A naszádosok, sajkások szerepe a végeken…
A XVII. század folyamá a naszádosok
kiemelkedő vitézsége továbbra is fennállott, s itt érdemes Takáts Sándor
kutatása nyomán közölnünk a komáromi naszádos főtiszteket. Elsőben a
naszádos kapitányok neveit, kik a XVII. század folyamán betöltötték ezt a
posztot:
„Egerszeghy Ambrus (1608-tól),
Héderváry István (1620),Nagykomáromi Gál Péter, Szarvaskendy Sibrik Pál (1627),
Spáczay Márton (1640-1650),
Bossányi Gábor (1650-1664),
Radványi István (1670-ig),
Drahosóczy András és Zámory György (1685-1702).”
A fővajdák pedig a következőek voltak:
Muzslay Jakab (1610-ig),Józsa Antal (őt később egy ideig a 15-éves háború során visszafoglalt Esztergomba helyezték át más naszádos vajdákkal,Werebélyi Lászlóval, János deákkal és Palotai Nagy Lászlóval együtt),
Bertholdy György (katonái megölték a némethez való pártolása miatt – akkor mikor ők mind Bethlen Gábor erdélyi fejedelemhez csatlakoztak volt),
Földessy István (1622-1625),
Gál Lázár (1639-ig),
Torkos Máté, Földváry Gábor, Kapellett Péter (1660),
Bogyó János, Zalusky Imre, Csajághy Máté, Szabó Mihály (1677),
Buday Lázár (1679),
Szeghy Mihály (1684),
Bokor László (1686),
Disznosdy Horváth Ferenc (1691),
Pap István (1693).
Takáts Sándor: A magyar gyalogság megalakulása. Bp. 1908. (reprint) 174-175.
Török és magyar hajók összecsapása a Dunán Visegrád vára alatt.
1600. május 10-én kelt és a bécsi
Haditanácshoz írt német nyelvű jelentésében, a visszafoglalt
Esztergomban szolgáló nevezetes vitéz tiszt, Eörsy Péter közli, hogy
Csáky Gergely és Kalmár István vajdák vezetése alatt naszádos vitézei
cirkálásról térvén vissza, hirtelen török naszádosok támadták meg őket, a
magyar vitézek egésze estig küzdöttek a törökökkel a vizen, s vagy 200
törököt meg is öltek, a saját veszteségeket nem sorolta…
Eörsy Péter a háború további folyamata alatt is többször kitüntette
magát s jelentéseivel több ízben fontos szolgálatot tett. Az 1600. év
május 14-én például Pogrányinak írta, hogy Csáki Gergely és Kalmár
István vajdák minő vízi csatában verték meg a törököt. Az 1601. évben az
esküszegő franciákról (akik a törökökhöz pártoltak) részletes jelentést
írt Mátyás főhercegnek. Ugyanez év október havában Thurzó Györgynek
írta, hogy a váci őrséggel és a saját hadinépével Buda alá vonult.
Gutray István alatt a váciak oly szerencsés portyát csaptak, hogy
tömérdek zsákmányt hoztak. Ilyen portya és csatázás - írja Eörsy - rég
nem volt.
Ugyanez évben (szeptember 12.) Mátyás
főhercegnek jelentette, hogy a Székesfehérvár felmentésére siető török
had alig harmadfélezernyi. Köztük vannak az áruló franciák is.
Érdemes megemlítenünk, hogy Fehérvár
ostromakor a budai basa így szólott főembereihez: Ti kutyák! Oly sokáig
alkudoztatok Eörsy Péterrel a békesség dolgában, hogy Fehérvárt imigyen
eljátsztátok!
Eörsy az 1602. augusztus 13-án kelt jelentésében részletesen leírta a török sereg állapotát, szándékát és számát.
Valamivel későbben azt a lovascsatát írta le, melyben 1200 egri törököt szétvert huszárjaival.
Mondanunk sem kell, hogy az olyan vitézt
és tapasztalt katonát, mint Eörsy Péter, Buda és Pest ostrománál sem
nélkülözhették. Az ő érdeme a törökök pesti (dunai) hídjának
szétrombolása. Részt vett mindkét város ostromában, s Pest elfoglalása
után Eörsyre és Strozza olasz tisztre bízták Pest védelmét. Hasszán basa
megszállván a várost, Eörsy hősiesen védte azt, s embereivel gyakran
kiütvén, az ellenségnek nagy bajt okozott. Mielőtt a török abbahagyta
volna az ostromot, a fővezér parancsára több német ezred és Eörsy Péter
magyarjai rohamot intéztek a török sáncok ellen. Nem tudni, mi rémítette
meg Eörsy Péter csapatait, de a legvadabb rémület közt rohantak vissza a
pesti kapu felé, hogy a városba menekülhessenek.
Eörsy Péter kivont karddal állta útját a
megrettent futóknak, s néhányat közülök le, is vágott. A tolongó és
rémülettől űzött tömeg azonban eltiporta a derék embert. Éktelenül
elrútított holttestét alig lehetett fölismerni. Azok a csapatok,
melyeket oly sokszor vezetett győzelemre, öntudatlanul okozták halálát!
Mikor észbe kaptak s megtudták a szomorú esetet, bőségesen megsiratták
vezérüket s hív társukat...
Eörsy Péternek családjáról keveset
tudunk. Mikor Esztergom főkapitányává nevezték ki, feleségét nem merte a
veszedelmes Esztergomba hozni, tehát Eger vidékére vitette. Pálffy
annak idején neki adta a lédeci falut s jószágot, abból tartotta
feleségét. Mivel Eger 1596-ban török kézre került, semmi adat sem maradt
ránk arról, hogy mi történt a feleségével.
Takáts Sándor: Bajvívó magyarok. Bp. 1979 (reprint)
