2012. április 18., szerda

A karavánszerjokról és ispotályokról

A karaván szerájokról és ispotályokról

Szükségesnek találom, hogy ezekről a fogadókról, azaz karavánszerájokról, melyekben utunkon gyakorta megszálltunk, s melyek a törököknél a legkülönösebbek, egyet s mást elmondjak. Nagy épületek ezek, szélességüknél valamivel hosszabbak, középütt tágas udvarral, hol az utazók minden málhájukat lerakják, s hova tevéiket, szekerüket és öszvéreiket állítják.

Az udvar körül, ama fal mentén, mely az épületet tartja, három láb magas fal húzódik, valamiféle padkához hasonló. Ez a fal, illetve padka egyenes, négy láb széles, s a törököknek fekhelyül, konyhául és vacsorázóhelyül szolgál, mert abba a falba, mely  - mint mondtuk - az épületet tartja, tűzhelyek és kémények vannak építve, ahol is a vendégek ételüket készítik; a tevéktől, öszvérektől és egyéb barmoktól semmi sem választja el őket, csak ama padka elhelyezése, mert még lovaikat is e falhoz kötik, úgyhogy azok fejüket és nyakukat a fal fölött benyújthatják, s gazdáik előtt, kik melegednek vagy vacsoráznak, akárha szolgáik állnak, illetve szolgálatra várakoznak.

Gazdáik tarisznyába töltik az abrakot, s a tarisznyát lovaik nyakába akasztják, mikor pedig lovaik jóllaktak, tarisznya nélkül hagyják őket álldogálni, s minthogy ott semminemű vályú nincsen, lovaikat ilyenkor tenyerükből etetik kenyérrel, almával vagy bármi egyébbel.

Az emberek ugyan azon a padkán készítenek maguknak nyugvóhelyet: előbb szőnyeget fektetnek rá, mit a célból lovukra kötözve magukkal hordanak, arra terítik a dolmányukat, azaz kaftánjukat, s vánkos helyett nyerget tesznek a fejük alá; hosszú szőrmével bélelt köntösükkel, melyben nappal járnak-kelnek, éjjel dunyha gyanánt takaróznak; ekképpen elheveredve oly édesen alszanak, hogy semmi álomitalra szükségük nincsen. Itt titokban semmi sem történhet, minden a mások szeme előtt zajlik, bármit is akarna valaki rejtve cselekedni, csak éjjel és sötétben teheti. 



Ilyen vendégfogadó sok van Törökországban, de mivel az összes török, ki velünk lakott, valahányszor ettünk vagy bármivel foglalatoskodtunk, szemét meresztgette ránk szokásainkon csodálkozván, orator urunk nem szívesen szállt meg e helyeken azért sem, mert mind az emberekből, mind az állatokból bőséges bűz áradt , így hát ennek utána mindig takarékoskodtunk, hogy urunknak valamely keresztény kunyhóban szállást szerezzünk.

Ezek a viskók azonban olyan szűkösek és szorosak, hogy gyakorta nem volt hová az ágyat fölállítani, így, ha urunkat már elhelyeztük, mi, többiek szekereken, szekér alatt, s ki hol tudott, szőnyegen vagy csótáron készített fekhelyet magának: Olykor török ispotályokban is megtelepedtünk és megháltunk; ezek szép tágas épületek ólomlemezzel borítva , s a vándornak igen nagy kényelmére, mert számos üres kamrácskájuk van, s minthogy ajtajukat senki fia előtt be nem zárják, legyen bár keresztény, zsidó, gazdag vagy koldus, mindenki kényelmét egyaránt szolgálják. Pasák, szandzsákbégek és más elébbvaló török urak, ha hadba vonultak, szintén igénybe veszik őket, s gyakorta építettnek is ispotályokat.Bennük mi is jó és nyugodalmas szállást leltünk, s kedvünkre megpihentünk.



Ezen ispotályokban az a szokás járja, hogy mindenkit, ki csak betér oda, étellel kínálnak;amit elérkezik a vacsora ideje, megjelenik az ispotály egyik ápolója, és egy kerek tálat vagy széles tálcát hoz, melynek pereme  két ujjnyira föl van hajtva (néhol bádogtálcát használnak), s nagysága, akár egy közepes kerek asztal, rajta középütt teli tál búzadarából főtt kása - olykor rizskását is hoztak - s jókora darab főtt ürühús; a tál körül néhány szép cipó, néha egy csupor mézet is adtak, kérve minket, ne vessük meg étküket. orator uram szabadkozott, de mi, kísérők, levén bendőnk egészséges, hálásan vettük a kínálást, mire ők második és harmadik tálat is hoztak.

Igencsak ízlett, jó étvággyal megettük, és megköszönvén egy -egy krajcárt vagy aszpert adtunk borravalóul; ugyancsak valamennyi törököt, ki bennünket kísért, ilyen eledellel kínáltak. Ezen ispotályokban a vándor efféle ételt és mindennemű kényelmet három napig ingyen élvezhet, azután más szállás után kell néznie.

Az ispotályokat gazdag alapítványokból és adományokból tartják fenn, mert előkelőhitükben buzgó pasák és nagyurak építtetik és segítik őket, fenntartásukra falvakat vásárolván, s haláluk után rájuk nem kis összegű pénzt hagyományozván. Ennyit a fogadókról és ispotályokról és ispotályokról meg szállásainkról is,  melyeket a körülmények szerint útközben igénybe vettünk.

forrás: Mitrovicei Vratislav Vencel viszontagságai (részlet)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése