1383-ban a szebeni szászok és románok egyezségében kitértek arra, hogy a környékbeli románok ne járkáljanak íjjal- nyíllal, ha nincs rá alapos okuk (vagyis addig mindig fegyveresen jártak-keltek, és a derék Bürgereket ez zavarta)
Az erdélyi három nemzet 1463.évi határozatában előírják, hogy a jobbágyok lehetőségük szerint legyenek lóval és fegyverrel felszerelve, a szegényebbek pedig parasztfegyverekkel vonuljanak be, ha kell.
1433-ból egy békésen végződő perről van adatunk, amikor a kapuvári várnagy egy jobbágynak volt adósa egy karddal és egy malaccal.
1441-ből egy kolozsmonostori tanúsítvány jelzi, hogy a hatóság is eredményes volt néha. Két tanú előtt feljegyezték, hogy Hunyadi János hivatalos emberei erővel visszavettek egy rablótól egy tehetős jobbágytól korábban elragadott javakat, amiket listába is vettek. Ezek között volt egy kard és egy tőr (gladium simulcum bicello), és egy számszeríj (balista) is.
1486-ban Mátyás törvényi tiltása kellett ahhoz, hogy a megyei törvényszékekre se a nemesek, se familiárisaik, se a jobbágyok ne vigyenek be fegyvert, és láthatóan teljesen természetesnek veszi, hogy a jobbágynak fegyvere lehet. Ha a paraszt ennek ellenére mégis fegyveresen ment be, 2 napra ment a kalodába.
1486. évi LXV. törvénycikk
a fegyvereket nem szabad a vármegye székére bevinni, hanem a szállásokon kell hagyni; és annak a nemesnek meg parasztnak a büntetése, a ki másképen cselekszik
Továbbá mivel a peres felek és némely más emberek, kik a törvényszékre mennek, fegyveres cselédekkel és jobbágyokkal, még pedig azoknak lehető legnagyobb számával szoktak minden megyében a nemesek törvényszékére bemenni és a többieket fegyverekkel vagy az emberek sokaságával megrémiteni:
1. § Ennélfogva részint azért, hogy jövőre az ilyen törvényszékre mindenki nyugodtan, szabadon és minden félelem és veszély gyanitása nélkül bemehessen és tisztességesen, békésen és egészen akadálytalanul ott maradhasson; részint meg azért, nehogy a törvények és jogok a fegyverek közt elnémulni látszassanak, határoztuk, hogy ugy a nemeseknek, mint azok cselédeinek és jobbágyainak is, a midőn a törvényszékre akarnak belépni, mindennemü fegyvereiket le kell tenniök és a törvényszékre fegyvertelenül kell belépniök, hogy tudják, hogy ott nem fegyverrel, hanem joggal kell küzdeni.
2. § A kik pedig e törvényt áthágják, ha nem nemesek, fegyvereiket az ispán vegye el és ezenfelül zárja őket kalodába és két napon s ugyan annyi éjen át étlen és szomjan tartsa ott.
3. § Ha pedig nemesek volnának, azoknak fegyverét hasonlóképen vegye el és ezenfelül rajtok egy nehéz girát vegyen fel.
1486. évi LXVI. törvénycikk
a ki korcsmába akar menni, a fegyverét tegye le
Továbbá, mivel a sokadalmak és heti vásárok alkalmával, azonkivül a korcsmákban igen sok emberölés, sebesités, verekedés, továbbá sok veszekedés és végtelen számu másféle gonosztettek szoktak előfordulni, mert hát a vak szenvedély mindenütt fegyvert kovácsol;
1. § Ennélfogva, hogy az ilyennemü gonosz bajoknak is kellő gondossággal elejét vegyük, hasonlóképen határoztuk, hogy mindazok, kik sokadalmakra, vásárokra és korcsmákba mennek, bármily rendüek legyenek, minden fegyverüket tegyék le szállásaikon, és ugyancsak a fentebbi büntetés alatt, fegyver nélkül induljanak adni-venni és inni; s igy tartózkodjanak és mulassanak ottan.
1492. évi LXXIX. törvénycikk
a törvényszékre nem szabad fegyverrel bemenni, és azoknak büntetése, a kik a vármegye székére menőket és az innen visszajövőket háborgatják
Mivel minden megyében némely perlekedők és némely más emberek is, a kik a törvényszékre mennek, fegyveres cselédekkel és jobbágyokkal, még pedig azoknak lehető legnagyobb számával szoktak oda belépni, és a többieket fegyverekkel vagy az emberek sokaságával megrémiteni.
