2012. március 19., hétfő

Elhunyt Kiss Béla bácsi


A gyász hír előző lapszámunk megjelenése után fogadott: Kiss Béla bácsi már nem mesél többet az élményeiről!




Tudjuk sokan, mennyire szerette Mohácsot, évtizedeken keresztül kutatta történelmi hagyományait, eseményeit. Különösen a mohácsi csata és a csatatér érdekelte. Olyannyira, hogy személyesen végigjárta nemcsak a hazai, de a horvátországi területeket is, és kis füzet formájában jelentette meg tapasztalatait, új élményeit, felfedezéseit. A négy évtizednyi kutatómunka eredménye az 1996-ban megjelent „A mohácsi csata” című kiadvány. Valószínűleg sokan őrzik  otthonukban ezt a munkáját.
Emellett gyűjtött mindenféle érdekes tárgyat, eszközt is, amivel illusztrálni tudta tanítványainak, szakköröseinek a régmúlt eseményeit, eltűnt korok embereinek életét.
Egy volt tanítványa, Kalkán Sándor így emlékezik róla:

„A Park utcai iskolában tanított történelmet. Majd később is találkoztunk, az akkori 502-es Szakmunkásképző Ipari Szakiskolában. Ő azok közé a pedagógusok közé tartozott, akik megpróbálták valahogy segíteni még a gyengébben haladó gyereket is, hogy ne kelljen megbuktatni. Ha pl. a diákja egyesre írta a dolgozatát,  odaült mellé. Nem érted kisfiam? - megsimogatta, és megpróbálta elmagyarázni újra neki az anyagot. Egy áldott jó embernek tartottuk valamennyien.
A későbbiekben, már felnőttként az egykori munkahelyemen beszélgettünk sokat (MOL-kút - a szerk.). Sokszor jött tankolni. Ilyen alkalmakkor visszaemlékeztünk azokra dolgokra, amiket együtt éltünk át, a régészetre, a szakkörökre. Kerékpárral jártunk a mai Emlékpark helyén, néztük a régészek munkáját. Nagy élmény volt! A nagyobb munkákat mi is láttuk. Az ecseteket, az egyéb eszközöket, ahogy feltárták a sírokat, és ahogy a régészek tevékenykedtek.
Most nemrég volt osztálytalálkozónk és szeretettel emlékeztünk rá.  Mindenki mosolygott, mikor Kiss Béla bácsi neve szóba került!”

Azóta már az égi szakkörösöknek mesél nagy türelemmel, szeretettel!



Balról jobbra a képen: hátul Kiss Béla,
a képen látható még: Sárvári Józsefné, id. Salga István, Vidák Lukács,
a többi személy ismeretlen
Fotó és információ: Mórócz Sándor