben, a tizenöt éves háború (1591-1606) során Szinán pasa felmentette Esztergomot a szövetségesek ostroma alól, a seregek 56 napi harc után, június 29-én vonultak el a vár alól. (Az ostrom során vesztette életét Balassi Bálint is). Ezután a törökök átvették a hadászati kezdeményezést. A nagyvezér haditerve kockázatos, ugyanakkor rendkívül célratörő volt. A szövetségesek szeme láttára vonult Győr alá, hogy elfoglalja az egész kereszténység, de különösen Ausztria és a magyar korona védőbástyáját. A Kelet-Magyarországról Győr alá érkező Gazi Girej krími tatár kán hadával, valamint a havasalföldiekkel együtt legalább 70-80000 fős had készült az ostromra. Győr fontoságában, kiépítettségében és felszereltségében messze kiemelkedett a magyar várak közül. Kezdetben mintegy 6000 kiválóan felszerelt, túlnyomórészt német, néhány száz olasz és magyar katona állt harcra készen. Győr parancsnoka a régi katonacsaládból származó Hardegg gróf volt. Végül győzött a túlerő, szeptember 29-én az őrség szabad elvonulás fejében feladta a várat. Hardegget ezért hadbíróság elé állították, és 1595. június 16-án lefejezték.

1602. augusztus 29.
Hasszán nagyvezér elfoglalja Székesfehérvárt
A tizenöt éves háború során a keresztény csapatok többször is megpróbálták Buda várának a visszafoglalását. Ennek érdekében számos török kézre került vár ostromára is sor került, azonban ezeket hol szövetséges, hol oszmán erők szállták meg. 1600 elejére a Buda környéki erősségeket sikerült felszabadítani a török uralom alól. Mercoeur herceg, miután elhitette a törökökkel, hogy a főváros ellen készült, váratlanul megjelent Székesfehérvár alatt, s tíz nap alatt megadásra kényszerítette a védőket. A lehetőség azonban kihasználatlan maradt. Jemisdzsi Hasszán nagyvezír 70 000 fős hadereje 1602. augusztus 29-én visszavette Székesfehérvárt. Ennek ellenére a bécsi hadvezetés Buda megtámadása mellett döntött, de november 14-én a császári csapatok elvonultak a falak alól.

1686. augusztus 29.
A török védők sikertelenül próbálnak kitörni a Szent liga által ostromolt Buda várából.

1756. augusztus 29.
II. Frigyes porosz király csapatai bevonulnak az Ausztriával szövetséges Szászországba, s ezzel megkezdődik a hétéves háború.

1904. augusztus 29.
Ezen a napon hunyt el V. Murád, az Oszmán birodalom 34. szultánja


1916. augusztus 29.
Leváltják a német hadvezetést
Erich von Falkenhayn, vezérkari főnök és a második Legfelsőbb Hadvezetés vezetője, tekintettel a Német Birodalom katonai kudarcaira, kénytelen lemondani. Utódja Paul von Hindenburg tábornok, a tannenbergi győztes (1914. VIII. 23-31.), aki Erich Ludendorff főszállásmesterrel megalakítja a harmadik Legfelsőbb Hadvezetést.

Falkenhayn lemondása az indok Románia számára, hogy belépjen a háborúba az antanthatalmak oldalán. A valódi indok azonban a keleti és nyugati front katonai helyzetének téves megítélésében és ebből következően az orosz Bruszilov-offenzívában elszenvedett vereségekben, valamint a verduni (1916. II. 21.) és a somme-i (1916. VII. 1.), veszteségekben bővelkedő harcokban keresendő.

A német hadvezetés azt hitte, hogy 1916-ban nyugaton megnyerheti a háborút, azonban rosszul becsülte fel katonai eszközeit az állóháborúban. Az antant anyagi fölényével, amelyet amerikai segélyszállítmányok biztosítottak, Falkenhayn a "kivéreztetés" stratégiájának segítségével vélt eredményesen szembeszállni, ami azonban súlyos tévedésnek bizonyult. Éppígy alábecsülték a központi hatalmak az orosz hadsereg várható katonai ütőerejét.

1944. augusztus 29.
Kitör a szlovák nemzeti felkelés Besztercebányán. Ugyan ezen a napon Horthy kormányzó  Lakatos Géza vezérezredest nevezi ki miniszterelnökké, Sztójay Döme helyére.

1945. augusztus 29.
Háborús bűntettek miatt vádat emelnek Hermann Göring és társai ellen.

1976. augusztus 29.
Emlékparkot avatnak a mohácsi tömegsírok helyén
Mohácson, az egykori csatamezőn emlékparkot avattak fel. Közvetlenül a csatavesztés 450. Évfordulójának előestéjén végre siker koronázta a régészek évtizedes próbálkozásait. 1975-76-ban Mohácstól délnyugatra, három tömegsírra bukkantak 700-800, többnyire megcsonkított csontvázzal. Mivel a csatahely ettől kilométerekkel délebbre fekszik, az igazi nagy tömegsírok még ismeretlenek.

