Osztrák szemtanú beszámolója a mohácsi csatáról

Az európai közvéleményt a török előnyomulása, majd a mohácsi csatavesztés híre közelről érintette és sokat foglalkoztatta. Ezt az érdeklődést élesztette és kívánta kielégíteni az újságlapok és a történeti énekek műfaja. A kettő ekkor még közeli rokona egymásnak, bár az újságlapok szerzői több ténybeli elemet sorakoztatnak fel tudósításaikban, az énekszerzők pedig szívesen vonnak be hangzatos tanulságokat. A legtöbb újságlap és történeti ének német nyelvterületen keletkezett, a legkorábbi röpirat - dicséretes gyorsasággal - már 1526. szeptember 13-án, tehát két héttel a csata után napvilágot látott. Közös vonásuk a magyarellenesség, amiben - a jogos szemrehányások mellett – szerepet játszhatott a nyugati országok lelkifurdalása is, hiszen cserbenhagyták Magyarországot. 

Ízelítőnek álljon itt egy német újságlap:

Newe zeittung Wie die Schlacht zu Ungern mit dem Tücrkischen [ ! ] Keyser ergangen: Hatt einer yonn [ ! ] Wien so dabey gewest: herauff gen Otingen Geschriben. M. D. XXVI. 

(Magyarul: Új híradás. Hogyan esett meg a magyarországi csata a török császárral. Itt volt egy ember Bécsből, és utána megírta Ottingenbe. 1526.) 

című röpiratnak az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött példánya Katona Tamás fordításában.

ÚJ HÍRADÁS. HOGYAN ESETT MEG A MAGYARORSZÁGI CSATA A TÖRÖK CSÁSZÁRRAL. OTT VOLT EGY EMBER BÉCSBŐL, ÉS UTÁNA MEGÍRTA OTTINGENBE. 1526 / NÉMET ÚJSÁGLAP 

Elsőbben is a magyar királyi felséghez érkeztem / 

Tolnára, 16 mérföldnyire Budától lefelé / 

nem volt több mint négyezer ember vele, és mindig cudarul gondoskodtak rólunk / 

árulás folytán némely magyarok éjszaka a faluban ránk gyújtották a házat / 

veszekedés robbant ki ugyanis két szálláscsináló, a magyar királyé / 

és az esztergomi püspöké közt / 

amikor összeakadtak / 

szállást keresvén / 

és mindegyik a maga urát akarta odaszállásolni / 

és az esztergomi szálláscsinálója azt mondta / 

miért nem / az én uram a király , és miért a tied / 

ezt emiatt pálcára ítélték / 

és fütykössel úgy megverték / 

hogy belehalt. Item sokan odavonultak magyarok / lengyelek / vendek / 

és ami emberrel csak rendelkezett a király, azt mind tovább vitték Bátára / 

ez 3 mérföldnyire van Tolnától / 

itt is vesztegeltünk néhány napig / és még nem volt fővezérünk / 

nem is volt rend a seregben / 

és a magyarok egymást is agyonverték és lelőtték / 

Aztán Tomori Pált, a barátot, és György urat / 

ezt a két magyar kapitányt fővezérnek választották / 

aztán tovább mentünk Mohácsra / 

ez az előbbiek után van a Duna mentén / 

itt egy hatalmas szekértábort ütöttünk / 

abban táboroztunk, és idegyűlt mindenki / 

míg csak körülbelül 30000-en nem lettek a gyalogosok és lovasok / 

és vagy ötszáz szekerük volt / 

akkor aztán a király megegyezett tanácsosaival, hogy megütközik a lejjebb álló törökökkel / 

 és sok püspök is vele volt / 

Magyarország főpapjai és főurai / 

mert megüzenték nekik / 

hogy különben elvesztik javaikat / 

De egy gyerek is beláthatta / 

hogy néhány magyar még a királyát is el akarta adni és árulni / 

Olyan ügyetlenül vezették a hadat / soha meg nem szemlélték / 

soha csatarendet nem állítottak / 

hogy legalább kipróbálják / 

komoly dologban mihez tartsák magukat. Item augusztus 29. napján / 

korán felserkentünk / 

és felöveztük magunkat, hogy megütközzünk a törökkel / 

aki már csak egy fél mérföldnyire volt tőlünk / 

és körülöttünk mindent felégetett / 

amit csak tudott / 

hogy gyakran 9-10 tüzet is láttunk / 

körös-körül egy fél mérföldnyire / 

és a töröknek pontos és jó hírei voltak rólunk / 

nekünk meg semmilyen / 

mert a királynak egyáltalán nem volt pénze / 

hogy híreket szerezhessen / 

és talán az urak sem akarták/ 

mert sokan közülük titokban a törökkel tartottak. Kivonultunk hát a szekérvárból / 

és rossz csatarendbe álltunk nyolc óra tájt / 

akkor a törökök is megmutatták egy kicsit magukat / 

és még a vízen volt a tüzérségünk / 

 amit a csatarendbe hoztunk / 

ha egyáltalán rendnek nevezhetem / 

Aztán néhány muskétás a szekértábornál maradt / 

és mi elkezdtünk tüzelni / 

 ahol csak érhettük a törököt /
és így lövöldöztünk és csatároztunk nyolc órától délután 4 óráig / 

és a török még egy lövést sem tett / 

amíg igazi támadáshoz nem fogtunk / 

akkor aztán megmutatták erejüket / és ellenünk vonultak / 

és mi is egyenesen nekik / 

és mikor már összeütköztünk / 

a törökök cselből megint visszahúzódtak az ágyúkig, amelyeket elrejtettek és beástak / 

vagy háromszázat / 

kicsit és nagyot / és mikor az közelébe nyomultunk /
kegyetlen tüzelésbe fogtak / 

hogy senki ott meg maradhatott / 

alig tartott az egész egy óráig / 

akkor a barát népe megfutott / 

mindenki rohant a szekértáborhoz / 

ami nem volt megszállva / 

és a mag megnyitották és szétszaggatták / 

és ez a keresztényekre balul ütött ki / 

mert ha a szekértábor sértetlen maradt volna / 

és védhettük volna magunkat be az ellenség nem árthatott volna nekünk / 

de sok magyar gazember nem gondolt sem a hűségre, sem a barátságra / 

csak a csúf menekülésre. Néhányan a javaikat is kidobálták a szekerekből / 

hogy könnyebben menekülhessenek / 

és sokan elhajították a páncéljukat. Item mint mondták nekünk / 

a török vagy kétszázezernyi erővel volt rhodoszi népség van az ágyúk mellett / 

hogy minél hamarabb elpusztuljon. Teveállatja is van / 

a szőlőbe szabadítja, és mindent tönkretesz / felél / 

felgyújt, és elpusztít mindent, amit csak elér és megszerez. Köztudomású volt a táborban / 

hogy a török császár két pénzzel teli hordót / 

küldött néhány magyar úrnak / 

hogy segítsék be Magyarországra / 

ezért írta meg a magyar királynak, hogy maradjon nyugton / 

minek szólítaná hadba a népét / 

hiszen ő megvett egy országot, és most meg akarja nézni és el akarja foglalni / 

ezért veretett két hidat a Dráván / 

és így esett meg a csata. Item mikor Péterváradot (ez egy vár) bevette / 

ötszáz keresztényt nyakaztak le az emberei / 

és mindegyikük egy fejet tűzött a dárdájára / 

 így vonult be diadalmasan / 

és a piacon beszédet és szónoklatot tartott valaki / 

a beszéd után pedig mind a császár lába elé rakták a fejeket. Siralmas most a helyzet Magyarországon/ 

Isten irgalmazzon a szegényeknek, akiket kiperzseltek / 

össze-vissza menekülnek / 

szerte az országban / 

azt sem tudják, hova / 

sok asszony és gyerek / 

sírnak és jajgatnak szívettépőn / 

És olyan sok a gyilkolás és rablás / 

mert mindenki ezt teszi, aki teheti / 

a magyarok ( úgy mint a törökök / üldöznek mindenkit / 

Nekem is elvették a lovamat / 

kabátomat és fegyveremet, csak az ingemet hagyták meg / 

És ha kúthoz érkeztünk és húzni akartunk belőle / 

a magyar asszonyok megtagadták tőlünk a vizet annyira kiéheztünk / 

hogy a mezőn a pocsolyából ittuk a vizet / 

míg csak nem értünk Németországba. Item vagy háromszáz landsknecht is volt ott / 

akik a maguk költségére, mentek le oda / 

annyiba se vették őket, mint a kutyát / 

ahogy ma megérkeztek / 

másnap már a csatába kellett menniük / és az ágyúkhoz rendelték őket / 

fizettek nekik valami kis zsoldot / 

nem hiszem, hogy egy is megmenekült közülük / 

mert ha egy megmaradt volna / 

azt a magyarok ütik agyon. Egyébiránt a magyar királynak jórészt német nemes urai vannak az udvarában / 

és jó német fegyveresei /
vértesei és mások /
háromszázan lehettek /
ezekkel tartott a csatában / 

De senki sem tudja, mi lett vele /
Azt hiszem, hogy néhány magyar megölte és elrejtette / 

mert a török nem találta meg. Ezenkívül is sok érdekes dolog esett meg a csatában /
amit most nem írhatok meg. 1900 forint értéket veszítettem el Magyarországon / 

ugyancsak tönkrementem belé/ 

így állunk hát Bécsben, még mindig nagy gondban és aggoda1omban / 

Ha ti, felföldiek, elhagytok minket / 

egy év múlva nálatok lesz a török /
tartson Isten jó egészségben.
Kelt Bécsben, 1526-ban. 

forrás