Miután ez a drámai haditanács lezajlott, Tomori vissza sietett a Karassó mentén álló hadaihoz, s mint Brodarics írja:
"nagy nehezen rávette katonáit, hogy egy kissé hátrább vonuljanak, s beleegyezzenek a királyi sereghez való csatlakozásba. Így azután másnap táboruk egyesült az ő táborukkal, körülbelül fél mérföldnyire Mohácstól, de úgy, hogy a mi katonáink nem vegyültek össze velük, mert a két tábor között egy kis térség maradt".
Ez augusztus 25-é-én vagy 26-án történhetett. Ekkor már megjelentek a török előcsapatok is a Karassónál és ettől fogva egészen a csata elkezdésének pillanatáig folytak a csatározások a magyar és török könnyűlovasok között.
Időközben egyre érkeztek az ország minden vidékéről a csapatok. Ezek közül a legfontosabbak egyike a Batthyány Ferenc vezette horvát-szlavón hadak voltak. Létszámuk 4-5.000 fő lehetett.
Itt kell foglalkoznunk azzal, hogy végül is mennyi volt a sereg létszáma a csata napján. Brodarics munkájában 24-25.000 főről ír, viszont egyik, a csata utáni hetekben írt levelében 20.000-t említ. Adataival szemben azonban igen megalapozott kételyek merülhetnek fel. Egyrészt a jelek szerint (Brodarics) számérzéke igen gyenge volt; csupa ilyen adatot közöl:
"A királynak, mikor Budáról elindult, Mária királynénak és az esztergomi érseknek csapataival együtt körülbelül háromezer lovasa és gyalogosa volt"
A királynak Tolnán:
"négyezer vagy valamivel több lovasa volt" (hova lettek a gyalogosok, akik vele indultak el Budáról?)
megérkezett a nádor "kevés emberrel",
megjött Szapolyai György "3.000 vagy valamivel több lovassal",
Batthyány "körülbelül 3.000 lovast és ennél jóval kevesebb gyalogost hozott" stb.
A 25.000 körüli sereglétszámot igen alacsonynak tartjuk, mert ez azt jelentené, hogy az Istvánffy által csupán Magyarországra számítható 50-60.000 harcosnak csak a felét állították ki. Arra adatunk nincs, hogy éppen 1526-van a főurak és nemesek megtagadták volna a hadba vonulást, sőt mint emlékszünk rá, Burgio igen nagy elismeréssel szólt a buzgalomról, amivel a mozgósítást elkezdték. Sőt mintha becsületbeli ügynek tekintették volna a csatában való részvételt. Várday püspök például, miután a király valamilyen sürgős ügyben elküldte a táborból, bizonyítványt állíttatott ki arról, hogy "akarata ellenére" hagyta el a sereget.
A 25.000-es szám valamilyen tévedés következtében rögződhetett Brodarics emlékezetében. Július végén és augusztusban a hírek úgy szóltak, hogy 40-50.000 ember fog összegyülekezni a táborban. Burgio is ennyivel számol jó ideig , és csalódottan írja augusztus 25-én, hogy csak 25.000 fő gyűlt össze. A jelentés azonban nyilvánvalóan az egy-két nap előtti állapotot tükrözi, márpedig éppen Brodaricstól tudjuk, hogy a csata előtti napokban igen sokan jöttek a táborba.
Az is a nagyobb sereglétszám mellett szól, hogy a parasztságnak nem 3-10, hanem 20%-ának fegyverbe hívását rendelte el a király, amit később felemelt 50 %-ra, s végül a véres kardot is körbehordatta, ami a teljes mozgósítást jelentette. Sőt külön intézkedett a pestises betegek behívásáról és külön seregben való egyesítéséről. Nem lehet kétséges, hogy a parasztság tényleges fegyverbe állítása nem volt ilyen nagyarányú, viszont azt sincs okunk feltételezni, hogy a déli megyék ne a szokásosnál több jobbágyot hívtak volna fegyverbe.
Perjés Géza: Mohács
