...a Magyarországgal való leszámolást Szulejmán elsőrendűen fontos feladatnak tartotta, hiszen szinte példátlan dolog volt, hogy a hadsereg mozgósítását csak tavasszal kezdjék el, valamint az is, hogy a szultán vezette hadjáratban csupán a ruméliai sereg és a zsoldossereg vegyen részt. Éppen e két körülmény miatt rendkívül fontos volt, hogy a támadást meglepetésszerűen hajtsák végre. Ez indokolja a titoktartást is, amivel a hadjáratot előkészítették, főleg pedig ahogy annak irányát leplezzék. Amint Dseládzádétól tudjuk, a szultán legszűkebb környezetén kívül még akkor sem tudta a hadjárat célját, amikor a hadsereg már Drinápolyba érkezett:
eddig az ideig még nem volt tudva, hogy a szerencsés padisah merre fogja irányozni győzelemmel végződő hadjáratát, mert azt még a titkok fátyla födte; csak az volt ismeretes és köztudomású, hogy a tévhitben élő magyarok ellen indul."
Szulejmán
A Porta általában nem sokat törődött azzal, hogy hadi készületeit titokban tartsa - ami, tekintve az óriási hadsereg mozgósításával járó és az egész birodalomra kiterjedő rendszabályokat, egyébként is igen nehéz lett volna - sőt nemgszer megüzente elenfeleinek, hogy "meglátogatja" őket. Most, látjuk, egészmásként cselekedett.
Bár a hadsereg már május 18-án elindult Konstantinápolyból, a fővezérlet az egyes seregrészek konkrét feladatát csak június végén és július elején szabta meg, amikor Nist elhagyva, a janicsárok egy részét és Ahmed nagyvezírt "gyors menetben" Szabács ellen küldte, Piri Mohamed nagyvezírnek pedig elrendelte, hogy Nándorfehérvár alá vonulva, kezdje meg annak ostromát.
Ugyanakkor kapták a parancsot a boszniai szadzsák csapatai és az akindzsik, hogy intézzenek támadásokat Szerémség, Horvátország és Erdély ellen, ami nyilvánvalóan a valódi szándék leplezését célozást. Látni fogjuk a későbbiekben, a számítás bevált, mert a magyar kormány hosszú ideig nem tudta, hogy hol lesz a támadás fő iránya.
Egyébként mindebből az is kiderül, hogy a hadjárat célja nem a magyar hadseregre mérendő döntő csapás volt, és nem is Buda elfoglalása, amit ezt a magyarok hitték, és több törökforrás is állítja - hanem csupán Nándorfehérvár és Szabács elfoglalása és a Szerémség feletti ellenőrzés megszerzése. Ezt már annál is nagyobb biztonsággal állíthatjuk, mivel 1526-ban, amikor valójában Buda elfoglalása és a magyar hadsereg leverése volt a cél, az anatóliai sereg is részt vett a hadjáratban, márpedig alig hihető, hogy ekkor Magyarország erejét nagyobbra becsülte volna a Porta, mint 1521-ben. (...)
Nándorfehérvár
Az 1521. évi török hadjárat terve és végrehajtása katonai mesterműnek mondható. Bár a fő cél Nándorfehérvár elfoglalása volt, azonban okulva az 1456. évi tapasztalatokon, minden lehető eszközzel meg akarták akadályozni, hogy a vár felmentést kaphasson. Ezért vették egyidőben ostrom alá Szabácsot és foglalták el Zimonyt, Szalánkemént és más szerémségi várakat. A magyar hajóhad beavatkozásának megakadályozására janicsárokkal megerősített jelentős dunai flottát tartottak készenlétben és kiküldött portyázó seregeikkel részben szemmel tarthatták a magyar főerőket, részben pedig a Szerémség felégetésével lehetetlenné tették, vagy legalábbis alaposan megnehezítették, hogy a magyarok oda behatoljanak.
Istvánffy Szabács elfoglalásával kapcsolatban ezt írja:
"Ezt azzal a szándékkal tette (ti. Szulejmán), hogy így elzárva az összes utakat, senki ne mehessen Nándorfehérvárba, senki a Száván lefelé élelmet, vagy más szükséges dolgot oda ne vihessen be."
Szulejmán naplóiban ez olvasható Zimony elfoglalásáról:
"A nevezett város Szerém tartományban, Belgráddal szemközt lévén, Belgrád élelmezése a nevezett várból történt, s így jó támasza volt és segítsége volt Belgrádnak(...)
E várnak elfoglalása Belgrádot igen szorult helyzetbe jutatta élelmezés dolgában, s míg Bügürdelen (ti. Szabács) és Belgrád között egyáltalán nem volt lejetséges járni, most egyesek is bizton járhatnak."
Perjés Géza: Mohács
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése