Ezt látván az urak, hogy ilyen igön megkeményüdtek vóna, és
eltekéllötték vóna, hogy semmiképpen a házat meg ne adnák mindaddig es, még nem
az ő kedvek szörint való fizetések lenne, ki olyan hertelen nem lehetett es,
mert nem kicsin summa vót, több vót sokkal negyvenezer forintnál, más kedig hogy
szánták es az urak (jelesben akik kezétől kellött vóna a pénznek kimenni), hogy
egy gyermöknek, ki simmit még nem szolgált vóna, annyi pénzt kiadtak vóna,
kezdik fogdosni nagy sok ígíretökkel és fogadásokkal, mind király képébe s mind
őmagoktúl, mind urokat s mind őket, jüvendőre hogy mind urrá tennik, csak hogy a
házat adnák meg, hogy ne veszne el, takarnáják meg idején. Sulyok kedig a
választ teszi, amint el vót tekélve nálok, hogy soha ez szóval, sem ígírettel
meg nem leszön, hanem csak készpénzzel: én es kedig protestálok mind Istennek s
mind őfelségének s mind ti kegyelmeteknek, hogy ha valami történnék ezalatt a
háznak, hogy nem a mi urunk, sem mi lennénk oka a ház veszedelmének, hanem azok,
akik az mi megholt jó urunk jámbor szolgálatját és az ő megmaradt árvája
szolgálatját meg nem akarják fizetni, és az árvának torkát meg akarják
metszeni.
Látván ezt az urak, hogy ilyen igön megkeményüdtenek vóna
akaratjokba, más utat gondolnak rajta, hogy csak a ház szörtelen ne maradna, és
el ne veszne. Kezdik arra kérni: ottan ha a házat őfelségének meg nem akarjátok
adni kölömben, hanem hogy megelégejtsenek bennetek, ki ilyen hertelen nem lehet,
hogy elyen nagy summát egyszörsmind kiontsanak, mert ha őfelségének több pénze
vóna es, kellene ez mastani hadhoz elyen ellenség ellen, míveljétök ezt: hogy
ottan ti maradjatok az házba, csak hogy amennyi nép kell a házba, hadd vessön
őfelsége annyi népet a házba, és egyébbel es megtakarja őfelsége, hogy el ne
veszne ez országtul olyan fő végház. Arra es a választ teszi: hogy azt sem
mívelhetnék, mert nem tudják, micsoda népet fognának bévetni, netalántán ha
erősbek fognának az én uram népénél lenni, talám az ő urát kirekesztenék belőle;
mast elég nép vóna benne, csak hogy őfelsége köldene azoknak mind fizetést és
port, élést. Leszön oly az tanácsbeli urakba, ki azt mondta vóna neki: mi
szökség őfelségének az ti népetöknek fizetni, és egyebet es odaadni, ha
az őfelsége népét bé nem akarjátok ereszteni? Ha elég népetök vagyon, az egyéb
szökségnek es viseljitök ti magatok gondját. Vótak az urakba olyak, kik azt
mondják vót; hogy jól tenni király, ha megfogná és a csonka toromba vetní mint
árulót. De esmeg vótak olyak, kiknek a nem tetszött, hogy haraggal kellene
fogni, hanem inkább szép szóval kellene őket engesztelni, ha fizetések nem
lehetne.
Ezt kedig ez elyen kemény választételt Sulyok önmagátul soha
nem merte vóna mívelni, ha az urak közől őnekiek biztatójok nem vót vóna és
tanácsadójok; e kedig senki egyéb nem vót, hanem az Szapolyay erdélyi János
vajda, ki őket erre vitte és biztatta, mondván nekik: ha ti emberek lesztek, és
a ti uratok gyermökének igaz atyjafiai lesztek és jó tútori, hát soha
semmi ígíretre sem fogadásra meg nem adjátok a házat, mégnem megelégejtik
uratokat minden adósságárul; mert ha megadjátok, soha semmit nem adnak, mind
éltig oda leszen minden szolgálatotok és adósságtok, ezt én jól értöm. Ha kedig
félnél attul, hogy vagy megfognak vagy egyéb bántásod esnék, ne félj semmit, még
az én fejem fennáll, nem hadlak addig, mert én es Erdélybe tiszttartó szolga
vagyok, jó vóna bizony, hogy éntőlem es venník el tisztömet fizetetlen, szép
szóval és ígírettel; ne hagyjok mi egymást, ha azt akarjok, hogy a mi
dolgunk es jó legyen.
Ezt kedig ő nem az őhozzájok való jó szándékbul mívelte vót,
hanem hogy mivel mindönbe mind az iffiú király s mind az tanácsbeli urak
akaratját megháborítatná, és hogy valaki Magyarországba vóna, kinek valami
birtoka vóna és valami tekintet vóna rejá, jelesben pedig a tiszttartók mind ő
párti vónának, és őhozzá hallgatnának, és az ő akaratjához tartanák magokat
minden emberek ellen; kinek iffiúságátul fogva soha egyéb kívánsága, szándéka és
akaratja nem vót, hanem hogy jüvendőre magának fejedelemséget vehetne (amint az
ő kívánságának vége meg es mutatta vót jüvendőre), kihoz őneki titkon való párti
és baráti vótak, mert valahol Magyarországba, Tótországba és Erdélybe
jeles emberek vótak, kiknek mind az országba s mind vármegyékbe szavok
járt vóna, és foganatos vót vóna (mint egynehányat, a jelesbét meg es
nevezhetjük), egyik: Werbőczy István, ki az időbe personalis praesentia regiae
majestatis vót, kinek mind az ország közett, s mind a tanácsba s mind az
törvén ítíletibe nagy autoritása vót; másik: Árthándy Pál, kinél nagyobb
szószóló az ország közett nem vót; és Tótországbul Glessany Miklós, kinek mind
az ország közett s mind az urak közett nagy praktikája vót; és Nikolay Gergely,
ki az időbe director causarum vót, kinek udvarnál nagy szereteti es vót, és
szava igön foganatos vót, és nagyobb pörösb, patvarosb ember nálánál akkoron nem
vót; és az urak rendiről es az király háta megől titkon Korláthköy Péter, ki
akoron királynak hopmestere vót, kinek Szepessy Gyürggyel, az vajda öccsivel
nagy barátságtartása vót mindenkor; ezenkívől mind az vitézlő rendről, mind az
főnemesség közől, vármegyék ispáni közől sok vót, kiket ett mindent meg nem
nevezhetőnk, kiket ő mind ez szándékkal csatlott vót hozzája, hogy őmagát
jüvendőre fejedelmmé tehesse, és azokat, kit mind az ő rendin uraságra vihessen,
kinek kívánságaért végre még az törökkel es kötelességet és barátságot vetött
vót (amint egyebött nyilvábban megjelöntöttök, amint azután mind e világnak
nyilván vót az őköztök való barátság). Mely kívánság nem nyughatott benne
semmikíppen, hanem mindőn úttal okot keresött, hogy miképpen az őbenne
megfogantatott mérget kionthatná, és az ő kevánságának eleget tehetne, gondolta
vót azt, hogy jó és alkolmas időt talált vóna hozzá, gondolván ez
okosságot hozzá, ki miá az ő kívánságának indulatját ezön megkésértené,
készörejti az ő pártos emböri által mind az udvarnál s mind kedig az
vármegyékbe, hogy kívánnának egy gyűlést tétetni a királlyal és az urakkal elyen
jó szándék színe alatt: hogy miért látnák ez országnak naponkent való nagyobb,
nagyobb veszedelmét és romlását, és az végvárak szörtelenségét, és hogy az
tervényszolgáltatásban es nagy fogyatkozás vóna, hogy ezökről szólanának,
látnának és végeznének. Ezt kedig ő nem egyéb okért míveltette, hanem
hogy a gyűlésben azokat, akik őneki az ő kívánságának ellene állóknak látatnak
vala, és akik miá ő az ő akaratjának eleget nem tehet vala, tisztöktől
kivettethetni, és oly tiszttartókat helyhöztethetne, kik midőn annak ideje
lenne, az ő kívánságához és akaratjához tarthatnák magokat, és őtet az ő
kívánságához hozzásegejthetnék és indíthatnák. Ezök kedig, akik ellen e gyűlést
akarta indítatni, jóllehet alábbvalóbb egynehányan vótanak, de főképpen
Báthory István vót, ki az időbe naderspán vót, ki őneki igön ellene vót, mert
tudta azt és vélte mindenkor, hogy még az ő naderspánságba vagyon, soha az ő
kívánságának eleget nem tehetne, mert a naderspán mindenkor ellene állhatna,
tiszte es azt mutatná. Annak okáért proponáltatott vót efféle
fogyatkozásokat az országba lenni, hogy tudta azt, hogy afféle fogyatkozások
vétke mind az naderspán hozzálátatlansága miá eshetnék: mind az végvárak
szertelensége, s mind az tervénszolgáltatásnak fogyatkozása, és az ország
naponként való romlása. És ezért a naderspánt bintethetnék, mert ezekhez látni
mind a naderspánnak kellene. Kibe jóllehet hogy vót valami, jelesben a végvárak
szörtelensége, de az egyéb dolgok nem annyira fogyatkoztak vót meg, sem
törvényszolgáltatás, sem az országba való elég-erős és igaztétel. Az végházak
fogyatkozása sem annyira a naderspán vétke vót, mert ő nem régön lött vót annak
előtte naderspánná, és az végházakat ugyanolyan szörtelenségbe találta vót,
kihoz lehetetlen dolog, hogy ő hozzá nem látott vóna és a királyt hozzá
nem tanácskoztatta vóna, ha az iffiú király tudatlansága szönvedte vóna, és az
tanácsbeli urak es akaratosok vótak vóna ahhoz. Mert a naderspán annak előtte
végbeli tiszttartó vót, és jó vitéz embör es vót, és jobb szerencsájú vót sokkal
vajdánál, mert vajda valahova indult, mindönönnen szégyünnel és kárral jütt meg,
mert mindönött verték, jelesben a törökök; Báthory István kedig valahova ment,
mindönött nyereséggel járt, ki annak előtte egynehány esztendővel, midőn még
temesvári ispán vót vóna, az szerderei szancsákot, ki nagy titkon jütt
vót, többel hétezer embörnél az Temesvár vidíkére, és Somlyón fölől, ki még az
időbe valamennyire ép vót, mind elrabolván, nagy nyereséggel tért vót vissza,
kit Báthory István kevéssé többen harmadfélezör embernél a Temes pusztáján
megvárt vót, és két jámbor szolgája, kik viceispáni es vótak, Gechey János és
Kutassy Lukács tanácsábul megvert vót, és mindőn nyereségét elvette vót, és
népébe nagy kárt tött vót; kinek azonkívöl esze es elég vót: tudta, mi
követközhetik az végházak veszedelméből; nem bintethették vóna azzal es, de aki
kinek gonoszt kíván, azon vagyon, hogy oly utat találjon rajta, kivel árthasson
neki. Más gyűlölségnek es oka megint e vót: hogy midőn még mindketten ifiabbak
vótak, és ő vajda vót vóna, Báthory kedig temesvári ispán vót vóna, és egymással
barátságos vótak vóna, midőn Székely Gyürgy a körösztösökkel Temesvárat
Báthoryra rejá szállotta vót, és vajda az erdélyi haddal rejájok jütt vót, és
őket megverte vót, kinél több jót soha az ország javára nem mívelt vót,
és Báthoryt az megszállásbul kiszabadította vót, egy compromissomot töttek vót
az vajda akaratjábul és kívánságábul egymás között: hogy ha halála történnék az
akkorbeli királynak, László királynak, ki igön vén es vót, betegös es vót, és a
naderspánnak es Prini Imröhnek, ki az es igön betegös és köszvényüs vót, halála;
és ha az ország vagy naderspánt, vagy kedig az új királynak, Lajosnak gyermök
vótaért gubernátort fogna választani, ki az országnak, még a gyermök király
felnőne, gondját viselné (tudná azt kedig, hogy senki nem vóna egyéb őnáloknál
ketten, kit efféle tisztre választhatnának, hanem őközőlök ketten kelle egyiket
valamelyiket választani), hogy efféle tisztöt soha egymás ellen és egymás
akaratja nélköl fel ne venne egyik es, hanem megalkunnának rajta, melyik venni
