2013. március 22., péntek

Corvin János

A modern parlamentarizmus korszakáig soha annyi törvényt nem alkottak nálunk, mint ebben a rendi korszakban. Mátyás hiába adott örök érvényt 1486. évi nagy törvénykönyvének, 1492-ben újjáalkotják, hatályon kívül helyezik Mátyásnak a nemességre káros „novitates”-eit, melyekkel egységes magánjogot akart alkotni és a személyes mentességeket megszüntetni és megalkotják középkorunk legterjedelmesebb, 108 artikulusból álló dekrétumát, mely főként a bíráskodást és perjogot szabályozza, anélkül, hogy a nagyok és nagyobbak hatalmaskodásainak véget vethetne. A köznemesség jogász vezérei nem ismerték fel, hogy a közrendet és jogbiztonságot nem törvények, egyedül erős központi hatalom képes saját hadsereggel biztosítani, ehelyett tipikusan rendi gondolkodással a század vége felé megpróbálták a főnemesség kiszorítását az ügyek intézéséből. Természetes szövetségesül Corvin János látszott alkalmasnak, akit az uralkodó klikk végkép elkeserített, uradalmait csípdeste, perekkel támadta meg, a szlavóniai bánságtól megfosztotta. 

A perek során Gyulát Bakócz, Solymost, Lippát a Bánfiak szerezték meg, de Corvin várnagyai nem eresztették be őket; a királyfi Debrecent, Bajmócot már korábban elvesztette, Vajda-Hunyadra Kinizsi tartott igényt, s ezt halálos ágyán átengedte Bakócznak, aki folyvást perekkel molesztálta Corvin Jánost. Az 1498. évi országgyűlésen Corvin követei szekundáltak a köznemesség vezetőjének, Verbőczi Istvánnak a Bakócz kancellár és társai elleni vádakban, s kimondották, hogy a következő négy évben évenkint kell országgyűlést tartani. 

Az 1500. évi diétán sikerült is a Bakóczcal szövetkezett Zápolyai István nádor halála után a Hunyadi-ház rokonát, Geréb Péter országbírót választani nádorrá, ami Corvin pártjának erősödését jelentette. Mátyás fia azonban képtelen volt komoly politikai akcióra, panaszokon és terveken túl nem jutott soha, – már 1496-ban fel akart lázadni Ulászló ellen és Miksához fordult, aki azonban azt tanácsolta neki, hogy béküljön ki a királlyal. Geréb halálával, 1504-ben mégsem őt, hanem az udvari párthoz tartozó Perényi Imrét választják nádorrá. 

A szegény királyfi még ez évben elhúnyt, két kiskorú gyermek, Kristóf és Erzsébet maradt utána feleségétől, Frangepán Bernardin gróf Beatrix leányától; a gyermekek nemcsak atyjuk birtokait örökölték, hanem a Geréb-féléket is, minélfogva érthető, hogy Zápolyai István nagyralátó özvegye, Hedvig tescheni hercegnő, sietett kisebbik fiát, Györgyöt a kis Erzsébettel eljegyezni. De Corvin Kristóf már 1505-ben, Erzsébet 1508-ban, gyermekkorukban haltak el, az özvegyet pedig az udvar Ulászló unokaöccséhez, Brandenburgi György őrgrófhoz kényszeríté feleségül 1509-ben. Beatrix a következő évben meghalván, a Hunyadiak birtokai e mindig németnek maradt, rendetlen életű, durva emberre maradtak. A köznemesség vezetése pedig Corvinról Zápolyai István idősebb fiára, Jánosra szállott. 

 Corvin János


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése