Ottendorf Henrik, 1663:
„Mohatz, vagy egyesek
elnevezése szerint Mohatz négy órányira fekszik Szekcsőtől. Keleten
folyik el mellette a Duna. Terjedelme eléggé nagy és régen talán jól
lakott helység volt, amint ez ma is látható egyes kőrakásokból, néhány
régi épületből és romba dölt templomokból, melyek közül az egyik, amint
az ember bejut, az úttól jobbra még áll, most azonban a legnagyobb
része puszta és beépítetlen. A palánk az egyik oldalon közel a Dunához
fekszik, s ettől nem messze fogadó áll. A palánk lakói mind törökök,
akik viszont a városban laknak, kálvinista vallásúak. Ez a helység
majdnem négyszögű és köröskörül magas, fonott kerítés és körülbelül
15-20 láb széles vizesárok veszi körül, melyet a Dunából vezettek
köréje.A helységtől jó puskjalövésnyire körös-körül mocsaras hely terül
el, amely úgy látszik a Dunából jön és oda ömlik vissza, s így a
helységet nem csekély mértékben megerősíti. A mocsáron át hidat
építettek, mindjárt a helység kapujával szemben, mert a mocsár nagyon
mély, és nem lehet átlovagolni rajta. A Duna túlpartján lévő szigeteken
különben néha hajdúk is tartózkódnak, akik ismerik rejtekeiket és
lesnek a törökökre, akik kertjeiket látogatják. Mondják, hogy most is
sokan vannak ott, úgyhogy a török lakosság nem mer oda átmenni. Bár a
hajdúk néha nem tesznek különbséget, s ha törököt nem fognak elveszik a
keresztényektől is, amit tudnak, s ezek is, mint a törökök,
váltságdíjat kénytelenek fizetni. Mohácson túl, fél mérföldnyire, közel
a Dunához, kimagasló dombon nagy deszkaépület áll, mint egy kéjlak, és
árokkal van körülvéve. Közelében egy mély kút is van. Annak emlékére
emelték, hogy itt állította fel sátrát és első táborát, mikor Lajos
király ellen vonult és őt legyőzte.”
