Érdemes felidéznünk egy erdélyi főnemes, Haller Gábor – aki az
erdélyi fejedelmet, mint váradi főkapitány szolgálta –, tömör taktikai
instrukcióit a XVII. század közepéről, éppen Zrínyi Miklós korából:
A gyöngébb megyei hadak ne egymás
mellett sorakozzanak fel; vagy a fizetett hadak közé, vagy a fizetett és
a székely hadak közé kell állítani őket.
Egy lovassereg mellé mindig egy gyalogsereg kerüljön.
A dandár, azaz a fősereg lovasokból álljon, s ez legyen a legnagyobb csapattest.
A szárnyakra is jó nagy lovasseregeket kell állítani.
Az ágyúkat középre és a két szélre kell elhelyezni.
A nagy csapattestek nem jók, mert nem
tudnak kitérni, de a törökök ellen szükség van rájuk, mert azok is nagy
tömegben állítják fel csapataikat.
A tartalék ne nagy tömegű, hanem erős csapat legyen.
A zászló elé két "rend" kopjást állítsanak, s minden zászló mellé két legényt állítsanak.
Visszavonuláskor az elővédbe osztott
erősebb had járjon hátul, s a korábbi hátvéd elől. Ilyenkor a
könnyűfegyverzetű oldalvédek szintén járjanak hátrább.
Ha közel az ellenség, Jézus kiáltás után háromszor kell ágyúból lőni, s ekkor kell a hadaknak "felölni", azaz hadrendbe állni.
A hadaknak mindig a tágasabb utakat kell választani, még akkor is, ha az kerülőt jelent.
Ha lehet idejében le kell a hadat
"szállítani", azaz élelemért mehessenek a katonák és a lovak
pihenhessenek, de ha víz nincs a közelbe, tovább kell menni.
Ha a hely megengedi, néhány sereget lesbe kell állítani.
Ha domb, halom van a tábor közelében, azt az ellenségnek nem szabad átengedni.
Amerre a hadsereg haladni fog, arra ne küldjenek zsákmányosokat.
Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. - kézirat
