2013. szeptember 28., szombat

Hadiszemle a mohácsi mezőn

„…hogy én addig Bécshez nyúlok, míg Magyar- és Horvátországban egy palánk marad, ki az hatalmas császárnak engedetlen lenne; tűzzel fegyverrel megemésztem, s ennek okáért intelek, az hatalmas császárnak hűségére…”

Szinán pasa hadával megérkezik. A mohácsi mezőn szemlét tart és üzenetet küld: célja a Nagy Szulejmán-i expanzió felújítása és betetőzése.



1593. szeptember 27-én Szinán pasa, a nagyvezír főerőivel átkelt a Dráván az eszéki hídon és eztán az egykori mohácsi diadaluk helyszínén vert tábort, ahol a többi török seregtest érkezését várta. Ugyanakkor innen az ellenségnek – a magyaroknak – oly gyászos emlékezetű mohácsi csata helyéről nyilvánvaló üzenetet is küldött…
Az „üzenetét” – Baranyai Decsi János szerint – az itt fogadott erdélyi követek előtt is kijelentette, tudniillik azt, hogy Magyarország ellenálló várait meghódítja – azokat, melyeket a Bécs elleni útjában gátolják. Itt megnevezte a célpontjait: előbb (Vár)Palota és Veszprém elfoglalására indul, majd hadaival az országban telelve – a következő évben Komárom, Győr és Pápa elfoglalása után Bécs ellen indul. Egy a bécsi angol követ által írt feljegyzés szerint a nagyvezér kijelentette, hogy Magyarországot elfoglalja és aztán Bécset is, Prágát is, sőt Róma ellen megy.

Az Oszmán Birodalom élén azonban olyan "háborús-párti" kormányzat állott, amely jól alkalmat látott arra, hogy a horvátországi csatározásokat "casus belli"-nek tekintve cselekvéshez lásson. Szinán nagyvezér levélben szólította fel I. Rudolfot, hogy fizessen kétszeres sarcot, illetve az összes oszmán foglyot engedjék szabadon. Ezt a Habsburgok megtagadták, erre a Porta megtorlásul háborút indított, de kezdetben egymás utáni vereségek érték.

Bár 1593 augusztusában érkezett meg a szultán hadüzenete, a háború lehetősége nem érte váratlanul a magyar végvidékek főkapitányait (annál inkább a bécsi Udvart), hiszen ők nap, mint nap szembesültek azzal, hogy a törökök a határ mentén állandóan készen állnak a harcra. A horvátországi hírek pedig még inkább azt az érzetet keltették, hogy a Porta valószínűleg immár a közép-európai hódítások folytatására készül.

A harcias Szinán nagyvezér egyértelműen a I. Szulejmán szultán hódító elképzeléseit tette magáévá, s olyan erősnek érezte magát, akárcsak a nagy oszmán uralkodó. Legalábbis ezt olvashatjuk ki számos korabeli forrásból, miként abból a levélből is, amelyet a nagyvezér Nádasdy Ferencnek címzett 1593. augusztus 9-én, Drinápolyban, s amelyben arra figyelmezteti a nagyhírű magyar katonát, hogy a Porta haragját a keresztények ne várják meg, hanem hódoljanak meg. Elárulja szándékát, hogy Bécs, sőt Prága elfoglalására készül, s felajánlja Nádasdynak, ha követi Szapolyai János király példáját és meghódol a fényes Porta előtt, úgy a cseh királyság élére kerülhet (hiszen a magyar királyi koronát már Báthory Zsigmondnak ígérte a nagyvezér).

A nagyvezér levelében azt írta, ha Magyarország meghódol, úgy elkerüli a pusztítást és az országba nyugalom lesz, mint ahogyan más országokban is, amelyek a szultánnak fejet hajtottak, most békében élhetnek, de ha nem, akkor a kíméletlen dúlásnak lesz kitéve, hiszen: "azt pedig ne gondold, hogy én addig Bécshez nyúlok, míg Magyar- és Horvátországban egy palánk marad, ki az hatalmas császárnak engedetlen lenne; tűzzel fegyverrel megemésztem, s ennek okáért intelek, az hatalmas császárnak hűségére etc."
1593 szeptemberének végén a nagyvezér vezette hatalmas török hadsereg már átkelt a Dráván, Eszéknél. A török katonai vezetés célja egyértelműen Bécs elfoglalása volt. 1593 októberében a Balatontól északra eső magyar védelmi láncban ütöttek hatalmas rést, azzal, hogy elfoglalták Veszprémet és Palotát.



Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. - kézirat

Lásd. Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban. Bp. 1983. 136.
Kruppa Tamás: Szinán nagyvezír ismeretlen levele 1593-ból. Adalékok az oszmán haditervekhez a tizenötéves háború kezdetén. In: AETAS. 2002/1. 154-155.
Vö. Mattheo Zane 1593. IX. 24.-i jelentése. In: Calendar of State Papers and manuscripts relating to English affairs, existing in the archives and collections of Venice, and other libraries of Northen Italy. vol IX. 1592-1603. edit. H. F. Brown. London. 1897. 84.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése