2012. június 8., péntek

A XVI. századi "média"

A Német-római Birodalom II. Lajos halálának hírére késlekedés nélkül elindította a propagandagépezetét, annak érdekében, hogy a dinasztikus jogszerződés szerinti trónkövetelésüket megfelelő módon alátámasszák. Furcsamód a csata lefolyása nem érdekelte őket, viszont a tudósításokból leplezetlen és kendőzetlen magyargyűlölet, rágalomhadjárat bontakozott ki. Leírták, hogy a gonosz magyarok szándékosan őrizetlenül hagyták a szekérvárat, ezzel önnön halálukat teljesítvén be. Majd szintén gonosz magyarok elárulták és megölték II. Lajost, holttestét elrejtették. Mesteri hisztériakeltésnek lehettünk tanúi ugyebár, de még nincs vége, a történet folytatódik, leírják:

"...a magyarok az ütközetben nem állták meg a helyüket, s gyáván megfutamodtak, s a mohácsi csatatéren főképpen német, cseh és lengyel harcosok pusztultak el.
A mohácsi tragédia igazi hőse a fiatalon elesett magyar király volt, akit a magyarok ütöttek agyon és rejtettek el, hogy a török meg ne lelje."

Szárnyra kapott a legenda a gyáva magyarokról és arról, hogy cserben hagyták és megölték koronás uralkodójukat. Miért kellett Lajosnak meghalnia? A közvetlen bűnbak a nagyravágyó és áruló, istentelen, a keresztény vér árulója Szapolyai János lett, aki maga hívta be a törököket. A németek tehát rendkívül tervszerűen vezették elő a gyáva, kegyetlen és királygyilkos magyarok büntetéseként a Habsburg trónigényeket megokoló érveket. A Habsburg-propaganda célja a magyarországi tartózkodástörvényesítése volt.

forás: Lévai-Potó: Elátkozott királyink

II. Lajos