2012. április 8., vasárnap

Szulejmán jatagánja



Az Oszmán birodalom harcosai különböző fegyverek garmadát használták hódításaik során. A török katonaság különböző egységei, mint a gyalogság, lovasság, tüzérség, a vízi erők és különböző kisegítő alakulatok más-más fegyverzetet használtak harci küzdelmeik során. Íjak, mordályok, ázsiai típusú kardok (handzsár, jatagán), szakállasok, pisztolyok, ágyúk, kelevézek, és még sorolhatnánk az eredeti és a hódítások során átvett és megismert pusztító eszközöket. 

Az egyik legszebb ismert jatagánt Ahmed Tekelü kovács készítette II. Szulejmán számára 1526 táján. A pazar fegyveren egyedülálló módon készítője neve is helyet kapott. Ma a Topkapi palotában őrzik. 



Murád szultán (1319–1389) uralkodása alatt jött létre az a rendszer, amely kinevelte a híres janicsárságot. A janicsár szó eredete jeni cseri, azaz új sereg. A janicsárok egy része elrabolt keresztény gyerekekből, más része devsirme, azaz keresztény szülők gyermekadója volt (ez főleg a Balkánon volt „divatban”). Az elrabolt keresztény gyermekekből janicsárnevelés csak a kezdeti időkben volt bevett szokás, bár ez inkább legenda. A janicsárok gyalogos katonák voltak, ám alapos mindenre kiterjedő kiképzést kaptak . „Adj egy kardot a rablónak, és ölni fog vele. Adj egy kardot a katonának, és teljesíti a parancsot. Adj egy kardot a harcosnak, és megvédi vele az életet!” (japán közmondás) 

A felkészítésbe beletartozott a katonai képzésen (lovaglás, fegyverhasználat) kívül a vallásoktatás is, amellyel a hitbuzgó janicsárok a legkitűnőbb fizikai-katonai erőnlétben menetelhettek a csatába. Fegyverzetük része volt tehát a handzsár és a jatagán is, melyek között – azon kívül, hogy mindkettő ívelt pengéjű kard – semmi egyezőség sincs. A handzsár arab eredetű ívelt pengéjű, rövid, kardszerű fegyver. Hasonlót már az egyiptomi katonák fegyverzetében is felfedezhetünk. A jatagán török-tatár eredetű fegyver, 60–80 centiméter hosszú, egyélű, kétszer enyhén hajlított pengével.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése