2012. augusztus 20., hétfő

A Török Birodalom és a Magyar Királyság… (100. bejegyzés)

A Török Birodalom és a Magyar Királyság…

Milyen hatalom áll a keleties szóvirágok mögött?

Szulejmán szultán politikájában – mint már megemlékeztünk róla –, kiemelt fontossággal bírt a közép-európai térség. 1565-ben a Földközi-tengeren indított expedíciót Málta szigetének elfoglalására, de az általa Rodosz szigetéről elüldözött johannita lovagok megvédték azt. E mellett a szultán hadakozott Keleten Perzsia ellen, amely az oszmánok egyik legnagyobb ellenfelének számított. 
 
Elmondhatjuk, hogy az Török Birodalom területe ekkor már meghaladta az 6 millió km2-ert, és a lakosságának száma a 22-26 millió főt. Ezzel a hatalmas erővel szemben egymagában semelyik európai hatalom nem vehette volna fel a harcot sikerrel. Megfigyelhető, hogy a török tisztviselők soha nem felejtették el tudatni erejüket, ha az ellenfeleikkel leveleztek. Miként az kiolvasható jóval a szigetvári ostrom után, III. Murád szultánnak, Báthory István lengyel királyhoz írt leveléből, ahol magát a világ urának nevezi, "Isten árnyékának", majd hosszan sorolja mindazokat a szép városokat, országokat és tartományokat, amely felett hatalmasan uralkodik Mekkától Jeruzsálemig és Jemenig, vagy Rodosztól Tuniszig stb. 
 
Ugyancsak ezt látjuk egy 1607-ben keltezett levélből, amelyet a budai pasa, Ali írt Illésházy Istvánnak: „Az hatalmas császárunk az tengörön túl, az möly várakat az küzülbastúl megvött és azok nélkül az ország nekül. Az mi böcsületes Rómánk és az kedves Medinénk, melyikben az mi hadsiink 6 holnapig mönnek be, és 6 holnapig jühetnek ke is. És ezök nélkül Jemen és Habes országok, mölyekben egész esztendeig mehetni és jühetni. Ismég Bagdad és Miszir, Sam és Baszra és Laaza, Márip, Psezayr, Tunusz, Kübrüsz, Trabozana, Amadol, Karaman, Szuaz, és Erzürün, és Ván, Adana, Terzus. Ezök penig mindönik egy-egy császár birodalma alatt levő országok s ezöknek némöllyi annyi vagyon, mint az Erdélyország s némöllyik penig három annyi is vagyon s mostan penig ezöket minnyáját az hatalmas császárunk bírja. Etc.” 
 
 Magyar övetek a budai pasa előtt.
 
Elég magunk elé teríteni az Oszmán Birodalom XVI-XVII. századi kiterjedését ábrázoló térképet és jól láthatóvá lesznek a budai pasa által felsorolt tartományok: a birodalom északi végvidékét a boszniai területek, a Magyarországból kihasított hódoltság, illetve a Porta által adófizetésre kényszerített Erdély, a román vajdaságok, Havasalföld és Moldva, illetve a Krími Tatár Kánság jelentették. Jóval hatalmasabb része terjedt ki Ázsiára és Észak-Afrikára, magába ölelve a Földközi-tenger keleti medencéjének egészét. Tudjuk, hogy I. Szelim uralkodása óta, leghatalmasabb ázsiai riválisnak Perzsia számított, és azt is, hogy Nagy Szulejmán szultánt foglalkoztatta India meghódításának gondolata. 
 
Érdemes itt felidézni e két szultán – apa és fia – hódításainak irányát összevetni. Míg I. Szelim tervbe vette ugyan az európai területek elleni hadjáratokat, uralkodásának java mégis azzal tölt el, hogy Ázsiába és Afrikában szerzett nagy területeket a birodalomnak (vad harcot vívott a perzsákkal Mezopotámiában, illetve megszerezte Egyiptomot), addig Szulejmán – már egy ilyen megörökölt – óriási területű impérium hátországára támaszkodva elsőrendű céljának tekintette az európai hódításokat, akár Közép-Európa, akár a Földközi-tenger medencéjének térségében. 1563-ban a helyzet úgy állt, ahogyan a szultán egyik vezére megfogalmazta: szerinte egy hatalmas elefánt néz farkasszemet egy picinyke állattal (ez volt Magyarország), amelyet bármikor eltaposhat.
 
Pálffy Géza a korszak jeles kutatója találóan megjegyzi: "Csakhogy az utóbbinak – hogy a nagyvezér hasonlatánál maradjunk – egy "kétfejű sas" formájában támadt egy jelentős segítőtársa. Ilyen volt hát az a török ellenfél, amelynek erejével itt a Duna-mellékén szembe kellett nézni. Amikor a krími tatár fejedelem arról érdeklődött a Portán, hogy miféle segítséget várhat, ha hadaival Oroszország ellen indulna, akkor azt a választ kapta, hogy a szultán immár nagy háborúságra készül, s bár „A vereségre ítélt népségek megfékezése az uralkodói igyekezet szükséges velejárója.” 
 
Azonban most „a híres-neves Máltában lakozó gaztevők”, avagy a johanniták megfegyelmezése szükséges, s „A budai végeken a magyarok gyülekeznek; a budai és temesvári beglerbég pillanatnyilag hadakozik, s a szultáni hadjáratban a ruméliai beglerbég is teljes erejével készen áll megsegítésükre s abba az irányba figyel. Ezek a fontos ügyek megakadályozzák, hogy szándékuknak megfelelően katonákat küldjenek oda, s jobbnak látszik, ha alkalmasabb időre várnak vele; most az itteni ellenség ügyét részesítették előnyben. Ha a magasságos Isten úgy rendelte, hogy azt a vidéket a szultán meghódítsa, intézkedésekhez fognak kezdeni, amikor eljön az ideje.”

Nem találhatunk abban semmi szokatlant, hogy a hatalmas és fényes Porta így kívánta amolyan diplomáciai protokollal is bizonyítani óriási területek fölé kiterjedő hatalmát, de az már meglepőbb, amit Rudolf császár és király követének Ungnád Dávidnak egyik feljegyzésében olvashatunk, ki mikor az uralkodó megbízásából követségbe indult a szultánhoz, hivatalos útján – lévén jó ideig a Dunán hajózott lefelé – a budai pasa, Szokolli Musztafa vendége volt, aki nagy tisztelettel, pompával és díszesen vendégelte meg… 
 
De nem lehet véletlen, hogy mikor a követ a vendégségből a hajójára nyugodni, akkor hatalmának demonstrálására nem messze Ungnád hajójától valami latrokat végeztetett ki a legborzalmasabb módon: egyiknek kezeit és lábait szétzúzták, a másik kettőt pedig elevenen megnyúzták… A pasa ezzel a megdöbbentő és véres teátrummal nyilvánvalóan bizonyította, hogy élet-halál ura a reá bízott tartományban. A követ és kísérete ezt a látványt egy életre megjegyezhette.

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. – kézirat
 
RÁCZ István: A török világ hagyatéka Magyarországon. Debrecen. 1995. 23.
Lásd. III. Murád szultán nagyúri szerződéslevele Báthory István lengyel király számára. PAPP Sándor: Keresztény vazallusok az Oszmán Birodalom észak-nyugati határainál. 5. Sz. melléklet. In: AETAS. 2002/1. 87-91.
Vezir Ali Pasha to István Illésházy. In: Gustav BAYERLE: The Hungarian Letters of Ali Pasha of Buda. 1604-1616. Bp. 1991. 82. Lásd még TT 1879. 63-65.
PÁLFFY. 1999. 26.
Mühimme defteri 6, 427/906 Konstantinápoly 1565. március 25. A Porta viszonyulása a krími kán Moszkva elleni hadi tervéhez. In: Szultáni tanács… 242-243.

„Este a pasa őnagysága (ti. Ungnád követ) hajója közelében látványos büntetésként egy török kezét-lábát vaskalapáccsal szétverette, és félholtan fekve hagyta, mivel már egyszer megszökött, most visszatért, de ismét el akart szökni. Aztán két rácot vezettek elő, fülüket és orrukat levágták, bőrüket köldökükig lehúzták, őket magukat egy oszlophoz kötözték (…). Ungnád Dávid konstantinápolyi utazásai.                                                                           Ford: Kovács József László. Bp. 1986. 30-31.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése