2012. április 10., kedd

A janicsárokról

Janicsár



Janicsár, vagyis eredeti törökséggel jenicseri, új sereg. A rendes zsoldos gyalogságnak egyik hadteste, melyet Orkhán szultán szervezett, és amely, mint tulajdonképen a szultán testőrsége, Szulejmánig csak a szultán személyes vezérlete alatt tartozott háborúba menni. E hadtest eleinte és régebben kizárólag keresztény szülők gyermekeiből állott, akiket vagy tized alakjában szedtek a birodalomban levő keresztény lakosoktól, vagy háború alkalmával raboltak el. Az ily módon elrabolt gyermekeket régebben kis-ázsiai törököknél osztották szét, hogy ott a nyelvet, vallást és szokásokat elsajátítsák, vagyis hogy törökökké, illetőleg moszlimokká váljanak; később pedig részint Konstantinápolyban, részint Drinápolyban és Gallipoliban nevelték őket, kaszárnyákban szigorú bánásmóddal. Miután a nevelő intézetekben megtanulták a különféle katonai gyakorlatokat és föltétlen engedelmességet, hozzászoktak a fáradalmakhoz, nélkülözéshez és elsajátították a testületi szellemet és fanatizmust, 18-20 éves korukban átléptek a janicsárok egyes ezredeibe, hol három évig mindennemű szolgai munkát végeztek.




Szulejmán koráig nem volt szabad házasodniok sem. Ekkor azonban kivételesen megengedtetik nekik a nősülés.


II. Szelim alatt (1566-74) kezdődik a janicsárság emberanyagának megváltoztatása, a mennyiben most már gyermekeiket is fölveszik maguk közé.


III. Murád alatt (1574-95), a hosszas perzsa háború után, olyan mohamedánokat is fölvesznek soraikba, akik nem mentek át a régi szigorú iskolán.






Végre IV. Mohamed alatt, vagy előtt (1640 körül), már megszűnik a keresztény gyermekekből vett tized s ezután a janicsárok fiai lépnek apjuk helyére. A janicsároknak nevelt ifjak neve ádsem oglan volt. A Janicsár hadtest eredetileg négyezer emberből állott hatvan dsemáet-ben, vagyis csapatban.



I. Bajazid, azáltal, hogy a szegbánok (szejmenek) és ávdsi-k (udvari vadászok) 34 bölükjét (csapatát) is a janicsárságba kebelezte, hétezerre emelte a számukat.


II. Mohamed pedig tizenkétezerre száz dsemáetben. Szulejmán még hatvanegy csapattal (bölük) szaporítván őket, ezzel húszezer főre rúgott a létszámuk.


IV. Mohamed korában (1648-1688) s a jelen század elején is 196 odá-ból vagy ezredből állott e hadtest, még pedig 1670 körül mintegy ötvenötezer főből.


A janicsárok zászlaja eleinte vérpiros volt, rajta ezüst félhold és kard, később minden odának volt külön zászlaja, melynek fele sárga, fele pedig vörös volt, és külön zenekara. Fegyverzetük szerint két csoportba oszoltak: egy részük hosszú flintát és széles, görbe kardot viselt, más részük pedig íjat és nyilat s szintén kardot.



Ruházatuk a következő volt: fejükön kerek, magas, hátukra lecsüngő fehér nemez sapka, u. n. kecse, melyre elől kanál volt tűzve. Térden felül érő, elől gombos, derékon övvel összeszorított dolomán. E fölött hosszú, két ujjú feredse vagyis köpönyeg. Régebben kék posztóból készült salvár (bő nadrág), lábukon általában vörös bakancs.



Tisztjeik kuka nevű süveget viseltek és különböző színű csizmát, még pedig a szejmen nevű odák tisztjei pirosat, a bölükbeliek feketét, a dsemáetek pedig sárgát. Az egyes ezredek (orta vagy oda) parancsnoka csorbadsi nevet viselt. Az egész janicsár hadtest feje és parancsnoka a janicsár aga (jenicseri agaszi), aki rendesen bégler-bég rangú s egyszersmind a fővárosi rendőrség főnöke is volt.


Mint a nagyvezírnek és defterdárnak, úgy neki is megvan a saját külön divánja, melynek tagjai a janicsárság törzskari tisztjei, u. m. a kul kjája (az aga helyettese), a szejmen basi, számszundsibasi, zagardsi basi, turnádsi basi és a bas csaus. De a janicsár aga ezenkívül részt vett a nagyvezir divánjában is.



Háború idején egy fehér zászlót (bajrak) és lófarkakat szoktak előtte vinni, utána pedig négy vezeték lovat vezetni. A jenicseri efendiszi pedig a janicsárság ellenőre és könyvvivője, s mint ilyen a defterdár alá tartozó hivatalnok. Az egész hadtest lajtstroma nála van. Kívüle mind a három osztálynak volt egy-egy efendije (V. ö. Thury, Tört.). A janicsárok viselete még látható a konstantinápolyi janicsár-muzeumban, az Atmejdán-téren, ahol száznál több életnagyságú viaszalakon van feltüntetve az egykori janicsár viselet.