2012. július 24., kedd

Szigethiek portyái

1559. júliusának közepén keltezve jöttek ki a szultáni utasítások és összeírások, melyek pontosan beszámolnak arról, hogy a szigetiek merészen a szegedi bég hatalma alá tartozó Zombor alá mentek - igaz nagy veszteséget szenvedtek.

Szigetiek portyái át a Dunán a dél-alföldi régióba…

Említettük már, hogy az 1556-os sikeres várvédelem után fordult a kocka: immár a szigeti vitézek léptek fel támadólag a törökökkel szemben, s nem hogy a vár környékére vont szorító hódoltató gyűrűt törték fel, hanem egészen Tolnáig, Mohácsig jártak adóztatni, sőt átkeltek a Dráván s nem egyszer a Dunán, hogy a török birtokokat háborgassák…

Nem csupán a katonai megfontolás, vagyis a védelem csekély erejének kompenzálása a gyors mozgással, a preventív csapásokkal – a legjobb védekezés a támadás elvének gyakorlata – állandósította a portyázó hadműveleteket, hanem a hiányos ellátás – a „se pénz, se posztó” napi valósága. Éppen ez ellátási hiányok pótlásai miatt is állandósultak a végházak népeinek portyái, és beütései az ellenséges ellenőrizte területekre. Amiként a szigetvári vitézek is állandó gondot okoztak a szomszédos török végházak népeinek, illetve már a beljebb fekvő, Duna mentén észak felé vezető felvonulási útvonalat is veszélyeztették. Sőt a források tanúsága szerint még a nagy folyamon is átkeltek, s a dél-alföldi régióba is elkalandoztak. A szultáni tanács is foglalkozott ezzel, miként ez egy 1559. július 14-én kelt defterből kiderül, amely arról szól, hogy meg kell erősíteni a zombori náhije falvait, mert azokat „szüntelenül dúlják a Szigetvár nevű hitetlen vár hajdúi.”

Máskor amikor a Porta számon kérte Horváth Márkót, hogy a csapatai miért fenyegetik szüntelen és dúlják a mohácsi szandzsák területét, miért ejtenek foglyokat – amiként most is Szigetben raboskodik számos muszlim utazó és szpáhi – akkor a szigeti várkapitány azt írta válaszul, hogy ő erről semmit sem tud, s a portyákat Zrínyi Miklós és Nádasdy Tamás vitézei hajtják végre (!). Akármint is volt mindezekből a példákból kitetszik a Hódoltság frontvonal volt, ahol a „béke idején” sem lehetett fegyvernyugvás.

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. – kézirat.

Mühimme defteri 3, 46/111. Konstantinápoly. 1559. július 14. csütörtök. Müszellemek felfogadása a Budáról Szegedre vezető út védelmére. In: Szultáni tanács… 14. vagy ugyancsak itt olvasható, hogy éppen a szegedi Dervis bég jelenti amint a Zombornál a foszogató szigetieket a törökök megverték: négy parancsnoknak (értsd. tisztnek) és 85 vitéznek a fejét vették, valamint kilenc foglyot ejtettek. Ez elég jelentős vesztesége volt a magyaroknak, ha figyelembe vesszük, hogy a forrás arról szól, hogy „Horváth Márk szigetvári kapitány az említett várban (ti. Szigetvárban) 125 puskás hajdú választott ki, élükre négy parancsnokot állított és két zászlót adva nékik a zombori vár alatt levő város kirablására küldte őket.” Lásd. Mühimme defteri 3, 49/118. Konstantinápoly 1559. július 16. A szigetvári hajdúk portyája és veresége Zombornál. In: Szultáni tanács… 16.
Mühimme defteri 3, 184/509 Konstantinápoly 1559. november 13. A hajdúk elfogása és a béke betartása. In: Szultáni tanács… 52-53.

 

A kép - mely Sugár István: Szigetvár és viadala c. munkában jelent meg - az látható, hogy a szigetiek cc. 70 km sugarú körben portyáztak; nos ezt most cáfoltuk azzal, hogy bemutattuk a Portán írt beszámolókat. A szigetvári vitézek ezen a távolságon sokszorosan túlléptek - igaz gyakoribb vendégek voltak a szűkebb régióban, de az ilyen hosszú portyáktól sem riadtak vissza.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése