A szultán naplója a mohácsi csatát követő szeptember elsején feljegyzi, hogy a ruméliai defterdár (török adóügyi főtisztviselő) parancsot kapott, hogy az elesett gyaurok holttesteit szedesse össze és temettesse el. Szeptember 2. napjáról pedig azt jegyzi fel a napló, hogy Ibrahim fővezér, a hadsegéde és a defterdár „elmentek összeszedni a hullákat”. Lehet, hogy egynéhány útban levő „piszkos gyaurt” eltemettek, de ennek nem sok a valószínűsége. Saját halottaikkal voltak elfoglalva, 3-án már indultak Budára. Inkább hihetünk Kemálpasazádé történetírónak aki így jegyezte fel: „kicsinynek és nagynak hulláit farkasok és ragadozó madarak étkéül hagyták, meghíván őket a borzalmas lakomára”. A török elvonulása után kevés kéz működött azonnal a csatatéren. Móré Fülöp pécsi püspököt sem temette el borbélya, holttestét gallyakkal és ágakkal takarta be. Istvánffi nyomán a magyar köztudat azt tartja, hogy a temetést Kanizsai Dorottya végeztette el 500 jobbágyával. Egykorú adat erről nem beszél.
forrás: FB-Maria Rosu
