Evlia Cselebi, 1663:
„Ezt a palánkot Lajos magyar
király építette. Később az iszlám katonaság felégette. 939-ben (1533),
Szülejmán Khán elfoglalta, majd újjáépítette ezt az erődöt, mely a
budai elájethez tartozó szandzsákbégség központja lett. Az alajbéggel
és a zimaet urainak fegyvereseivel, a bég katonáival együtt kétezer
válogatott, jól felfegyverzett katonája van. 150 akcsét adózik. A várban
egy dizdár és háromszáz várkatona tartózkodik. Janicsár szerdárja
Budán tartozkodik. Mohács vára: ez a vár a Duna partján egyszintes,
földdel tapasztott, deszkával megerősített, magas és erős palánk. Négy
sarkán, a négy kiszögellés felett lőrések és messze hordó ágyúk állnak.
A vár belsejében mintegy ötven fatetős ház van a katonáknak. Egyedül a
Szulejmán Khán dzsámi cserépzsindelyes. Két gabonahombárja,
fegyvertára és két kapuja van. Egyik, északkelet felől a Dunára néző
kis vízikapu. Előtte a dunai hajókra magyar mesterek tíz szép
vízimalmot készítettek, melyeket feltétlenül érdemes megtekinteni. A
déli oldalon a városi kapu kétszintes és fából van. A két kapu közti
terület tele van fegyverekkel. Itt a kapu felett, egy magas kioszk
tetején tíz sáhi ágyú (sugárágyú) áll, a kapu két oldalán pedig lőrések
vannak zarbuzán ágyukkal. A kapu előtt az árkon átvezető hídfőnél egy
kis kioszk látható. Az árokban a Duna vize folyik. A szemközti oldalon
van még egy fából készült kioszk. Itt szórakoznak a baráti társaságok,
az erre járó utasok és vendégek. Mohács városa: háromszáz, fával és
náddal fedett háza van. Két kapuja van. A várost feltöltött palánkfal
veszi körül. Az árokba a Duna vizét folyatják. ”