2005. augusztus 29.
A Katrina hurrikán eléri Louisiana partjait, 65 mérföldre délre New Orleanstól.

forrás

Születések  
1434 – Janus Pannonius, az első, név szerint ismert magyar költő († 1472)
1825 – Salamon Ferenc, a 19. század második felének egyik jelentős irodalomkritikusa, történésze, színikritikusa († 1892)
1855 – Stetka Gyula magyar festőművész († 1925)
1915 – Ingrid Bergman svéd színésznő († 1982)
1923 – Richard Attenborough báró, Oscar-díjas angol színész, filmszínész, rendező, producer
1933 – Alan Stacey brit autóversenyző († 1960)
1935 – Garai László kutató pszichológus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora
1936 – John McCain amerikai politikus, szenátor
1939 – Kontsek Jolán olimpiai bronzérmes atléta, diszkoszvető, súlylökő, gerelyhajító, edző
1939 – Joel Schumacher amerikai filmrendező, forgatókönyvíró és producer
1941 – Siklós Csaba magyar közlekedésmérnök, politikus
1942 – Gottfried John német színész
1947 – James Hunt (James Simon Wallis Hunt) brit autóversenyző, a Forma–1 egyszeres világbajnoka (1976) († 1993)
1958 – Michael Jackson amerikai táncos, koreográfus, énekes, színész († 2009)
1967 – Jiří Růžek cseh fotóművész
1972 – Irina Olegovna Lacsina moldovai orosz színésznő („A Hídember”)
1972 – Michael Simon DJ, a Scooter tagja.
1979 – Ruslan Lobanov ukrán fotóművész
1980 – William Levy kubai színész
1981 – Jay Ryan új-zélandi színész
1991 – Kovacsics Anikó magyar kézilabdázó

Halálozások 
  886 – I. Baszileiosz bizánci császár (* 812)
1285 – Lamproni Küra Anna örmény királyné
1526 – II. Lajos magyar király (* 1506)
            Tomori Pál hadvezér, kalocsai érsek (* 1475 körül)
            Szalkai László esztergomi érsek (* 1475)
            Sárkány Ambrus volt királyi országbíró (* 1480 körül)
            Drágffy János királyi országbíró (* ?)
            Perényi Ferenc váradi püspök (* 1500)
            Móré Fülöp pécsi püspök (* ?)
            Paksy Balázs győri püspök (* ?)
            Csaholi Ferenc csanádi püspök (* ?)
            Palinay György boszniai püspök (* ?)
            Szapolyai György szepesi gróf, a had második vezére (* 1488 k.)
            Országh Ferenc főkamarás (* ?)
            Korlátkői Péter főajtónálló (* ?)
            Trepka András főajtónálló, királyi testőrtiszt (* ?)
            Horváth Simon királyi főpincemester (* ?)
            Aczél István pozsonyi várnagy, királyi testőrtiszt (* ?)
            Orlovcsics György zenggi kapitány (* ?)
1533 – Atahualpa az Inka Birodalom utolsó uralkodója
1666 – Frans Hals flamand barokk festő (* 1580)
1749 – Bél Mátyás magyar lelkész, író, tudós (* 1684)
1799 – VI. Piusz pápa (* 1717)
1865 – Bulcsú Károly református lelkész, tanár (* 1823)
1889 – Dunyov István honvéd alezredes, az olasz hadsereg ezredese (* 1816)
1904 – V. Murád, az Oszmán Birodalom 34. szultánja (* 1840)
1913 – Ivanóczy Ferenc író, szlovén politikai vezető, Muraszombat esperese (* 1857)
1914 – Alekszandr Vasziljevics Szamszonov orosz katonatiszt, a 2. orosz hadsereg parancsnoka az első világháborúban (* 1859)
1915 – Julius von Payer cs. és kir. katonatiszt, sarkkutató, hegymászó, térképész és tájképfestő (* 1841)
1935 – Asztrid belga királyné belga királyné, III. Lipót belga király felesége, autóbalesetben (* 1905)
1938 – Karinthy Frigyes magyar író, költő, újságíró (* 1887)
1938 – Kun Béla újságíró, kommunista politikus, a magyar Tanácsköztársaság vezetője (* 1886)
1946 – Hindy Iván vezérezredes Budapest második világháborús ostromakor a magyar csapatok főparancsnoka (* 1890)
1967 – Páter Tamás Alajos magyar ferences rendi szerzetes, tanár, karnagy, zeneszerző (* 1915)
1972 – René Leibowitz lengyelországi születésű francia karmester, zeneszerző, zenetanár (* 1913)
1975 – Schaár Erzsébet Munkácsy-díjas szobrászművész (* 1908)
1977 – Brian McGuire ausztrál autóversenyző (* 1945)
1982 – Ingrid Bergman svéd színésznő (* 1915)
1983 – Jobba Gabi magyar színésznő (* 1947)
1987 – Lee Marvin Oscar-díjas amerikai színész (* 1924)
1994 – Gáspár Margit magyar író, műfordító (* 1905)
2002 – Lance Macklin (Francis Lancelot Macklin) brit autóversenyző (* 1919)
2009 – Frank Gardner ausztrál autóversenyző (* 1930)
2009 – Matatek Judit a Vakvagányok című film főszereplője (* 1976) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése