Sudár Balázs: Jatagán
Jatagán Balkán, 19. sz., faragott csont markolat, ezüst díszítéssel, sérült h: 75 cm
Számunkra
és a általában a nyugati világ számára a jatagán a törökök, azon belül
is elsősorban a janicsárok emblematikus fegyvere. Így találkozunk vele
lexikonok, népszerűsítő munkák és szaktanulmányok lapjain, az
etimológiai szótárak pedig rendre török eredetűnek látják a szót.[1] Így
tesz a török nyelv szótára, vagy a szavak eredetére erősen figyelő
Julius Theodor Zenker által készített oszmán-francia-német szótár is.[2]
És valóban, ha a mai oszmán-török szótárakat nézzük, azokban rendre nem
szerepel a szó, mutatván, hogy a szerzők nem tekintették odavalónak.[3]
A jatagán egyébként jól cseng a török fülekben, felismerhető benne a
yat- ’feküdni’ igető, könnyen lehet asszociálni a yatak ’ágy’ szóra, s a
-gan/-gen toldalék sem ismeretlen a török nyelvtanban. Mindez jól rímel
a fegyver sajátos elhelyezésére, arra hogy övbe dugva, általában közel
vízszintesen viselték. Mellesleg a jatagán szó valóban ismeretes a
régiségből (erre még visszatérünk), s Délnyugat-Anatóliában létezik egy
Yatağan nevű város is. A helyi legenda szerint egy bizonyos Jatagán baba
nevet használó bektasi dervis, más néven Oszmán bég alapította a
települést, aki mellesleg kovács volt, és kiváló fegyvereket készített. A
város róla nyerte volna a nevét.[4]
A történet kereknek látszik, de talán túlságosan is szép.
Ha
ugyanis felütjük a török nyelv – csak török szavakat tartalmazó –, 8
kötetes történeti szógyűjteményét, akkor döbbenten tapasztaljuk, hogy a
yatağan nem szerepel benne, a nyelvjárási szótárban ugyan igen, de a
felsorolt jelentések egyikének sincs köze fegyverünkhöz.[5] Azaz a
szerkesztők mégsem tekintették töröknek a szót. A következő meglepetés
akkor ér minket, ha elkezdünk kutakodni a régi török nyelvek
szóanyagában. A keleti törökség körében ugyan rendre találunk egy
yatagan/yatugan alakban előforduló szót, ez azonban egy cimbalomhoz
hasonló hangszert jelöl, s bár ez esetben is előlépett a népetimológia
(a hangszert a földre fektetve használják), a szónak semmi köze a
feküdni igéhez, minthogy a mongolból származik.[6] Akárhogy keresünk is,
a régi török anyagban nincs vágó vagy szúrófegyver jelentésű jatagán.
Hasonlóképpen
negatív eredménnyel járunk, ha a mai török nyelvek szótárait
böngésszük: a szó vagy nem szerepel bennük, vagy az oszmánból jött át. A
jatagánt általában sem az arab, sem a perzsa szótárak nem ismerik, ha
jegyzik, oszmán műszónak tekintik. Mindebből az következik, hogy szavunk
sosem terjedt el a török nyelvben, és csak az oszmánok kulturális
kisugárzásának övezetében vették át egyes nyelvek.
Vizsgáljuk meg magát az oszmán nyelvet!
A
19. századi oszmán szótárakban többnyire megtaláljuk a jatagánt,
változó helyesírással, ami megint csak arra utal, hogy a szó nem a
klasszikus nyelvekből került át, azaz leginkább török lehetne.[7]
Másrészt a korai anyagokban nem szerepel a kifejezés. Nincs meg a 17.
században Meninskynél, ahogy a mi Harsányi Nagy Jakabunknál sem.[8] Az
első általam ismert előfordulása a 18. századhoz köthető.
Érdekes
egy pillantást vetni a nyugati nyelvekre is! Legelőször egy francia
szövegben találkozunk vele (1787), mely a Fekete tengeri kereskedelemmel
foglalkozik: ebben egyértelműen török terminus technikusként jelenik
meg (jatagánnak nevezett nagy kés – grands couteaux appellés yatagans).
Angol szövegben először 1819-ben írták le, az olaszban 1835-ben jelenik
meg, az oroszban Puskin használja először 1834-ben. A törökökkel nem
keveset érintkező magyarok sem tudnak róla, először az 1840-es években
szerepel. [9] Összehasonlításképpen megjegyezzük, hogy a hasonló szerepű
handzsár szó a magyarban 1527 óta adatolható, s a nyugat-európai
nyelvekben is rendre megjelenik a 15–16. században.[10] Ez legalábbis
annyit jelent, hogy a 18. század végéig jatagán nevű fegyver nem
játszhatott jelentősebb szerepet az oszmánok életében. Ez a megállapítás
szépen összevág a török nyelvi és szótári anyagok tanulságával: ott is a
18. század közepe tűnik fordulópontnak.
Magát
a fegyvert a török kutatók a 16. századból eredeztetik, minthogy a
Topkapi Szerájban fennmaradt Szülejmán szultán híres, Ahmed Tekelü
udvari ötvös által készített jatagánja.[11] Némi problémát jelent
azonban, hogy újabb példányok csak jó 250 évvel későbbről ismertek.[12]
Szülejmán fegyvere egyébként pengéjét tekintve valóban a későbbi
jatagánokra emlékeztet, markolata azonban teljesen eltér azokétól. Ha a
török viseletekről készült ábrázolásokat tanulmányozzuk, akkor számos
különféle kést és tőrt láthatunk. Övbe tűzve általában csak egy rövid,
erősen ívelt pengéjű kést hordtak (ez a handzsár). A szülejmáni
jatagánra emlékeztető tárgy ritkán bukkan fel, akkor is az övről lóg egy
zsinóron.[13]
Majd
a 19. század első felében tűnik fel rengeteg – számunkra is ismerős –
ábrázolás, úgy a balkáni népek körében, mint Árif Mehmed pasa török
viseleteket bemutató könyvében. Ekkorra már tényleg a janicsárok, és
általában a gyalogosok jellegzetes fegyvere lett. (Amikor Kemál Atatürk
szófiai követként egy jelmezbálon vett részt és ott janicsárnak
öltözött, jókora jatagánt tűzött az övébe.)
Összességében
a következők mondhatók el: a 18. század előtt sem maga a tárgy, sem a
szó nem jellegzetes része az oszmán kultúrának, ennek megfelelően sem a
belső, sem a külső források nem emlékeznek meg róla. A változás a 18.
század közepe tájára tehető, ekkor jelennek meg a jellegzetes, füles
markolatú jatagánok. Talán az új markolatkiképzés és emellett a fegyver
divatja az, ami az új – egyelőre ismeretlen eredetű – nevet
elterjesztette a Birodalomban és a világon. Szépen vall erről egy oszmán
költemény is:
Yatağan meşrebi uşşaka cefâlar kılıcı
Babası seyf-i acemdir, anasi gaddare
A jatagán szokása, hogy a szerelmeseket kínozza
Apja a perzsa kard, anyja a gaddáre[14]
[1]
Grand Larousse de la langue fraçaises. VII. Paris, 1978, 6616.;
Webster’s Third New International Dictionary. Chicago, 1961, 2647., The
Oxford English Dictionnary. Oxford, 1991, 701.; Grande Dizionario della
Lingua Italiana. VII. Salvatore Battaglia. Torino, 1972, 194.;
Etimologicseszkij Szolvarj Russzkogo jazüka. Maks Fasmer. Moskva, 1973.
IV. 567.
[2]
Türkçe Sözlük. Ankara, 1988, II. 1605. Julius Theodor Zenker:
Türkisch-arabisch-persisches Handwöerterbuch. Hildesheim, 1967, 958.
[3] Pl: Ahmet Doğan: Osmanlıca Türkçe Sözlük, Ankara, 1995.; Ali Nazîmâ–Faik Reşad: Mükemmel Osmanlı Lügati. Ankara, 2005.
[4] http://en.wikipedia.org/wiki/Yatagan (letöltve: 2011. augusztus 27.)
[5] Yüzyıldan Beri Türkiye Türkçesiyle Yazılmış Kitaplardan Toplanan Tanıklarıyla Tarama Sözlüğü.Haz. Cem Dilçin. Ankara 1965–1977. http://tdkterim.gov.tr/ttas/?kategori=derlay&kelime=yata%F0an
[6] Nem jegyzi Clauson (An etymological dictionary of pre-thirteenth-century Turkish. Oxford, 1972.), Gerhard Doerfernél (Türkische und mongolische Elemente im Neupersischen Wiesbaden, 1963–75) pedig csak a hangszer értelmű jatugán szerepel.
[7]
„Yataghan: couteau.” Alexandre Handjéri: Dictionnaire
français-arabe-persan et turc. Enrichi d'exemples en langue turque avec
des variantes, et de beaucoup de mots d'arts et de sciences. Moszkva,
1840, 573.; „Coutelas: ïataghan, pala.” Thomas Xavier Bianchi:
Dictionnaire français-turc à l'usage des agents diplomatiques et
consulaires. Paris, 1843, 338., „ïataghan: Couteau tres long, sorte de
sabre qu’on porte á la ceinture.” Şemseddîn Sâmî: Kâmûs-i fransavî.
Dictionnaire turc-français. Constantinople, 1224 [1882/83], 1185.;
„Yataghan: poignard á lame recourbée, qu’on place á la ceinture le qama
est le poignard á lame droite.” Barbier de Meynard Dictionnaire
Turc-Françaises. Paris, 1886, 861.
[8] Mesgnien Meninsky: Lexicon Arabico–Persico–Tnrcicum. Vien. 1680.; Hazai György. Das Osmanisch-Türkische im XVII. Jahrhundert. Untersuchungen an den Transkriptionstexten von Jakab Nagy de Harsány. Budapest, 1973.
[9]
A nyugati nyelvekben való előfordulásokhoz lásd az első jegyzetet! A
magyar szótárak közül Ballagi Móré említi először: „jatagany = a török
katonák által viselt tör. Gyilok.” Ballagi Mór: A magyar nyelvteljes szótára. Pest, 1873, 638. Jókai Mór említi már Fehér rózsa című regényében (1854), majd egy későbbi művében is (Egy hírhedett kalandor a XVII. századból. 1879.) 1867-ben Soós István versében (A fekete leves) szerepel: „Felé
villan tőr, jatagán. / Es mielőtt ideje volna. / Egy kérdésre, egy
rövid szóra, / Győz a szolga-had egymagán! /– Oh, miért nem lehettem
véle?” Vasárnapi Újság 14(1867):4, jan. 27., 38.
[10] A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I–IV. Főszerk. Benkő Loránd. Budapest, 1967–1984. ???? Kakuk, Suzanne: Recherches sur
l'histoire de la langue osmanlie des XVI et XVII siècles. Les éléments
osmanlis de la langue hongroise. Budapest, 1973, 171–172.
[11] Nagy Szulejmán szultán és kora. Magyar Nemzeti Múzeum. Budapest, 1994, No79.
[12]
A Horvát Nemzeti Múzeum jatagángyűjteményének legkorábbi példánya
1715-ből származik, de az évszámot a katalógus készítői is erősen
kétségesnek találták. Az első biztos példányok 1776-ból valók.
[13] Pl. Ralamb’s Costum Book, 1657. http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Ralamb_Janissary_1.jpg
[14] Mehmet Zeki Pakalin: Osmanli Tarih Deyimleri ve Terimleri Sözlüğü. İstanbul, 1971, III, 607. (A gaddáre rövid, viszonylag széles, ívelt pengéjű kard.)
