2013. február 4., hétfő

A magyar harcrend a XVII. század derekán...

Érdemes felidéznünk egy erdélyi főnemes, Haller Gábor – aki az erdélyi fejedelmet, mint váradi főkapitány szolgálta –, tömör taktikai instrukcióit a XVII. század közepéről, éppen Zrínyi Miklós korából:

A gyöngébb megyei hadak ne egymás mellett sorakozzanak fel; vagy a fizetett hadak közé, vagy a fizetett és a székely hadak közé kell állítani őket.

Egy lovassereg mellé mindig egy gyalogsereg kerüljön.

A dandár, azaz a fősereg lovasokból álljon, s ez legyen a legnagyobb csapattest.

A szárnyakra is jó nagy lovasseregeket kell állítani.

Az ágyúkat középre és a két szélre kell elhelyezni.

A nagy csapattestek nem jók, mert nem tudnak kitérni, de a törökök ellen szükség van rájuk, mert azok is nagy tömegben állítják fel csapataikat.

A tartalék ne nagy tömegű, hanem erős csapat legyen.

A zászló elé két "rend" kopjást állítsanak, s minden zászló mellé két legényt állítsanak.

Visszavonuláskor az elővédbe osztott erősebb had járjon hátul, s a korábbi hátvéd elől. Ilyenkor a könnyűfegyverzetű oldalvédek szintén járjanak hátrább.

Ha közel az ellenség, Jézus kiáltás után háromszor kell ágyúból lőni, s ekkor kell a hadaknak "felölni", azaz hadrendbe állni.

A hadaknak mindig a tágasabb utakat kell választani, még akkor is, ha az kerülőt jelent.

Ha lehet idejében le kell a hadat "szállítani", azaz élelemért mehessenek a katonák és a lovak pihenhessenek, de ha víz nincs a közelbe, tovább kell menni.

Ha a hely megengedi, néhány sereget lesbe kell állítani.

Ha domb, halom van a tábor közelében, azt az ellenségnek nem szabad átengedni.

Amerre a hadsereg haladni fog, arra ne küldjenek zsákmányosokat.


Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. - kézirat


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése