Szigetvár 1566-os ostroma és Mohács

A szultáni fősereg Mohácson áll, de a török előhadak már megjelennek Szigetvár alatt…

1566. augusztus 1-én érkeztek meg kelet felől a törökök előhadai Szigetvár közelébe. Ekkor Nagy Szulejmán főserege a mohácsi mezőn – egykori diadala helyszínén táborozott, s a tüzérség fogatolásával innen indult útnak Nagyharsányt és Siklóst érintve nyugat felé. Érdemes szólnunk arról, hogy Nagy Szulejmán a magyarországi hadjáratai során mindig tábort vert a mohácsi síkon, ott ahol 1526-ban egyik legjelentősebb és legnagyobb diadalát aratta.

Miközben a fősereg lassan mozogva indult meg, a villámgyors akindzsik és más könnyűlovasok elárasztották Szigetvár környékét, s nyomukban érkezett elsőként a ruméliai hadtest. Tudjuk, hogy július 31-én a védők egy portyázó csapata Szigettől keletre, a 13 kilométernyire lévő Szentlőrincnél összecsapott a törökökkel. Budina Sámuel krónikája írta:

„Július 31-én maga a ruméliai beglerbég és az akinzsi pasa 90 000 törökkel megérkezett, s Szentlőrinc mellett egy mérföldnyire Szigetvártól letáborozott. A török táborból állítják, hogy 100.000-en voltak. Nyomban még azon a napon napfölkeltétől délig a sorompók között a mieinkkel felderítő harcra került sor, majd éjszaka pihenés céljából visszatértek a táborba.”

Azaz a portyázók már egészen a szigeti Óváros keleti kapujáig jöttek előre, ahol a várvédőkkel bajt vívtak. Más krónikában – mint Istvánffy Miklósnál – azt olvashatjuk, hogy a szigetiek harci kedve cseppet sem lanyhult – büszkék voltak s feltüzelte őket korábban a Siklós alatt aratott sikerük és a gazdag zsákmány. Harcos kedvüket ezen diadaluk s – úgy tűnik – a közelgő veszedelem még jobban fokozta s tüzelte harci vágyukat, legalábbis ezt vélhetjük abból, hogy a szultáni sereg elővédje már Szentlőrinc közelében járt, amikor a várból a védők egy maréknyi hada, Istvánffy Pál vezetésével harcot kezdett az oszmán előhad cirkálóival, oly nagy serénységgel puskáztatta őket, hogy alaposan megbolydította a felvonulókat, sőt az egyik török főtisztet lováról ledöntve megölte.

A védők nagy nyereséggel jártak, s veszteségük csak a fiatal vitéz Dombay János lovas legény volt. Ennek ellenére a törökök sem veszítettek a bátorságukból semmit, sőt… Budina krónikájában olvashatjuk:

„Augusztus elsején a beglerbég és az akindzsi pasa a 90 000 törökkel és az egész hadsereggel megindult, és a Szemlőhegyre (a mai Zsibóti-becefai szőlőhegy lankáira), egynegyed mérföldnyire a vártól, egy bizonyos domboldalon, illetve hegyen szálltak meg, nem messze a szigeti szőlőktől. Már hajnalban harcolni akartak a mieinkkel a sorompóknál. Heves harcok folytak déltől estig szakadatlanul. A törökök közül nagyon sokan meghaltak a közelharcban a kézi fegyverek által. Ilyen módon naponta háromszor támadtak a törökök, míg maga a császár megérkezett.”

 Istvánffy Miklós. (Tállyai). 411.
Budina Sámuel krónikája. (ford. Molnár Imre) In: Zrínyi énekek és feljegyzések. szerk. Frankovics György. Pécs. 2008. 32.