Politikai vezetés, pénzügyek és hadsereg oly szánalmas állapotba
jutottak, hogy akár gyönge külerő támadása is veszélyes lehetett az
országra. Ha Miksa 1490. évi betörését unokái megújítják, kétségtelen,
hogy az országot könnyen elfoglalhatják. A támadás nem keresztény
részről jött. Szelim szultán halálával fia, az ifjú Szolimán tisztázni
akarta az évtizedek óta homályos, béke és háború közt lebegő
magyar-török viszonyt. A határ két parancsnoka, az öreg Bali bég
szendrői és Musztafa szarajevói szandsákbégek mindjárt a trónváltozás
után elfoglaltak néhány még megmaradt bosnyák várat, Zreberniket, a
horvát Knint és másokat, az ellenük vonuló Beriszló Péter bán hősi
halált halt.
Nándorfehérvár
Még ez év, 1521 nyarán két nagy hadsereg látott hozzá az
ősi magyar végvonal lerombolásához. Nándorfejérvár bánja, Hédervári
Ferenc személyesen jött Budára, hogy a védelem költségeit megszerezze,
sikertelen tárgyalás után vissza sem tért többé várába, melyet
távollétében Moré Mihály védett addig, míg árulóként a törökhöz nem
állott, ekkor Oláh Balázs hadnagy vette át a védelem intézését.
Nándorfejérvár két hónapig állta a támadást, az őrség 72 emberre olvadt
le, míg végre feladta a várat.
Sabác romjai napjainkban
Hasonló hősiességet tanúsítottak a többi
vár csekélyszámú védői is: Sabácon Logodi Simon és Torma Endre alatt az
utolsó hatvan vitéz ott esett el a vár piacán, Zimony őrsége Szkublics
Markó alatt szintén mind egy szálig elesett, bizonyítékául a meg nem
tört népi erőnek és erkölcsnek. Csak a felépítmény volt beteg, de éppen
azon fordult meg minden! Lajos király, kiről a pápai követ azt mondta,
hogy annyira jó ember, hogy semmit sem ér, egyedül volt képes e súlyos
órákban nemes lendületre: elindult a várak felé, hogy királyukat
kövessék az urak, de senki se követte. Nagynehezen tudta magához
parancsolni Péterváradról Báthory nádort, Lippáról Zápolyai vajdát, akik
már ellenséges viszonyban voltak egymással, s addig húzták-halasztották
az együttes támadást, míg a szultán vissza nem tért székhelyére.
A déli
védvonal katasztrófája az évvégi budai országgyűlést bonyolult hadi
törvényekre indította – adókat vetettek ki, melyekből zsoldoshadakat
akartak felfogadni, Mátyás példáját követve; viszont felmentették a
világi urakat a bandérium és a köznemeseket a felkelés kötelezettsége
alól. A kodifikációt maga Verbőczi végezte, a szerzendő had
főkapitányaivá is a köznemesség vezéreit, Szobi Mihályt és Paksi Jánost
tették, kincstartó Verbőczi lett, de sem kincsek nem jöttek be, sem
sereget nem állítottak fel. Ugyanez országgyűlésen koronázták meg
királynévá Habsburgi Máriát, aki energiáját inkább családja érdekében,
semmint Lajos jószándékainak támogatására használta fel. A következő
évben Szolimánt Rhodos meghódítása foglalta el, a végvidéki bégek
Orsovát és Scardonát vették be, az erdélyi vajda Oláhországba tört és az
ottani vajdával a magyar fennhatóságot elismertette. Nálunk haditerv,
pénz, sereg egyként hiányzott.