1. § Ennélfogva részint azért, hogy jövőre az ilyen törvényszékre mindenki nyugodtan, szabadon és minden félelem nélkül és veszély gyanitása nélkül bemehessen és tisztességesen, békésen és teljesen akadálytalanul ott maradhasson; részint meg azért, nehogy a törvények és jogok a fegyverek között elnémulni látszassanak: rendeltük, hogy úgy a nemeseknek, mint azok cselédeinek és jobbágyainak is, mikor a törvényszékre akarnak belépni, mindennemü fegyvereiket szállásaikon le kell tenniök és fegyvertelenül kell a törvényszékre bemenniök, hogy olyanokul tünjenek fel, a kik ott nem fegyverrel, hanem joggal küzdenek.
2. § A kik pedig e rendelést áthágják, ha nem nemesek, fegyvereiket az ispán vegye el és ezenfelül zárja őket kalodába és két napon és ugyanannyi éjen át tartsa ott. Ha pedig nemesek lennének, azoktól hasonlóképen vegye el a fegyvert és ezenfelül egy nehéz girát vegyen fel rajtok.
3. § Mindazokat pedig, a kik az ország határain belül bármely vármegye törvényszékére menő, vagy onnan hazatérő nemeseket és bármely más állásu embereket magán a törvényszéken, vagy útközben háborgatni, bántalmazni, megverni vagy megölni merészkednének, a különben szokásos hütlenség vétkében kell elmarasztalni.
1514. évi LX. törvénycikk
a nem javadalmazott papok, a tanulók, a hajduk, a parasztok fegyvert és puskát ne viseljenek
A javadalommal el nem látott papok, és az iskolákban lakó tanulók ezentul fegyvert és puskát ne viseljenek.
1. § Mert ha a pap, vagy tanuló (hacsak az országon kivül nem akarna menni) ezentúl fegyvert vagy puskát hord, azt, fegyverének vagy puskájának elvételével parasztkézzel is el szabad fogni, és megkötözve, ha főpapja vagy főesperese közel van, annak, különben pedig az esperes kezébe kell őt átadni, a ki köteles őtet főpap urának vagy a főpap sáfárjának kezéhez szolgáltatni, hogy börtönbe vesse és súlyosan megbüntesse. Mit ha az esperes megtenni vonakodnék, akkor az ispán vagy alispán fogja el őtet magát és szolgáltassa a főpap úrnak vagy a sáfárjának a kezéhez, hogy az emlitett büntetéssel sujtsa.
2. § Ezenkivül hogy a közönséges nyelven hajduknak nevezett barom-pásztorok se hordjanak kopjákat és egyéb fegyvereket, és parasztok se merészeljenek puskával járni.
3. § Mert különben, ha a hajdu fegyvert visel, bárki és bárhol elfoghatja: s első izben ki kell herélni, másod izben, ha megint fegyvert visel, feje essék vagy más halállal bünhődjék.
4. § Ha pedig parasztnak van puskája, annak jobb kezét kell levágni.
1526. évi X. törvénycikk
végszükség esetében a jobbágyokat fejenkint kell háboruba vinni. Valamennyi jobbágynak egyenkint készen kell lennie
1. § És ha a végső szükség kivánja és a királyi felség megparancsolja; mindenik fejenkint, vagy ha a királyi felség úgy akarja, ötödrészük jól fegyverkezve tartozik és köteles fölkelni és azokra a helyekre menni, a melyeket ő felsége ki fog jelölni.
2. § Mindamellett fejenkint nem kell a parasztokat hadba hivni, hanemha végszükség esetében.
1543. évi XXII. törvénycikk
mikor kell a nemeseket és jobbágyokat arra kényszeriteni, hogy az ellenség ellen fejenkint ragadjanak fegyvert?
Abban az esetben pedig, a mikor a török ellenség valamely várat ostrom alá vesz, vagy az ország romlására valamely erősséget kezdenek épiteni; továbbá ha a kapitány urak saját erejükből és a melléjük adott csapatokkal nem képesek arra, hogy valamely erősséget a hatalmaskodók kezéből kivegyenek és lebontsanak: akkor, (ha a szükség nagysága kivánná) a nemes urakat és jobbágyokat is fejenkint kell fegyverfogásra kényszeriteni s kivinni.
