2012. november 6., kedd

Osztrák szemtanú beszámolója a mohácsi csatáról

Az európai közvéleményt a török előnyomulása, majd a mohácsi csatavesztés híre közelről érintette és sokat foglalkoztatta. Ezt az érdeklődést élesztette és kívánta kielégíteni az újságlapok és a történeti énekek műfaja. A kettő ekkor még közeli rokona egymásnak, bár az újságlapok szerzői több ténybeli elemet sorakoztatnak fel tudósításaikban, az énekszerzők pedig szívesen vonnak be hangzatos tanulságokat. A legtöbb újságlap és történeti ének német nyelvterületen keletkezett, a legkorábbi röpirat - dicséretes gyorsasággal - már 1526. szeptember 13-án, tehát két héttel a csata után napvilágot látott. Közös vonásuk a magyarellenesség, amiben - a jogos szemrehányások mellett – szerepet játszhatott a nyugati országok lelkifurdalása is, hiszen cserbenhagyták Magyarországot. 




Ízelítőnek álljon itt egy német újságlap:

Newe zeittung Wie die Schlacht zu Ungern mit dem Tücrkischen [ ! ] Keyser ergangen: Hatt einer yonn [ ! ] Wien so dabey gewest: herauff gen Otingen Geschriben. M. D. XXVI. 

(Magyarul: Új híradás. Hogyan esett meg a magyarországi csata a török császárral. Itt volt egy ember Bécsből, és utána megírta Ottingenbe. 1526.) 

című röpiratnak az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött példánya Katona Tamás fordításában.



ÚJ HÍRADÁS. HOGYAN ESETT MEG A MAGYARORSZÁGI CSATA A TÖRÖK CSÁSZÁRRAL. OTT VOLT EGY EMBER BÉCSBŐL, ÉS UTÁNA MEGÍRTA OTTINGENBE. 1526 / NÉMET ÚJSÁGLAP 

Elsőbben is a magyar királyi felséghez érkeztem / 
Tolnára, 16 mérföldnyire Budától lefelé / 
nem volt több mint négyezer ember vele, és mindig cudarul gondoskodtak rólunk / 
árulás folytán némely magyarok éjszaka a faluban ránk gyújtották a házat / 
veszekedés robbant ki ugyanis két szálláscsináló, a magyar királyé / 
és az esztergomi püspöké közt / 
amikor összeakadtak / 
szállást keresvén / 
és mindegyik a maga urát akarta odaszállásolni / 
és az esztergomi szálláscsinálója azt mondta / 
miért nem / az én uram a király , és miért a tied / 
ezt emiatt pálcára ítélték / 
és fütykössel úgy megverték / 
hogy belehalt. Item sokan odavonultak magyarok / lengyelek / vendek / 
és ami emberrel csak rendelkezett a király, azt mind tovább vitték Bátára / 
ez 3 mérföldnyire van Tolnától / 
itt is vesztegeltünk néhány napig / és még nem volt fővezérünk / 
nem is volt rend a seregben / 
és a magyarok egymást is agyonverték és lelőtték / 
Aztán Tomori Pált, a barátot, és György urat / 
ezt a két magyar kapitányt fővezérnek választották / 
aztán tovább mentünk Mohácsra / 
ez az előbbiek után van a Duna mentén / 
itt egy hatalmas szekértábort ütöttünk / 
abban táboroztunk, és idegyűlt mindenki / 
míg csak körülbelül 30000-en nem lettek a gyalogosok és lovasok / 
és vagy ötszáz szekerük volt / 
akkor aztán a király megegyezett tanácsosaival, hogy megütközik a lejjebb álló törökökkel / 
 és sok püspök is vele volt / 
Magyarország főpapjai és főurai / 
mert megüzenték nekik / 
hogy különben elvesztik javaikat / 
De egy gyerek is beláthatta / 
hogy néhány magyar még a királyát is el akarta adni és árulni / 
Olyan ügyetlenül vezették a hadat / soha meg nem szemlélték / 
soha csatarendet nem állítottak / 
hogy legalább kipróbálják / 
komoly dologban mihez tartsák magukat. Item augusztus 29. napján / 
korán felserkentünk / 
és felöveztük magunkat, hogy megütközzünk a törökkel / 
aki már csak egy fél mérföldnyire volt tőlünk / 
és körülöttünk mindent felégetett / 
amit csak tudott / 
hogy gyakran 9-10 tüzet is láttunk / 
körös-körül egy fél mérföldnyire / 
és a töröknek pontos és jó hírei voltak rólunk / 
nekünk meg semmilyen / 
mert a királynak egyáltalán nem volt pénze / 
hogy híreket szerezhessen / 
és talán az urak sem akarták/ 
mert sokan közülük titokban a törökkel tartottak. Kivonultunk hát a szekérvárból / 
és rossz csatarendbe álltunk nyolc óra tájt / 
akkor a törökök is megmutatták egy kicsit magukat / 
és még a vízen volt a tüzérségünk / 
 amit a csatarendbe hoztunk / 
ha egyáltalán rendnek nevezhetem / 
Aztán néhány muskétás a szekértábornál maradt / 
és mi elkezdtünk tüzelni / 
 ahol csak érhettük a törököt /
és így lövöldöztünk és csatároztunk nyolc órától délután 4 óráig / 
és a török még egy lövést sem tett / 
amíg igazi támadáshoz nem fogtunk / 
akkor aztán megmutatták erejüket / és ellenünk vonultak / 
és mi is egyenesen nekik / 
és mikor már összeütköztünk / 
a törökök cselből megint visszahúzódtak az ágyúkig, amelyeket elrejtettek és beástak / 
vagy háromszázat / 
kicsit és nagyot / és mikor az közelébe nyomultunk /
kegyetlen tüzelésbe fogtak / 
hogy senki ott meg maradhatott / 
alig tartott az egész egy óráig / 
akkor a barát népe megfutott / 
mindenki rohant a szekértáborhoz / 
ami nem volt megszállva / 
és a mag megnyitották és szétszaggatták / 
és ez a keresztényekre balul ütött ki / 
mert ha a szekértábor sértetlen maradt volna / 
és védhettük volna magunkat be az ellenség nem árthatott volna nekünk / 
de sok magyar gazember nem gondolt sem a hűségre, sem a barátságra / 
csak a csúf menekülésre. Néhányan a javaikat is kidobálták a szekerekből / 
hogy könnyebben menekülhessenek / 
és sokan elhajították a páncéljukat. Item mint mondták nekünk / 
a török vagy kétszázezernyi erővel volt rhodoszi népség van az ágyúk mellett / 
hogy minél hamarabb elpusztuljon. Teveállatja is van / 
a szőlőbe szabadítja, és mindent tönkretesz / felél / 
felgyújt, és elpusztít mindent, amit csak elér és megszerez. Köztudomású volt a táborban / 
hogy a török császár két pénzzel teli hordót / 
küldött néhány magyar úrnak / 
hogy segítsék be Magyarországra / 
ezért írta meg a magyar királynak, hogy maradjon nyugton / 
minek szólítaná hadba a népét / 
hiszen ő megvett egy országot, és most meg akarja nézni és el akarja foglalni / 
ezért veretett két hidat a Dráván / 
és így esett meg a csata. Item mikor Péterváradot (ez egy vár) bevette / 
ötszáz keresztényt nyakaztak le az emberei / 
és mindegyikük egy fejet tűzött a dárdájára / 
 így vonult be diadalmasan / 
és a piacon beszédet és szónoklatot tartott valaki / 
a beszéd után pedig mind a császár lába elé rakták a fejeket. Siralmas most a helyzet Magyarországon/ 
Isten irgalmazzon a szegényeknek, akiket kiperzseltek / 
össze-vissza menekülnek / 
szerte az országban / 
azt sem tudják, hova / 
sok asszony és gyerek / 
sírnak és jajgatnak szívettépőn / 
És olyan sok a gyilkolás és rablás / 
mert mindenki ezt teszi, aki teheti / 
a magyarok ( úgy mint a törökök / üldöznek mindenkit / 
Nekem is elvették a lovamat / 
kabátomat és fegyveremet, csak az ingemet hagyták meg / 
És ha kúthoz érkeztünk és húzni akartunk belőle / 
a magyar asszonyok megtagadták tőlünk a vizet annyira kiéheztünk / 
hogy a mezőn a pocsolyából ittuk a vizet / 
míg csak nem értünk Németországba. Item vagy háromszáz landsknecht is volt ott / 
akik a maguk költségére, mentek le oda / 
annyiba se vették őket, mint a kutyát / 
ahogy ma megérkeztek / 
másnap már a csatába kellett menniük / és az ágyúkhoz rendelték őket / 
fizettek nekik valami kis zsoldot / 
nem hiszem, hogy egy is megmenekült közülük / 
mert ha egy megmaradt volna / 
azt a magyarok ütik agyon. Egyébiránt a magyar királynak jórészt német nemes urai vannak az udvarában / 
és jó német fegyveresei /
vértesei és mások /
háromszázan lehettek /
ezekkel tartott a csatában / 
De senki sem tudja, mi lett vele /
Azt hiszem, hogy néhány magyar megölte és elrejtette / 
mert a török nem találta meg. Ezenkívül is sok érdekes dolog esett meg a csatában /
amit most nem írhatok meg. 1900 forint értéket veszítettem el Magyarországon / 
ugyancsak tönkrementem belé/ 
így állunk hát Bécsben, még mindig nagy gondban és aggoda1omban / 
Ha ti, felföldiek, elhagytok minket / 
egy év múlva nálatok lesz a török /
tartson Isten jó egészségben.
Kelt Bécsben, 1526-ban. 


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése