Ezzel és efféle sok kölöm-kölömféle fogásokkal untatták mind
királt s mind az urakat, utol kedig ostort es utánavetvén, hogy ha nem akarnák
engedni az gyűlést jó kéjeken, hogy ugyan ellenek es az ország megmívelné, kiből
nagyobb gonosz fogna oztán követközni, és az, aki a gyűléslételnek ellentartója
vót vóna, vagy király, vagy ki, nem használna végre vele, és el nem fognák neki
engedni, hanem mind országul rejá támadnának, és megbintetnék mint efféle gonosz
akarúját az országnak. Efféle sok intés rejá készerejti mind az urakat s mind
királyt, hogy rejá kelletik hajlani, és engedniek, és meg es hirdetniek a
gyűlést Hatvanba, a mezővárosba, ki hat mélyföld Pesthoz, hova mind király s
mind az urak annyival nehezebben engedték lenni, mennyivel nekiek távulban
kelletnék Budátul lenniek, és az szokott helyről, Rákos mezéről a gyűlést másuvá
vinni, kiből őnekiek mind félőbb és kétségesb dolgok következött vóna, de
mindazáltal nem kéketelen arra rejá kelletik hajlanik, és annak es
engedni, hogy ott legyen a gyűlés es, ahol az ország akarnája. Es ezönképpen
erre rejá bírva királyt és az urakat, azok, akik a gonosz tanácsba tudósok
vótak, nagy örömbe lesznek, akik kedig jüvendő gonosztul tartottonok, nem kicsin
bánatban esnek. A nap előjűvén a gyűlésre, rejá gyűlnek mindenfelől az
országbeliek, király es az tanácsbeli urakkal, pap, paraszt, urakkal és
naderspánnal odamennek, vajda es bémegyen, nagy engedelmesön magát királynak
mutatván, es ott a minemő artikulusokat a király és az urak az ország
közi költenek vót, ki mind az ország javárul vót, a végvárak hozzálátásrul és
egyéb jó szörtartásrul, az országbeli közömség nem arrul fognak végezni, sem
szóloni, hanem ami szándékba az pártos nép, aki mind az vármegyéket s mind az
udvarnál futottak vala, és ingörlötték vala a gyűlést, nem hogy az ország javára
szóltanak vóna; hanem hogy aki nyomorúságára jüttek vala, és az országot
bégyűjtötték vala, hogy annak mehessenek végére, és azt nyomoríthassák meg, az
jámbor urfiat, Báthory Istvánt a naderspánságbul kivethessék, őtet
kezndék az okokkal bintetni, az minemő okokat először propanáltak vala, kiről
kellene végezniik az gyűlésben, hogy minemő szörtelenségök vónának mind az
országbeli szörtartásba s mind az végvárak tartásába s mind az törvénytétel
szolgáltatásába, kiknek vétke senki bíne nem vóna, hanem azt gondviseletlen
naderspáni, mert azok ő tiszti vónának, hogy hozzálátna; őfelségének nem vóna
bíne benne, mert őfelsége mind országával egyetömbe arra választotta vóna
az naderspánt, hogy amellett őfelsége efféle dolgoktul, aki az naderspánt
illetné, megnyughatnék, kihoz mindenhoz őneki kellene látni, kinek sokkal
nagyobb gondja vóna az ő torkára és hasa töltére, hogynem tisztére és az ország
gondjára és szökségére, és mindennap ha nem kétször, de egyször szörét tenni,
hogy többet innék kelleténél, ki nem naderspánhoz illendő dolog vóna, és az
olyan embert a naderspánság nem illetné; nekik oly naderspán kellene, hogy ki
elég vóna a naderspánságra, és az ő tisztének eleget tehetne, és gondját
viselhetné az szegény országnak, és őfelségének nyugodalmára lehetne; őnekik
naderspánt kellene tennik őfelsége akaratjábul, kire őfelségének könyürgenének
es, hogy őfelsége es könyürgésöket hallgatná meg, és viselne gondot rejá az ő
kegyelmességéből, hogy választanának olyat a naderspánságra, hogy ki elégnek
látatnék rejá, és ki őnekiek mindnyájoknak tetszenék és szolgálhatna, mert azt
akit látnának, hogy ki nem elég rejá, nem akarnák szömvedni. Efféle sok és
kölöm-kölömféle rútitásokkal bintetik vala, és alázzák vala, és naponkent
mindinkább-inkább nekigörjednek vala, és a községet rejá görjesztik vala. Nem
vala sem piac, sem utca, sem udvar, sem szállás, holott mind csak arrul nem
szólnak vala, és mindeneknek szája csak azzal vala rakva, hogy a naderspánrul
levonják a naderspánságot, és mást válasszanak rejá, mert mindenfelé az gonosz
akarúk tanácsa elhatott vala, és minduntalan ingörlik vala az községet, hogy
azon legyenek, hogy ezt őfelsége megváltoztassa, és mást válasszon rejá.
Ez efféle kiátás és kérés mind óránkint inkább elhatalmazik vala, mert az
pártulkodók meg nem szönnek vala afféle kiátástul; az ország közett egyik
leszáll vala, a másik feláll vala, és amit az igyik eleget nem szidalmazhat vala
az jámbor úrfiún, azt a másik végezi vala el; és ezenképpen ingörlik vala a
községöt a gonosz szándékra és a jámbor nyomorúságára és kissebbségére. Ezök
kedig, akik ezt inkább futják vala, és a község között szólják vala, ezek vótak:
Werböczy István, Glessany Miklós, Árthándy Pál és Nikolay Gergely, ezek az
ország között, de az vármegye népei között egyebek sokan vótanak, kik az
községet erre tanácskoztatták, kik mindnyájan éjjel-nappal egyebet nem
míveltenek, hanem csak azt futották, hogy mi módon a jámbort megnyomorítsák, és
tisztiből kivethessék, ki még soha olyan dolog Magyarországban nem történt vót,
hogy egyikről az naderspánságot levonják, és az ő éltébe másnak adják. A király
és az urak, akiknek ez igön ellenök vala, és igön hamisnak tetszik vala efféle
ok nélköl való büntetések miá minden bintelen valamely jámbort
megnyomorítani, jelesben elyen szömélyt, mint a naderspán szömélyit, törekösznek
vala az országnál, és intik vala őket, hogy ezt ne mívelnék, ok nélköl valamely
jámbort ne akarnának megnyomorítani, gondolván azt, hogy a naderspán es ő tagjok
vóna, és ő vérek vóna, ne kívánnák nyomorúságát. A vajda es kedig az urak között
ölvén a tanácsba, képmutalásképpen igön szólott és intötte őket szóval, hogy azt
ne mívelnék, de szívibe sokkal mást kívánt és gondolt. Az naderspán es
kedig, mint olyan megbúsult ember, sírva kenyereg vót mind a királynak és az
uraknak, s mind az országnak, kenyeregvén azon, hogy tekintenék az ő elei régi
jó szolgálatjokat, kik mindéltig az országnak híven és jámborul halálokkal es,
vérek hullásával szolgáltanak, ő es kedig gyermöksége ulta fogva híven, jámborul
szolgált vóna, törvény nélköl ne nyomorítanák meg, és ne kisebbítenék az ő régi
jó nemzeti hírét meg, és őrajta ne kezdenének új törvént. Lenne törvény rejá, és
ha a törvén megterhesíteni, ne csak tisztit, de fejit es elvennik, úgy es
illenék kedig, hogy őt az ő bíniért tervény szörint előbb megbintetnék, és
valamit érdömlene, vagy meren megnyúzást, vagy négyvágást, vagy feje vételét,
azzal bintetnék, és úgy választanának azután mást a tisztre, hogy más es tanulna
rajta, ha kedig a tervény őtet megmentenije, ne akarnák ok nélköl időnek előtte
megnyomorítani. Ezt mind ő maga az király előtt, és az urak előtt, és az ország
előtt nagy könyürgésökkel kérte, mind szolgái által es kérette; de
valamivel az községet mind király, az urak s mind a naderspán inkább
engesztelték vóna, azok annál inkább rejá gerjedtenek, és rejá kiátottanak, és a
királyra és az urakra futottanak, hogy az ő szavának semmi helyet ne adnának, és
semmi törvénylátás arra nem kellene, holott látnák szömökkel, hogy nem elég
ember vóna rejá, és addig az ország semmihoz nem akarna állani, sem látni, sem
kedig szólani, mégnem oly naderspán lenne, ki az ő végzésöket, amit az ország
javára szörzenének, vóna, ki megteljesíteni és gondját viselni; mert
addig mindhejába vóna minden jó szörzés, még nem ember lenne rája, ki eljárna
benne, és gondját viselné. Ezzel és efféle dolgokkal kiátásokkal mind a király s
mind az urak kérését és intését, s mind az naderspán könyergését lenyomták; és
nemcsak szóval, de még ijesztéssel es megjelentötték, hogy soha abba egyebet nem
mívelnének, hanem más embert emelnének az naderspánságra (annyira aláméltatta
vala a községet az egynehány gonosz, pártos embör). És azon nap az pártosok
közől Árthándy Pál felállván a székre, nyilván megkiáltotta, hogy ebbe
több halogatásnak nem kellene lenni, sem erre több tanácsot nem kellene várni,
hanem más napra, hóta kelvére gyűlne bé az ország, és aki őnekik tetszenék
jobbnak, ki az ország szökségének és a királynak őfelségének gondját tudná
viselni, választanák el és emelnék fel; őfelségének es könyergenének, hogy ne
lenne ellentartó benne, engedne kegyelmességgel az ország akaratjához. Erre e
szóra mind az egész ország felkiáltott, hogy úgy, úgy, úgy kell, úgy kell; és
ha valaki ellentartó lenne, mind fejenkint rajta haljunk meg. Báthory
István menjen ki ennét, ne tegyen visszavonyást ett az országba; ha ki nem akar
menni, ugyanottan szállásán hányják konconként. Elyen nagy kiátást és rohanást
látván az urak, mind királlyal igön megrémölnek és megijednek, és hóta kelvére
az ország bégyűlését nagy félve fogják várni, mert az egész község immár mind
fegyverrel és seregökkel fogtak vót járni (mint olyan dihödésbe szokott lenni),
nem különben, mintha mindjárást valakibe zsákmánt akartak vóna tenni, és
az másnapi gyüleközetöt nagy haraggal és kiátásokkal várják vót.
Éjjelre kelve nem vót senki, sem király sem úr, ki nagy félve
és magaőrzésével és alatlansággal nem mulatta vóna el az álmot szállásán. Vótak
olyak es az urakba, kik mondották vóna azt, hogy jó vóna királynak, urunknak ez
éjjel, midőn elcsendeződnék, Budára menni; annyi jámborral vóna, hogy szabadon
elmehetne, mert nem tudnák, mi következnék a hónapi gyűlésből; jobb vóna
királynak Budárul végezni, hogynem elyen megdihödt nép között megmaradni. De az
fő-fő uraknak a többinek nem tetszött, hogy királyt elyen kisebbségbe hoznák,
holott még semmit nyilvánvalót király ellen valót nem értöttek vóna; hanem hogy
éjjel a király szállását őrzenék erősen, és hóta kelve mindön embört, akit olyat
találnának, a király szállására hínák az uratlan nemes nép gyermökét, akik csak
ömagoktul gyűltek vóna oda látni a gyűlésnek végét (amint afféle ott sok vót),
hogy azok mind az szálláson, s mind az ország közé midőn király kimenne,
mellette lennének. Az utolsú tanács tetszik mindnyájoknak, és az éjjel az
király szállását nagy vigyázásokkal és fegyveres kézzel őrzik meg, az urak es
ki-ki mind az ő szállását szolgáikval őrzetik meg, naderspán es látván az rejá
végezett gonosz szándékot, és látván, hogy semminemű kérés, sem kenyergés, sem
Isten igazsága neki nem használna, el vóna végezve az őrajta lejendő kissebbség
és nyomorúság, nem csak tisztét féltötte immár, de életét es, azon éjjel király
és az urak tanácsábul és az önnen jámbor szógái tanácsábul es éjfélkor
nagy titkon, nagy búval bánattal és siralommal Hatvanbul kimegyen, és legelőbb
Cserép várába, azután Ecsed várába megyen. Másnapra kelvén, az ország, főképpen
kedig az pártolkodók, akik az ő nyomorúságát inkább szomjihozák vala, látván az
ő elmentét, nagy örömben lesznek rajta. Mert őnekiek annál egyéb sem kell vót.
Az gyüleközetbe bégyűlnek ki-ki mind fegyveres kézzel, az pártosok kediglen,
amint estenen megkiátották vala, hogy az naderspán-választásra gyűlnének bé,
esmeg újonnan az községet arra kezdik inteni, hogy az királynak
kinyergenének, hogy ő es őfelsége tanácsával egyetömbe engedelmes lenne rejája,
mert az ország eltekélötte vóna, hogy általánfogva naderspánt emelnének. Kik
esmeg nagy kiátásokkal felkiátnak: úgy, úgy, válasszon ti kegyelmetek
őfelségéhoz, ha őfelsége engedi, jó jóval, ha nem es, mi ugyan naderspánt
emeljönk, mert anélköl mi nem lehetönk; tudjok, hogy őfelsége ellent nem tartana
benne, hanem az urak tartnak ellent benne, de valaki leszön, ki az ország ellen
ellentartana benne, azon mind fejenként rajta haljunk meg. És ez elyen
kiátásokkal választnak közölök négyet, kit eszösbnek véltenek, és az ország
szavával kenyeregnek királynak, hogy ne tartana ellent az naderspán-választásba,
ki ilyen nagy szökség vóna az ország és az őfelsége javára, kit őfelségének mind
fejenkint meg akarnának szolgálni; és hogy arra az ország őfelségétől kegyelmes
választ várnának. Király látván mind az urakkal, hogy ha ellentartanának es
benne, csak hejába való dolog lenne, mert immár el vóna tekélve nálok,
hogy abba egyebet ne tennének: nem kévekételen engednik kelletik nekiek, és
szabaddá hagyák őket választani, akit akarnának, csakhogy olyat választanának,
ki elég lenne rejája, és az ország és a király őfelsége gondját tudnája
elviselni, és hogy őfelségének hírré tennék, ki tetszenék nekiek, hogy őfelsége
es szólhatna róla mind pap, paraszt jobbágyokkal. Azok ezt hálálván, az ország
képébe királynak megköszönik, nagy vígan megtérnek és az országnak a király
jóakaratját és az urákét megbeszélik, hogy mind őfelsége s mind az urak
akaratosok vónának rejá, és őfelsége kegyelmesen engedött vóna az ország
kívánságának. Ott a pártosok nem kicsin örömbe lesznek, és nem sok késedelömmel
és tanácskozással (mint ki immár akkor régön nálok el vót tekélve és végezve),
választják Werbőczy Istvánt naderspánná, kit sem nemzetiről, sem arra való
tudományárul, sem vitézségéről, sem arra való értékéről az naderspánság nem
illetött vóna, sem érdömlötte vóna, ki akkor még csak az nemes rendön vót, és
főbíró vót az ítíletbe. De ami végre választották vót az őtet választók,
magoknak jó végre választották vót, hogy az ő erejivel és autoritásával az ő
kívánságoknak inkább eleget tehessenek, az ország között felkiáltván: kit
tehetnének vagy kit választhatnának jobbat, kegyelmesbet, igazbat és
vigyázóbbat, kinek az ország és az község romlása inkább fájna, és ki inkább
tudná az ország szabadságát és törvényét (nekönk kedig oly kell), mint Werbőczy
uramat őkegyelmét? Mi szökség nekönk mindéltig olyat naderspánná tennönk,
kinek még tanulni kell? Nem jobb-e olyat tönnönk, ki mindönt tud, és mást es
taníthat? Válasszunk valaha a mi tagunkbul es, ne csak mind a régi úrnemzetből
naderspánt, kinek fájjon az szegény nemes nép gyermöki nyomorúsága. Erre e szóra
mind az egész ország gyűlése felzendöl nagy kiátásokkal: Úgy, úgy, úgy
atyámfiai, tetszik, tetszik, őtet választja kegyelmetek: megérdömli. Ez voks
mind vármegyékről vármegyékre megyen, és nem sok találtatik bennek, ki ellent
tartott vóna benne (mint kiket a pártosok régön mind elhajtottak vala),
az egész ország voksa mind őrejá leszen, ott őtet rejá választják ő ott nem
létébe, ki akkor aznap mind szállásán vót; értvén immár jól az ő maga dolgát,
nem ment vót bé. Akarták, hogy az kimondásba és felemelésbe mind király s mind
az urak benne lennének az ország között (amint illenék es lenni), és hogy
őfelségének es mind pap és parasztjobbágyokkal, ha tetszenék, választott
népektől megizenik, hogy őnekik egyéb senki nem tetszenék Werbőczynél, ki
mindönképpen elég lehetne az elyen tisztre, es hogy könyürgenének
őfelségének, hogy méltoltatnék őfelsége es mind az urakkal egyetömbe hóta
kelvére országa közzé jünni, és az naderspánságot őfelsége kimondatni. Ez a
választás jóllehet mind királynak, mint az uraknak, főképpen kedig az
régi úrnemzetbelieknek igön ellenök vót, jelesben a Báthory atyjafiainak, de
látván, hogy ezt vissza nem vonhatnák, és hogy ellene sem állhatnának,
jóváhagyák, és király mind az urakkal az ország közé menni eligérközik, mind az
urakkal öszve. Kire az ország hóta kelvére az szokott helyre, az váras végére, a
mezőre mind fegyveres kézzel gyűlnek ki, mert féltek azon, hogy talám lenne oly
az urak közöl, vagy az Báthory atyjafiai közöl, ki ellent fogna tartani, hogy az
olyaténokra rejá támadjanak; király es azt látván mind az urakkal, magoknak
félvén ők es, amint jobban lehetett, és többen mehetnének ki, úgy mentek ki,
király háta megött állván mind az egész ő udvara népe fegyverekkel, mert minden
ember gonoszbtul fél, vajda es kedig mutatván az ő hívségét a királynak,
hátrahagyva az ő rendit, mint egy közszolgája királynak háta mögött állott
mindaddig, még az naderspánságot kimondották. És midőn ott lött vóna mind az
király az urakkal, és az ország es teljességgel bégyült vóna, az ország képébe
az pártosok közöl Árthándy és Glessany kenyeregnek, hogy őfelsége méltoltatnék
az naderspánságot kimondatni Werbőczy uramnak, amint őfelségénél el vóna végezve
mind pap, parasztjobbágyival egyetömbe, és mind az országnál es, az őfelsége
híveinél. Király és az urak hagyák Korláthköy Pétörre, a hopmestörre az
naderspánság kimondását, ki előállván, amint immár hozzá tanult vót, az
naderspánságot Werbőczynek király őfelsége képébe, az urakéba és mind az
országéba nagy sok szóval, mint annak szokása, és dicsíretökkel és idvözlésökkel
mondja ki. Kin Werbőczy István nagy szomorú képet mutatván, először királynak
őfelségének és mind az uraknak, azután mind az egész országnak nagy hálát ad, és
megköszöni a király kegyelmességét és az urak jóakaratját és az egész ország
őhozzá való ilyetin szeretetét. Kezdi azután kérni mind királyt és az
urakat, azután az egész országot, hogy őtet ezzel ne bántanák, mert ő nem es
érdömleni ezt e tisztöt, elég sem vóna rejá, el sem tudna benne járni. Végre
képmutalásképpen sírva es kezd kenyeregni, hogy őfelsége mind az urakkal és az
egész országgal tekéntenék az ő jó, jámbor és hívségen szolgálatját, ne akarnák
kisebbségét és nyomorúságát, mert ő tudná elégtelen vótát hozzá, és hogy sem
őfelségének sem az országnak nem fogna az ő tiszti szörint szolgálhatni,
hadnák őtet az ő rendin, választanának az naderspánságra olyat, aki arra elég
vóna, és mind őfelségének s mind az országnak szolgálhatna. Efféle képmutalás
szörint való magamentésök egynehány rendbeli leszön, de másfelől az ő párti igön
kiátották: Nem akarjok, nem akarjok! Egyebet sem őfelsége, sem az urak, sem az
ország nem választ! Ha tudnák, mondván azt neki, hogy elég nem vóna tekegyelmed
rejá, nem választanák kegyelmedet rejája, kegyelmed ne vonja magát az őfelsége
és az egész ország szolgálatjátul. Azonképpen a király képében es az urak
kérték, hogy békességes lenne benne, mert ezt őfelsége mind egész tanácsával és
országával elvégezte vóna, és ebbe egyebet nem akarnának. Ott esmeg nagy
sírással, mintha őneki simmire nem kellene, és kedve ellen vetnék rejá,
megköszöni, és megmarad rajta, könyeregvén mind királynak, mind az uraknak és
egész országnak es, hogy ha immár egyebet nem akarnának, hogy tanítanák hozzá és
segétség lennének nekie, hogy mind őfölségének, mind az országnak kedvek szörint
szolgálhatna, hozzátanítanák, és segétenék. Ott az egész ország nagy sok
idvezletökkel és ivetésekkel felemelik háromszor egymás után az naderspánságra;
és azután király eleibe az urak közi állván, az régi szokása szörint az
országnak az naderspánságra rejá esköttetik; és a meglévén, király es
kegyelmességet hozzá mutatván, kezét nyújtja neki; és ott király kezét és az
urakét nagy alázatossággal fogja. Azt elvégezvén, onnét szállásokra oszolnak,
nikiek nagy örömmel, akiknek a kellött kedveknek, némelyek kedig, a király es az
uraknak nagyobb részével titkon nagy szomorúsággal mennek szállásokra, jelönben
az Báthory atyjafiai és baráti, kik bánták az őrajta lött ok nélköl való
nyomorúságot.
