Császár, ki a várat es csak alig várja vót, hogy kezéhoz
kelhetne, az ő népének es szánja vót olyan nagy veszedelmét, a sok emberhalálnak
véget akart vóna vetni, a Morgay szavára kinnyen rejá hajol, és azon elébbi fő
törököt mellé adván, és sok erős fogadásokat nekik tevén, elbocsátja őket. Kik a
várhoz jutván és hitöt kérvén, a törésen a vár piacára mennek bé, és amint annak
előtte, azonképpen kezdik mind Oláh Balást s mind a több fő népet inteni a vár
megadására, sokat es fogadván, sokkal es ijesztvén, mondván nekik: látjátok
immár, hogy tovább nem tarthatjátok, többire mind elöltenek bennetök,
kivel tartjátok meg? Nem látjok-e mi magunk es jól? Ne veszessétök el magatokat,
vagy immár ami kevesen megmaradtatok, adjátok meg immár ez palotát és e két
tornyot a hatalmas császárnak, ne rontassátok el vagy e két tornyot magatokkal
egyetömbe; a császár azon megeskött, hogy békével kibocsátat mindnyájatokat,
valahová akartok menni, megajándékozva, mi könyergöttünk érettetök a hatalmas
császárnak, és úgy kegyelmezött meg a hatalmas császár, mert ha meg nem adjátok,
esköszönk erre, hogy hónap sem ti, sem e két torony nem leszen, mind tiveletök
egyetömbe mindkettőt tőből a hatalmas császár kitöreti; nem jobb-e, hogy még
éljetek, és tovább es a ti urotoknak szolgáljatok? Ezt hallván akik Oláh
Balással valának, kiknek immár minden reménységök mindön otalomtul elkölt
vót, sem néphoz való bizodalmok nem vót, mert annak a dereka és a java immár
mind elveszött vót, sem a vár erősségébe, kit immár mindönfelöl elrontottak vót,
sem élésökbe, ki immár minden rendbeli, mind ennivaló s mind innyavaló
teljességgel elfogyott vót, sem porokba, ki az es teljességgel elfogyott vót,
sem az ő magok erejibe, kik immár mindönöstől elfáradtak vót, és többire el es
sebösödtek vót, az emböri természetből kívánván az tovább való életöt,
Oláh Balást inteni és kérni kezdik, hogy állana hozzá a császár
akaratjához, látná, hogy nem képös vóna sem megmaradhatnik, sem kedig a házat
megtartanik, holott mindönből kifottak vóna, és megfosztattak vóna, mert látná
azt es, hogy mind el es sebösödtek, el es fáradtak vóna, ha akarnák, sem
víhatnának. Mondják, hogy Oláh Balás (amint nagyszívő ember es vót), azonképpen
az utolsó szükségben es ez ígybe tekéletös vót, a vele valóknak azt mondotta
vót: Ne, atyémfiai, vitézök, ha ekédig tisztösségönkre míveltönk mindent,
mast es e végezetit végezzök tisztösségönkre el; nem jobb-e nekönk immár ett
tisztösségönkre meghalnunk, hogynem szégyenönkre ott kinn élnönk, holott még a
gyermök es ujjal mutasson bennönk, és azt mondják: amhol az árulók, akik a jó
Fejérvárat török császárnak megadták. Nem minden ember érti az mi szökségönket,
hogy itt vagyunk; nem azt fogják mondani, hogy szökség miá adtuk meg a várat,
hanem az mi embörtelenségönk miá. Azért atyámfiai, ne adjuk meg, hanem haljunk
meg itt mindnyájan együtt meg. Ím, én sebös vagyok, de hónap, ha akarjátok,
jertök utánam, össönk ki rejájok, és még csak egy fennáll bennönk, mindaddig
vívjunk velök. De a több velevalónak az ő tanácsa és szándéka nem tetszött. Azon
előbbi megadásra kezdik szorgalmaztatni. Ki midőn látta vóna, hogy az ő szava
semmit nem fogna, és a vóna akaratjok mindnyájoknak, hogy megadnák a várat, mond
Morgaynak és a töröknek, a torony ablakárul szólván velök ezt mondta vót: Ha a
császár fogadása erős vóna, és őnekik császár erős hitlevelet adna,
aminemőt ők kívánnának, hát megadnák a házat. És fogadná az ő császári
beszédére és hitére, és mind a pasákéra és mindön rendbeli népének hitére, hogy
őket mindnyájokat, kicsint, nagyot békével kieresztené, és békével kihadná
mennik Magyarországba, és sem marhájokba, sem szömélyökbe meg nem bántaná, és
mezőn való hadakozó fegyverekkel, szablyájokkal, paizsokkal, sisakokkal és
páncélokkal elhadná mennik, és amég a török közől kitisztulnának, az ő népével
elkésérteni őket; ha ezökbe mindönekbe erősen megbizonyosodnának császár
levele által, hát elyen ok alatt a házat megadnák; ha kedig elyen fogadás nem
lenne, hát készek vónának mind egyig benne meghalni, és kezökön veszteni inkább,
hogynem ott barom módra magokat levágatni. Ezzel a válasszal Morgay az fő
törökkel egyetömbe császárhoz mennek nagy hamarsággal, és császárnak megbeszélik
az ő kevánságokat, minemő okokkal akarják a házat megadni, azonkívül inkább meg
akarnának benne halni, hogynem megadni. Császár a választ örömest hallja, ki
csak alig várja vót, hogy a ház kezéhoz kelhetne, és a nagy sok
emberhalálba vég lenne, mindenhoz kész leszön, és mindent megígír mívelnik. És
Morgayt nagy hamarsággal esmeg hozájok köldi, megizeni nekiek, hogy mindent
megmívelne, és reggelre ők es készek lennének az házat megadni, császár es a
levelet nekik megadná. Hótakelvére jó reggel a levéllel a várhoz mennek és
megkiátják nekiek, hogy a császár fogadáslevele ott vóna. Oláh Balás a választ
teszi nekiek, hogy jó az es, hogy a levél ott vagyon, de ő még annál es jobban
meg akarna a császár fogadásába bizonyosodni, mert nem tudná azt, hogy ha
a levelet császár adta-i vagy valaki császár híri nélköl adta vóna a levelet;
hanem hogy ő két embörét bocsátaná császárhoz, kik ő magával szólanának, és az ő
maga szavábul lennének bizonyosok, és adná azok kezébe a császár levelét. Kik
örömest lesznek azon, hogy kiköldje két emberét velök császárhoz, kiket midőn
elbocsátott vóna császárhoz, nemcsak a fogadást mívelte meg, mindent, amit
kívántak, de még meg es ajándékozta mindkettőt két aranyas bársonnyal, és
a fogadáslevelet es kezökbe adják. Kik midőn császártul megtértek vóna,
megbeszélik a császár fogadását, és biztatják mind Oláh Balást s mind a többit a
császár fogadásárul; kik a császár fogadásának hívin, a várbul kikészölnek, és a
jó végvárat császárnak megadják, amely nap császár hadával alája jütt vót,
negyvennegyed napra, hogy kedig töretni kezte vót, harmincnyócad napra. Kiket
midőn császár eleibe vittek vóna, nem vótak többen fegyverfogható embörek
asszonyállatok nélköl és gyermök nélköl hetvenkettőnél, azok es nagyobb
részére mind sebösök, kiknek császár a fejit Oláh Balással egyetömbe
megajándékozza, Oláh Balásnak egy igön kazdag aranyas bársont adat, a több
főlegénynek egy-egy alávaló bársonyt, akit kenderbársonynak szoktak hívnia,
mindennek egyet-egyet adat; és az szenderei szancsák kezébe adatja őket, hogy ő
viselné gondjokat aznap étellel itallal, és másodnapra vinni által őket a
Száván, és adná az bozniai bég Bali bég kezébe, ki őket a táborbul kikésérné, és
békével kieresztené, addig kedig késértenék meg mindöniket, főképpen Oláh
Balást, hogy ha meg akarna császárnál maradni és törökkí lenni vagy ő, vagy a
többi valamely, császár mind úrrá tenni őket, főképpen Oláh Balást, ha kedig nem
akarnának ott maradnik, hogy eleresztenék őket. Kiket midőn odavitt vóna az ő
sátorához az szenderei szancsák, vót ott a szenderei bég háta megött egy
fővajdája a bégnek, Oláh Balásnak hitös atyjafia, ki Oláh Balást egynehány
főlegénnyel az ő sátorához viszi, a több népet egy sátorban szállítják
le. És Oláh Balást az vajda jól tartja, sebét bekötteti, és nagy sok igéretökkel
és kérésökkel fogja fogdosni, hogy köztök megmaradna, és lenne törekki, a többet
es azonképpen, kiket császár mind fejenként úrrá tenni. Kinek Oláh Balás a
választ tötte vót: Hallod-e, atyémfia, azt én soha nem mívelöm, hogyha immár
tisztösségömet elvesztöttem (hogy a várat elevenségömbe megadtam, kibe énnekem
meg kellött vóna halnom, és úgy megadom, kire kezes valék, ha a több jámbor
akarja vala), hogy lelkömet es elveszessem. A több főlegény es azonképpen
mindenik választ teszön, hogy egy sem akarna köztök megmaradni. Mond Oláh
Balásnak esmeg az atyjafia: Ha immár ett meg nem maradsz köztönk, havá mégy?
