2013. szeptember 24., kedd

Török kísérlet Pécs elfoglalására

„a város derekasan tartotta magát.”
A török kísérlet Pécs elfoglalására. Athinay Simon ellenáll…


1541 szeptemberének közepén, amint a Budát elfoglaló és megszálló török hadsereg visszaindult hazájába, Pécs mellett elvonulván, követelte a város átadását, s mivel erre nem került sor, rövid – de sikertelen – támadást intéztek a város ellen…

A Budát megszálló Nagy Szulejmán szultán az özvegy királynétól, Izabellától egy olyan parancslevelet eszközölt ki, amelyben az megparancsolja Pécs városának, hogy hódoljon meg a török csapatok előtt.

A Szapolyai-párton Pécsett – akárcsak másutt Magyarországon – arra a hírre, hogy „oszlopuk”, Török Bálint a szultán foglya lett, zűrzavar támadt. Maga, Török Bálint felesége, Törökné Pemflinger Katalin is – a nagy ellenfélhez, az ellenlábas királyhoz – a Habsburg I. Ferdinándhoz küldött követett és jelezte, hogy hajlandó átadni neki Szigetvárt (amely ekkor Török Bálint birtoka volt).
Ugyanígy, amint egy nagyobb török sereg Budáról dél felé, Pécs felé haladván, a város átadását követelte – hivatkozva Szapolyai János király özvegyének, Izabellának parancslevelére – a várkapitány, Athinay Simon megtagadta azt.

Athinay Simon „deák” már ifjan feltűnt Szapolyai János mellett, s oroszlán része volt abban, hogy az uralkodása kezdetén – amikor I. Ferdinánd kiszorította csapataival Lengyelország felé – nem sokára győzedelmesen visszatérhetett. Hogy mi is történt? Már 1542-ben egy birodalmi német nyomtatvány – bizonyos „Ware Neu Zeitung von Türcken” címmel beszámolt arról, hogy a Pécs ellen támadó törökök ellenállásba ütköztek: „a város derekasan tartotta magát.” Úgy tűnik azonban a török hadnak annyi elég volt, hogy a megadási felszólításának és Izabella királyné parancslevelének ellentmondó pécsiek ellenálljanak, a rövid ágyúzás sem rettentette el őket, sőt a katonaság és a felfegyverzett polgárság is megjelent a falakon – elfoglalván, rendszerint megszabott és kijelölt helyét, erre a törökök elvonultak.

Ezután az „affér” után Athinay Simon kapitány hamarosan maga is követte Pemflinger Katalin példáját és követeket küldve a Várallyai Szaniszlóhoz (ekkor székesfehérvári préposthoz), hogy jelezze I. Ferdnind királynak hajlandó a város átadására. A dolog annyiban még izgalmasabb, hogy bár Athinay Simon kitartott a török vazallus Szapolyai János király mellett, mégis annak halála után, és hangsúlyosan az 1541-es szultáni hadjárat és Buda megszállása tükrében, inkább úgy döntött, hogy a Habsburg uralkodó kezébe adja Pécset, mint sem a szultánnak.

A háttérben meglehet, hogy igen nagy szereppel bírt a Pécsért való vetélkedés is. Még 1541 első felében – bizonyosan Roggendorf tábornok Buda ellen intézett támadása előtt – Athinay Simon haza hívta a budai udvarban tartózkodó feleségét és vele gyermekét (nyilván a fenyegető háborús veszélyre gondolva). Az utakon való közlekedés biztonsága a királyi (értsd. Habsburg-) hadak felvonulása miatt azonban már kétséges volt. Athinay Simon családja – meglehet nem véletlenül – hamarosan a Habsburg-párt fogságába esett. Egy bizonyos Benkovits Mihály – Martinuzzi „Fráter” György „közeli rokona” (de, hogy bonyolultabb legyen a helyzet, ő Habsburg-párti volt) lecsapott az értékes zsákmánynak számító pécsi kapitányfeleségre és gyermekére. A foglyokat Székesfehérvárra vitte, s ott állítólag oly kegyetlen rabságra vetette, hogy ebbe a gyermek bele is halt. Athinay Simon „deák”-ot, mint Szapolyai János egykori jeles tisztjét, Pécs városának katonai parancsnokát ezzel megzsarolhatták, hogy a várost I. Ferdinánd királynak adja át.

Az biztos, hogy amikor 1541 szeptemberének derekán Pécs alatt a török had feltűnt, a nevezetes, régi város fegyveresen is ellenállt volna… Nem így – néhány évvel később – 1543-ban, amikor Pécs már I. Ferdinád király pártján állt, a közeledő (és Siklóst ostromló) szultáni ármádia előhada megjelenésére – a püspök, a várkapitány és az őrség szégyenletes futása után – a városkapukat ellenállás nélkül megnyitotta.

Az könnyen belátható, hogy Buda megszerzésével a tartós hódításra berendezkedő törököknek fontos volt a Dél-Dunántúlon Pécs megszerzése, hiszen ekkor kezükben erős vár, vagy erődítmény egy sem volt. A mohácsi szandzsákbég lázas sietséggel építette a palánkokat és a „górékat”, hányatta a sáncot egy-egy kisebb kőtorony, vagy templom körül, „kastélokat csinált”, hogy a török határvédelem alapjait lerakja: amint Mohácson, úgy a hatalma alá tartozó Dárdán, Kiskőszegen, (Duna)Szekcsőn és (Duna)Földváron is megerősítette és katonákkal szállta meg a meglévő kicsiny erődítményeket. Nem sokáig kellett várni, hogy a második lépcsőfok – 1543-ban – a török Hódoltság kiszélesítése és stratégiai biztosítása (Pécs elfoglalásával is) megtörténjen.


"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése