2012. április 26., csütörtök

Szulejmán jatagánja 3.

Vígh István
Szulejmán szultán jatagánja és a mohácsi csata
3.


Mint már korábban említettem, a Szulejmán-féle jatagán "A" és "B" oldalán ugyan ez a motívum ismétlődik, de más és más variációban. Míg a jatagán "A" oldalán a villás farkú aranyozott szimurg ijedten hátrál a nyújtózkodó fekete sárkány elől, addig a "B" oldalon a szimurg már erőteljesen támad az ívbe görbülő, tehát védekező sárkánykígyóra. Miért nem azonos a két oldal? Először arra gondolhatnánk, hogy a variáció képregényszerűen egy történetre utal, de véleményem szerint az iszlámban a XIX. századi tömegtermelésig nem készítettek két pontosan megegyező tárgyat. Nem a hamisítás félelme, hanem Allah tökéletességének megkérdőjelezhetetlensége és a hagyományok miatt. Ugyanis abban, tökéletes csak Allah lehet, a mesterek az utánzott motívumot kis mértékben ugyan, de mindig megváltoztatták. Ezért nincs tökéletesen egyforma díszítésű tárgy az iszlám művészetben, és ezért nem lehet a Szulejmán-jatagán két oldala sem tökéletesen azonos. Ezt támasztja alá A. S. Melikian-Chirvani tanulmánya is, ki a világ múzeumainak 11 ritka kardját vizsgálta. Ezek hasonlósága abban áll, hogy egyenes pengéjük van, és ha nem tartalmaznak késő európai átszereléseket, akkor a XVI. század második feléből származó török készítésű markolattal és hüvellyel vannak szerelve, továbbá abban, hogy a penge tövébe tausírozva, kisebb nagyobb eltéréssel, mindegyiken harcoló szimurg és sárkány látható! (3.kép)


A korábbi szakirodalom e kardpengéket XIV-XV. századi herati vagy tebrizi mesterek munkáinak tekinette. A. S. Melikian-Chirvian ezzel szemben azt feltételezi, hogy ezek a pengék nem Iránban és nem a VX. században, hanem az isztambuli Topkapi Szeráj XVI. századi Adzseman ötvösiskolájában egy mintakönyv alapján készültek. (4. kép)

A clevlandi Művészeti Múzeumban található egy , a Topkapi Szeráj gyűjteményi pecsétjével ellátott papírrajz, amelyen a szimurg saz levelek között küzd sárkánnyal. A pecsét alapján bizonyos, hogy isztambuli perzsa művész rajzolta. (tehát ez szolgálhatott a szerájbeli mesterek, ezen belül Ahmed Tekelü részére mintául!)

Kovács S. Tibor szíves közlése alapján a Magyar Nemzeti Múzeum birtokában is van egy eddig publikálatlan pengéjű pallos, melyen a penge tövére felvitt, szöveg nélküli , megkopott ezüst és arany szimurg-sárkány harc látható. 

Hasonló motívumot találtam Lehel vezér szablyáján is, melyet Attila vagy Nagy Károly kardjának is mondanak. A honfoglalás korából, vagy inkább még korábbról származó görbe penge (!) egyik oldalának tövén primitív formában vésett sárkány viaskodik egy másik felismerhetetlen állattal. A kard díszítése és motívumkincse a késő Szászánida korra utal. Ez felveti azt a kérdést, hogy esetleg már az V-VI. században is a Szulejmán-féle jatagánéhoz hasonló díszítés volt-e jellemző az uralkodói kardokon?


 További érdekes európai adalék lehet e témakörhöz a Szent György-legenda. Bár ez kifejezetten a középkori keresztény kultúrkörbe sorolható, eredete mindenképpen a közel-keleti Mithrász-vallásra vezethető vissza. (A kappadókiai György lovag a római császárkorban legyőzte a vízi sárkányt, majd keresztényhitéért vértanúságot szenvedett.) A görögkeleti egyház által a győzelem védőszentjének tisztelt "szimurg" - mint a perzsa mitológiában - megküzd a fekete sárkánnyal. A Szent György-motívum szintén megjelenik a XV. századi európai kardpengéken!

Meglehet, hogy a Nagy Szulejmán jatagánját a mohácsi csatával összekötő gondolatmenetemmel vitát váltok ki, de fenti elemzés szerintem megfelelő alapot biztosít ahhoz az elgondoláshoz, hogy - az 1526-1527-es évszámból kiindulva, a készítő Ahmed Tekelü személyét feltárva és legfőképp az allegorikus motívumot értelmezve - a szóban forgó luxusfegyvert "a mohácsitörök győzelem dísz- és emlékjatagánjának" tekintsük. 

forrás: Hadtörténelmi Közlemények, 117. évfolyam (2004. június) 2. szám

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése