A modern parlamentarizmus korszakáig soha annyi törvényt nem alkottak
nálunk, mint ebben a rendi korszakban. Mátyás hiába adott örök érvényt
1486. évi nagy törvénykönyvének, 1492-ben újjáalkotják, hatályon kívül
helyezik Mátyásnak a nemességre káros „novitates”-eit, melyekkel
egységes magánjogot akart alkotni és a személyes mentességeket
megszüntetni és megalkotják középkorunk legterjedelmesebb, 108
artikulusból álló dekrétumát, mely főként a bíráskodást és perjogot
szabályozza, anélkül, hogy a nagyok és nagyobbak hatalmaskodásainak
véget vethetne. A köznemesség jogász vezérei nem ismerték fel, hogy a
közrendet és jogbiztonságot nem törvények, egyedül erős központi hatalom
képes saját hadsereggel biztosítani, ehelyett tipikusan rendi
gondolkodással a század vége felé megpróbálták a főnemesség kiszorítását
az ügyek intézéséből. Természetes szövetségesül Corvin János látszott
alkalmasnak, akit az uralkodó klikk végkép elkeserített, uradalmait
csípdeste, perekkel támadta meg, a szlavóniai bánságtól megfosztotta.
A
perek során Gyulát Bakócz, Solymost, Lippát a Bánfiak szerezték meg, de
Corvin várnagyai nem eresztették be őket; a királyfi Debrecent, Bajmócot
már korábban elvesztette, Vajda-Hunyadra Kinizsi tartott igényt, s ezt
halálos ágyán átengedte Bakócznak, aki folyvást perekkel molesztálta
Corvin Jánost. Az 1498. évi országgyűlésen Corvin követei szekundáltak a
köznemesség vezetőjének, Verbőczi Istvánnak a Bakócz kancellár és
társai elleni vádakban, s kimondották, hogy a következő négy évben
évenkint kell országgyűlést tartani.
Az 1500. évi diétán sikerült is a
Bakóczcal szövetkezett Zápolyai István nádor halála után a Hunyadi-ház
rokonát, Geréb Péter országbírót választani nádorrá, ami Corvin
pártjának erősödését jelentette. Mátyás fia azonban képtelen volt komoly
politikai akcióra, panaszokon és terveken túl nem jutott soha, – már
1496-ban fel akart lázadni Ulászló ellen és Miksához fordult, aki
azonban azt tanácsolta neki, hogy béküljön ki a királlyal. Geréb
halálával, 1504-ben mégsem őt, hanem az udvari párthoz tartozó Perényi
Imrét választják nádorrá.
A szegény királyfi még ez évben elhúnyt, két
kiskorú gyermek, Kristóf és Erzsébet maradt utána feleségétől, Frangepán
Bernardin gróf Beatrix leányától; a gyermekek nemcsak atyjuk birtokait
örökölték, hanem a Geréb-féléket is, minélfogva érthető, hogy Zápolyai
István nagyralátó özvegye, Hedvig tescheni hercegnő, sietett kisebbik
fiát, Györgyöt a kis Erzsébettel eljegyezni. De Corvin Kristóf már
1505-ben, Erzsébet 1508-ban, gyermekkorukban haltak el, az özvegyet
pedig az udvar Ulászló unokaöccséhez, Brandenburgi György őrgrófhoz
kényszeríté feleségül 1509-ben. Beatrix a következő évben meghalván, a
Hunyadiak birtokai e mindig németnek maradt, rendetlen életű, durva
emberre maradtak. A köznemesség vezetése pedig Corvinról Zápolyai István
idősebb fiára, Jánosra szállott.
Corvin János
