Kizil Elma - piros alma, avagy arany
alma... egy különös ideológiai háttér az oszmán-török terjeszkedés
idején a XV-XVI. században:
Általánosan elterjedt az a nézet, hogyha
a keresztények nem tudnak egységesen összefogva a török ellen
felsorakozni, akkor a szultán karja nem sokára nem csupán
Magyarországot, Budát, vagy a távolabbi Bécset, de Rómát, sőt még egész
Németországot is elérheti. Oláh Miklós esztergomi érsek 1530-ban
Rotterdami Erasmusnak írt levelében kifejti, hogyha a "szent birodalom"-ban,
a németek nem képesek az összefogásra, hanem csak halogatás és a
viszály fog látszani, akkor a török hódítók hamarosan elsöprik, nem
csupán Magyarországot, amely – mint írta – "egykor nagy tettekkel tündökölt",
hanem egész Kölnig nyomulnak majd előre. Félve közli, hogy nem tudni a
magyar király (ekkor már I. Ferdinánd) legutóbbi hadjárata milyen
eredménnyel zárult.Csak reméli, hogy az időjárás viszontagságai, a
járványok, avagy a török ereje el nem söpri őket:
"Mert a török, mint tudod,
igen hatalmas ellenség és különösen gyorsaságában rejlik az ereje.
Azalatt, míg a birodalom fejedelmei valamire készülnek ellene, az képes
lenne az egész német birodalmat tűzzel-vassal elpusztítani és nagyon
félek, hogy a közismert jóslat a német fejedelmek belső viszályai és
nemtörődömsége miatt éppen a mi korunkban valósul meg; t.i. azáltal,
hogy a török egészen Kölnig tör elő és ott kell leküzdeni. Nagyon
reménykedünk, hogy a császár, a király és a többi német fejedelem ebben a
birodalmi tanácskozásban mindazon dolgok fölött határozni fog, amelyek a
töröknek Magyarországról való kiűzéséhez szükségesek. De egészen máskép
történt, mint ahogy reméltük."
Az a közismert jóslat, melyre Oláh
Miklós érsek – mint jól ismert dologra utalt –, valószínűleg ugyanaz,
amelyet már a kizil elma ideológiája kapcsán említettünk, s amely
ugyanennek a századnak a végén is nagyon elevenen élt (éppen akkor mikor
a 15-éves háború idején egy újabb erőteljes oszmán rohammal
számolhattak a keresztények), s amelyet Baranyai Decsi János
krónikájában emígy ad vissza:
Győr-e, Bécs-e, avagy az Colonia,
Csak Isten és az idő ezt megmutatja."
A Magyarországgal szembeni valóságosan
megjelenő oszmán-török hódító ideológia öltött testet abban a
gondolatban is, mely szerint a magyar Szent Korona megszerzése a szultán
joga, hiszen a muszlim-török hagyomány a Szent Koronát a perzsáktól,
sőt egyenesen Iszkandertől, vagyis Nagy Sándortól származtatta, s mivel a
szultán Iszkander örökösének tudta önmagát, így e logika szerint a
Szent Korona is őt illeti meg.
Ebben az időben az oszmán-török hódítók
komoly ideológiai fegyverzetre alapozták, nagyon is megtapasztalható
agresszív, expanzív politikájukat. Kétségtelen, hogy a török uralkodók
1453 óta, Bizánc elfoglalása után már világhódító terveket szőttek. Már
Konstantinápolyt, az új, a keleti, vagy "második Rómát"
(vagy ) ostromló szultán, hosszú idő óta törekedett arra, hogy hatalmas
világbirodalmat építsen ki. Az Imperium Romanumt elfoglaló és megdöntő
II. Mohamed szultán tervbe vette, hogy mint valami új, keleti Nagy
Sándor a próféta zászlai alatt összekapcsolja Keletet és Nyugatot, és
meghódítja az itáliai Rómát, vagyis a nyugati világ központját.
1456 nyarán "világhódító"
seregeivel Nándorfehérvár ostrománál kudarcot vallott (maga a szultán
is megsebesült), mikor Hunyadi János segítségére sietett a várba szorult
védőknek. I. Szelim szultánról, "a Vad"-ról –
Nagy Szulejmán atyjáról – feljegyezték a források, hogy egész Európa
meghódítására készült. A világhódító ábrándokat utódaira is
áthagyományozta. Bármiként is közelítjük meg a kérdést: tagadhatatlan,
hogy a török európai hódító terveinek Magyarország, mintegy az útjában
volt.
Amikor I. Szulejmán 1520-ban trónra
lépett, olyan hatalmas anyagi erőforrások, erős hadsereg felett
rendelkező birodalmat örökölt meg elődeitől, amelyhez ifjúi "mérhetetlen becsvágya"
és tehetsége társulva, képesnek hitte magát, hogy a világhódító
ábrándokat valóra váltsa. Mindez sikerrel kecsegtetett, hiszen nem
csupán a hagyományosan ellenfélnek számító Magyar Királyság ereje
foszlott szét ez idő tájt, de a nyugati kereszténység (respublica
Christiana) egysége is. A szultán és tanácsadói, valamint vezérei
mind-mind kétség nélkül bíztak abban, hogy sikerül elérniük kitűzött
céljaikat, s nem csupán Magyarország, de a Habsburgok birodalma is a
prédájuk lesz.
Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. - kézirat.
