2013. február 20., szerda

Perényi Péter fogságba esése

1526 őszén Perényi Péter koronaőr, temesi ispán két magyar királyt is koronázott a nyáron meghalt helyébe. Igaz ugyan, hogy a Szapolyai Jánost királlyá avató szertartáson a főurak egy részével együtt csak vonakodva, „félakarattal” volt jelen. János udvari papja, Szerémi György szerint a koronaőr ünneprontó módon szemére vetette Szapolyainak, hogy már három éve nem látta a koronát, mert valaki (értsd: Szapolyai, a leendő új király) ellopatta tőle. Perényi a ceremónia végén magához is vette a koronát, és elnyargalt vele. Néhány hét múlva Ausztria főhercegét, Ferdinándot koronázta királlyá, aki később sikerrel próbálta elűzni Jánost, az ellenkirályt a magyar trónról.

 I. Ferdinánd

1528 márciusában Perényinek azt a hírt hozták, hogy Szulejmán török szultán két sereget is indított a Ferdinánddal szemben már-már alulmaradó János segítésére. Az egyik sereg Németország ellen támad, a másik meg épp Siklós felé, Perényi várához tart. Mivel János király és a török szemében Perényi nyílt árulást követett el azzal, hogy átadta a koronát Ferdinándnak, joggal tarthatott a török bosszújától. Éppen ezért ,,így esett, hogy Príni Péter látván, hogy immár Valpó, Siklós és egyéb váraiban meg nem maradhat, akart Sárospatakra menni feleségestül, gyermekestül, az korona is vele volt. És útjában szállott volt meg egy faluba az Sár vize mellett, nem messze Simontornyához; Kajdács neve az falunak. Ezt hallván Zerechen János, ki akkoron János király pártja volt és pécsi pispekséget bírta, gyaloggal, kézíjesekkel reá, és éjjel aluva találván megfogta és vitte törek császárnak, ki akkor Kőszeg alá akart menni”.

A családjával és kincseivel együtt fogságba esett Perényit Szerecsen János „ajándokon adá” Jánosnak, aki foglyát ,,ajándíkon” Szulejmánnak továbbította. A mohácsi győztes nemcsak jó hadvezér, hanem jó politikus is volt. Úgy gondolhatta, többet használ neki egy hűségesen szolgáló, mint egy tömlöcbe zárt főúr, ezért aztán a megújított hűségesküvel Jánoshoz kötött Perényit elengedte. Lehet, hogy Perényi hálás is volt ezért a kegyes elbánásért Szulejmánnak, Jánosnak viszont - mint két évvel később ki is derült - nem tudta elfelejteni és megbocsájtani azt a bizonyos „ajándékozást”.

Szulejmán

A Ferdinánd és János király közti véres erő-próbákba belefáradt magyar nemesség képviselői az 1531-i, úgynevezett királytalan országgyűléseken a két király hibáiról, de főként arról a tűrhetetlen helyzetről tárgyaltak, hogy az országnak két királya van. Egy kortárs beszámoló szerint mindannyian egy királyt akartak választani, vagy Ferdinándot, vagy Szapolyait, vagy Perényi Pétert. Egy másik arról is tudott, hogy az összegyűlt magyarok - föltehetően Velence mintájára - a nemesi köztársaságot akarták kikiáltani.

Perényi, aki a jelek szerint nemcsak őre, hanem birtokosa is lehetett volna a koronának, azoknak a pártját vezette, akik János és Ferdinánd királyságának egyaránt ellenzői voltak. 1531 nyarán a nyilvánosság előtt loretói zarándoklatra induló főúr politikai tárgyalásokat akart folytatni a Velencei Köztársasággal. Személyesen szerette volna megtudni, milyen támogatásra számíthatnak e nemesi köztársaság részéről Jánossal és a szintén számításba vett másik királyjelölttel, Andrea Gritti velencei dózse törvénytelen fiával, a Magyarország kormányzója címet viselő Lodovico Grittivel szemben.

Perényi Péter

A magyar bárók nevében is érkező Perényit hatalmas, hatszáz főnyi kíséretével együtt ünnepélyesen fogadta Velence államtanácsa, majd zárt tárgyalást tartottak. Ennek tartalmát nem ismerjük ugyan, de gyanítható, hogy azt akarta elérni Perényi személyes jelenlétével Velencében is, amit ugyanekkor követei, Bika Imre és Zrínyi Miklós útján szorgalmazott Konstantinápolyban: rámutatni János király és Gritti hibáira, az ország főurainak és nemeseinek velük szemben érzett elégedetlenségére, előkészíteni a megbuktatásukat.

Perényi ellenfele, a porta bizalmát élvező Gritti azonban meghiúsította e tervet. Hiába ajándékozott tehát a szultánnak Perényi 1531 decemberében egy becses mívű aranykelyhet, a nagyvezímek meg egy tizenkétezer aranyat érő óriási zafírkövet. Korai volt az az öröm is, amit Nádasdyék 1532 februárjában a Budán színre vitt Gritti-játékkal jeleztek. Gritti a szándék és híresztelés dacára sem lett kegyvesztett, nem tűzték ki lándzsán szalmával kitömött bőrét a konstantinápolyi várfalon.

Szulejmán 1532 nyarán indított hadjárata idején lett csak bizonyos, hogy nem a török által kormányzóvá tett Gritti és a trónját megőrzött János, hanem Perényi és a magyar nemesség veszítette el a diplomáciai csatát. Perényi ugyanis, aki kérésük kedvező portai elbírálását remélte, és a szultán sértetlenséget szavatoló menlevelének birtokában társaival együtt érkezett a szultán bereményi táborába, egyszer csak fogságban találta magát, kísérőit elfogták vagy lemészárolták. 

E vereség oka valószínűleg az volt, hogy Szapolyai Ibrahim nagyvezírtől titkon megtudta Perényiék tervét, és még volt ideje ellenlépésekre. Istvánífy Miklós szerint ,,a nagy befolyású Gritti közbenjárásával és nagy ajándékokkal, mellyel a fösvény törököknél minden kivihető, kieszközlé, hogy Perényi kívánata visszavettessék, s ő lesbe csalassék, kétszeres hűtlenségének gyalázatát hozván föl”.


Szulejmán kedvezőtlen döntését nagyban segítette a talán Velencéből is jól informált Gritti, aki Perényi hódolatát színlelésnek tartva azt állította, hogy a magyar főúr lepaktált Ferdinánddal, hogy Valpó és Siklós várából hátba támadja a Bécs ellen vonuló szultáni hadsereget.

A másodszor is fogságba esett Iskariótot (Perényi) ezúttal Szulejmán ajándékozta Jánosnak. Rábízta, hogy tetszése szerint bánjon a fogollyal, de szándékát előbb üzenje meg neki. János király nem merte a függetlenségi párt fejét, Perényit hóhérkézre adni, mert ezzel csak még inkább elriaszthatta volna magától a - kormányzója sértő kereskedelmi és politikai ügyletei miatt - már amúgy is zúgolódó nemességet. Okosabb megoldásnak látszott, ha ellenfelét emberi és politikusi mivoltában egyszerre teszi lehetetlenné. A fogoly főúrtól hatalmas összegű váltságdíjat csikartak ki, harmadszor is föleskették János hűségére, majd élő pecsétet kértek: túsznak Perényi fiát, a nyolcéves Ferencet.

A Gritti által őrizetbe vett elsőszülött gyermeket előbb Nándorfehérvárra, majd 1533 áprilisában Konstantinápolyba, a szultáni szerájba vitték. Apja éveken át hiába kísérletezett kiváltásával, viszont ismét lejáratta magát a török előtt azzal, hogy sárospataki várában zajlottak János és Ferdinánd követei közt a törökellenes nagyváradi békéhez vezető tárgyalások. Közben ugyan fölvetődött az a lehetőség is, hogy János király trónját a Perényiek kapják... 

,,Én azért vettem a kezemhez Perényi Péter fiát, mert láttam, hogy János király utód híjával van, és azt akartam, hogy János király halála után vagy Péter maga, vagy a fia lett volna Magyarország királya” - mondotta a szultán.

Perényi Péter szobra Füzéren

A Ferdinánd és János közti béke a török haragját hozta. Perényi, akit János királlyal együtt árulónak nevezett a török, árulónak tartott és kiirtásra ítélt nemzetével együtt ismét retteghetett a török bosszújától. Perényinek ugyanakkor a másik félről sem lehetett túl jó véleménye, mivel Ferdinánd erejét sem látta elégnek a török hódítás megtöréséhez. Éppen ezért 1540-ben más főurakkal együtt arra szólította fel a nagy hatalmú német-római császárt, Ferdinánd bátyját, V. Károlyt, hogy vagy mondjon le Magyarország megtartásáról, vagy ha mégis kitart mellette, akkor komolyan fogjon hozzá a teljes meghódításhoz, és küldjön hozzá katonákat, a szükséges lépéseket pedig egyeztesse a franciákkal. 

Fia viszont nem tud vagy nem is akar segíteni, akkor beszélje le öccsét a magyar trónról. János király halála után Perényit már formálisan sem kötötte hűségesküje. A törökben nem bízhatott, és bár Ferdinándtól sem igen remélhetett békét nemzetének, mégis hozzá pártolt. Előtte azonban udvari prédikátorával írásba foglaltatta föltételeit. Ezek között azt, hogy a király minden lehetséges eszközzel segítse fia kiszabadulását, és ne háborgassa őt vallásában.

forrás: Sztárai Mihály - História Perényi Péter kiszabadulásáról
az írás szerzője: Téglásy Imre

2 megjegyzés:

  1. Illett volna feltüntetni, hogy az írás szerzője: Téglásy Imre.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Téglásy Imre Úr!
    Köszönöm az észrevételét. Pótoltam a hiányosságokat a többi írásoknál is. A Perényi Péter életével kapcsolatos írás befejező résznél került az önre való hivatkozás bejegyzésre az írás publikáláskor. Ha további korrekciót tart szükségesnek, kérem jelezze. Köszönettel: ST

    VálaszTörlés