Tégöd mind a király s mind az urak megöletnek, de jobb vóna, hogy ett
maradnál, ett senki nem bántana, ottan ne lennél törökké. Arra Oláh Balás a
választ tötte vót: Inkább akarom, hogy ott öljenek meg az én népem közett,
hogynem én soha töröket szolgáljak. Azt tudom én es, hogy nincsen neköm hová
mennöm, mert soholt énneköm tisztösségöm nem leszön, hanem egy végvárba valahol
bészorulok, és amég élök, tiellenötök, a török ellen hadakozom mindaddig, még
nem megöletöm magamat, és a mastani kisebbségömet halálommal akarom elfödöznöm.
Kire a vajda azt felelte vót: Lám, mégsem elégöttél meg a törökök veszedelmével,
meg es többet akarszi bennök elveszteni? Ezt ez szót, akit Oláh Balás mondott
vót, mind a vajda s mind az egyéb törökök igön nehezen hallották vót Oláh
Balástul. Másnapra kelve jó reggel az szenderei bég őket az Száván a
hídon általkéséré, az bozniai Bali bég kezébe iktatja őket, hogy ő a táborbul,
amint császár meghatta vót, kikésértesse és elbocsássa. Mondják, hogy Bali
bégnek megbeszélötték vót az estennen való szavát Oláh Balásnak, kit mondott
vót, hogy törökön akar meghalni. Azt mondják, hogy mondotta vót, hogy kár vóna
az ebeknek ennét kimennik, hogy még ennél nagyobb kárt tegyenek a császár
népébe, amenyit ekédig míveltek. Törököket ad melléjük képmutatásképpen, hogy
kik őket a táborbul kikésérnék; másfelől meghagyja, hogy mihelyt a
táborbul kijutnak, mind egyig levágják őket. Kiindulnak velök, kik nevolyások
mindnyájan gyalog vótak, hanem csak ő magának Oláh Balásnak vót egy paripája,
kin ki akart menni, kit a hitös atyjafia adott vót neki, ki az paripán ölvén a
császár levelét kezébe tartja vót nagyobb bizonyságért, kiknek mennyit használt
legyen az császár fogadása, hiti, levele, pecséti és mind a pasákí, azután, hogy
a táborbul kiindultak velek, két órát nem ért, megesmerték, kiknek a császár oly
erős fogadást mívelt vót, és annak bizonyságára nekik nagy hitlevelet
adott vót, pecsétjével egyetömbe, eskövén az élő Istenre és az ő profétájára és
az ő szentökére mindnyájokra, és az ő megholt ősei és atyja lelkére, az ő
buzloman hitire és mind az pasákéra és minden rendbeli népének hitére, és az ő
császári beszédére, hogy őket mindnyájokat, akik nála meg nem akarnának maradni,
békével és tisztösséggel mind marhájokkal, fejükkel egyetömbe kieresztené és
kieresztetní mind fegyverökkel, senki sem szömélyökbe, sem marhájokba meg
nem bántaná őket. Elyen fogadáshoz bíznak vót nevolyások, kikkel midőn a
táborbul kiindultak vót, mihelyen a táborbul velök kijutnak, Zemlyénön túl egy
kis völgyen, nem messze a Dunához, mindnyájokat, a fírfiát Oláh Balással
egyetömbe, mind egyig levágják, minden marhájokba és a gyermökökbe és az
asszonynépekbe zsákmánt tevén; a császár levelét, hogy senki azt többi se lássa,
se olvashassa, mind foltonkint szaggatják. Ezt használja nekejek mind a fogadás
s mind a levél.
Ezönközbe a várat és a várast es a sok rútságtul, dügtül, holt
néptől megtisztítják a császár bémentére, kibe oztán császár es bémegyen, és
mind várát, várasát megjárja, és mindjárást épejteni kezdeti erős és temérdök
kőfalakkal, és tizenötöd napig ott lakott vót, még az épejtésnek a dereka
megkészölt vót.
