1560. februárjában több szultáni rendelet intézkedik
a „haramiák” és hajdúk kártevései miatt.
Az egyiket február 20-án keltezték és a
szécsényi szandzsákbég, Dur Ali levelére válasz, aki előadta, hogy
elfogott és megbüntetett 17 hajdút, de azt is jelentette, hogy „némely
gazemberek a szultáni hászokra, a beglerbégek és bégek hászaira
menekülnek, s kézre kerítésüket az ottani intézők (eredetiben „zabit”)
akadályozzák.”Ezért nagyon szigorúan parancsolják nekik, „hogy
a gonosztevőket, legyenek akár a szultáni, a beglerbégi vagy bégi
hászokhoz, akár a ziámet- és timár-birtokhoz tartozó ráják, tartózkodási
helyeiken fogják el és büntessék meg őket. Elrendelik, hogy a
szandzsákokban feltűnő hajdúkat, haramiákat és gonosztevőket irgalom
nélkül kerítse kézre, és a vallási és szultáni törvények szerint
büntesse meg őket.”
Azokat a tisztviselőket, akik ezen haramiákat és hajdúkat rejtegették, ugyancsak „példás” büntetéssel fenyegeti, mert „senki
ne merészelje a gonosztevőket támogatni. Ne engedje, hogy az effélék
kibúvót keressenek, s ha bűnük igazolást nyert, a vallási és szultáni
törvény szerint büntesse meg őket. Legyen résen, és tegyen meg mindent a
tartomány védelme, a ráják nyugalma és az ország biztonsága érdekében.”
Ugyancsak ezekben a napokban – egészen
pontosan – február 22-én kelt az a rendelet, mely a mohácsi
szandzsákbégnek szólt... Ez egy régebbi rendeletre utalt vissza,
amelyben Mehmed mohácsi bég, azt írta, hogy Kaposvár és Pécs védelme „csak együtt lehetséges” - lásd. 1559. december 7. - most azonban a koppányi bég, Haszán azt írta a Portára, hogy „amennyiben
cserével neki adnák a Mohácsi livát, akkor Kaposvár csatolása nélkül is
megvédené, s azt írta, hogy a gonosztevők megfékezése most (itt hiányos
a szöveg: lehetségessé /?/) vált.” A szultáni tanács itt is – akárcsak a szécsényi bégnek – megparancsolja, hogy a „hajdúkat és haramiákat büntesse meg.”
Érdemes egy pillanat erejéig megállnunk
és felidéznünk azt, amiről már régebben is szóltunk (több ízben).
Tudniillik arról, hogy a zsoldba nem vett, kóborló és dúló szabadhajdúk
ellen a magyar végvári kapitányok is felléptek – az országgyűlési
törvényeknek értelmében, így például Zrínyi Miklós is „irtóhadjáratot” vezetett ellenük az 1540-es években...
A dunántúli területeket prédáló szabadhajdúk, főként a kaposváriak nagy rablásokat és kegyetlenkedéseket tettek. „…jobbadára
csak abból éltek, amit raboltak, de ha törökre akadtak rendszerint igen
keményen harcoltak. A törökök annyira gyűlölik ezeket az embereket, és
annyira haragusznak rájuk, hogy egyet sem szoktak életben hagyni
közülük, a foglyokat pedig a legszörnyűbb kínzások közepette végzik ki,
ezért aztán állhatatosan kell harcolniuk, vagy ha nem harcolnak a
keresztényeket zsákmányolják. De főleg a kaposújváriak oly
megátalkodottan kegyetlenek voltak, hogy a keresztény parasztokat
kínzással kényszerítették pénzük odaadására (…). Voltak, akik vasfúróval
lyukasztották át a férfiaknak a lábuk szárát, nőknek a mellét és a
kegyetlenkedés semmiféle módját sem mellőzték, csakhogy pénzt
csikarjanak ki.”
Ezekkel a rablóbandákkal is a
végbelieknek kellett leszámolni, és tudjuk, hogy Zrínyi többedmagával és
4000 fős katonasággal tisztította meg Somogy vármegyét ezektől a
garázdálkodó hajdúktól. Nem bánt kesztyűs kézzel velük: „Az elfogott haramiákat nyomban karóba húzatta vagy elevenen a földbe ásatta őket.”
Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. - kézirat
Az eredeti szövegben „şer ve kanun ile”. A ser(iat) a muszlim vallástörvény, a kánun pedig a szultáni rendeletekben és törvénykönyvekben (kánunnáme) testet öltő „világi”
törvény, szokás. Az utóbbi főleg a föld- és adórendszer, a büntetőjog
egyes területein és az államhatalom működésében érvényesült. Lásd. Colin
Imber: Ebu's-su 'ud. The Islamic Legal Tradition. Edinburgh, 1997.
24-62.
Mühimme defteri 3, 274/800 (Konstantinápoly) 1560. február 20.
In: Dávid Géza – Fodor Pál: „Ez az ügy fölöttébb fontos” A szultáni
tanács Magyarországra vonatkozó rendeletei (1559-1560, 1564-1565). Bp.
2009. 78-79.
Mühimme defteri 3, 277/807 (Konstantinápoly) 1560. február 22.
Forgách Ferenc: Emlékirat Magyarország állapotáról Ferdinánd,
János, Miksa királysága és II. János erdélyi fejedelemsége alatt.
Válogatta és a szöveget gondozta: Kulcsár Péter. Ford: Borzsák István.
Bp. 1982. 92-93.
lásd. V. Molnár László: Kanizsa vára. Bp. 1987. 35.