fel a tisztöt. Ezt kedig vajda okosságbúl mivelte vót, látván mind a királynak
vén vótát s mind kedig a naderspán betegös vótát, vélte hogy nem sokáig
élhetnek, és az ő halálok után vagy naderspánt, vagy kedig gubernátort
kellene az országnak választani. Tudta azt, hogy az udvarnál, mind kedig az
közömséges nemesség között Báthorynak nagyobb authoritása és szereteti vóna,
hogynem neki, és hogy atyafiasb es vóna az urak között hogynem ő, és régébb
nemzetes vóna önálanál, félt azon, hogy mindjárást őtet választják vagy
gubernátorrá, vagy naderspánná (amint idővel úgy es történt vót, hogy Báthoryt
választották vót a naderspánságra): hogy ez compromissom ellen, ha történnék
őtet választani efféle tisztre, hogy ő híré nélköl e tisztöt fel ne
vehetnéje, hanem hogy őneki mint nálánál iffiabbnak valami nagy spest és
reménységet vethetne, vagy valami szép szót adna neki, és a tisztőt magának
ejthetné, vagy kinek ő akarná, kiből oztán az ő kívánságához kinyebben
hozzájuthatna. De Báthory, midőn az idő úgy hozta vót, hogy a naderspánságra
választották vót, ugyan a compromissom ellen, vajda híri nélköl felvette vót a
tisztöt, értvén és végére menvén a vajda kívánságának és gonosz szándékának. Ez
okokért vajda mindönkor okot keresett, hogy mivel őtet az naderspánságbul
kiejthesse, az gyűlést mind naponkint erősben ingörlötte lenni, és készerítette
az országbeliekkel (titkon őket jártatván és ösztökelvén, hogy a királyt és az
urakat készerítetnék a gyűlést hirdettetni és tétetni, kit mind a király az ő
iffiúságábul s mind kedig az tanácsbeli urak, főképpen kedig a naderspán igön
nehezen vettenek az országbeliektől, mert gondolták azt, hogy nem jó végre lenne
ez gyűlés, kinek semmi oka és szöksége nem vóna, kiért lenni kellene,
hanem hogy valakinek nyomorúsága következnék belőle; és nemcsak az urak, de még
a király es félt igön, hogy valami nyomorúsága következzék belőle, ki mindenkor
kétséges vót a vajdába, jóllehet vajda mindenkor igön nagy hívnek tetette magát
a királynak), de főképpen félt magának a naderspán, ki nyilván tudta az vajda
őhozzá való gonosz szándékát és gyűlölségét, örömest a gyűlésnek ellene állott
vóna, és eltávoztatta vóna, hogy ne legyen, vélvén azt nyilván, hogy azt mind
vajda indította vóna, és csak az ő veszedelmére. Ezenképpen mind
királynak s mind az országbeli uraknak idegönnek tetszött a gyűlésnek lenni,
kibe ellent es tartván többig esztendőnél, nem hatták és nem engedték a gyűlést
lenni. De midőn az országbeli köznemesség (mint kiket minduntalan ösztökéltek)
és az ő alattomba való pártjai es nem akartak vóna nyugonni, hanem minduntalan
futnának, és szorgalmaztatnáják mind a királyt, mind naderspánt, mind az urakat,
intvín és kérvén őket, hogy a gyűlésnek engednének meglenni, kit nyilván
hinninek, hogy Istentől vóna ennek indulatja, hogy ez ország el ne
veszne, kiből annyi java lenne és következnék az országnak, hogy kinél Istentől
sem kívánhatnának jobbat, mert az országbeliek látván veszedelmét hazájoknak,
annyira megkeseröttek vóna, hogy készek lennének fejenkint ő magoktul, e szegény
országnak megmaradásaért fejük és jószágok fottáig, az király javáért és az ő
megmaradásukért mindent mívelni, kinek nem kellene elmúlni, és ezt ne
halogatnák, ez elyen jó szándéknak ne hadnának hejába elmúlni, kinek
esmeg csak Isten tudja, még nem adatnék ilyen jó ok.
