„...szinte asszonyi módon
reszketve kapkodtak, nem is akarván megvédeni a várost, hanem rút és
gyalázatos megfutamodásukat tervezték.”
Árulássorozat (?) a dél-dunántúli várakban...
Siklós alatt azonban elutasításra talál a török had.
1543. június 24-én történt, hogy a
szultáni had elővédje átkelve a Dráván – Valpó elfoglalása után – már
Siklós ostromához is hozzá kezdett, amikor Pécsről, a kapitány, Székely
Lukács követe Kara Ahmed pasa elé járult és felajánlotta, hogy kapitánya
nevében feladja a várost (!)...
Minderről a török források – mint például Szinán Csausz – így írtak:
„Előbb, mikor szolgáját,
Ahmed pasát Siklovis vár ellen küldte és ez oda érkezett a Pecsevi nevű
vár népe Ahmed pasának Siklovis vára alá érkeztét meghallván, ide jött
és azt mondva, hogy a nép és az egész tartomány a padisahé, meghódolt;
egyszersmind a mihácsi béget, Kászim béget és a pozsegai béget, Murád
béget meghiván átadták nekik a nevezett várat.”
Kászim bég nyomban kiindult vagy 3-ezer főnyi – zömében tatár segédhaddal – hogy kezébe vegye Pécs városát.
A magyar forrásokban – bár a dátum nem
egészen egyértelmű (a július 20-i dátum is gyakran szerepel) – szintén
olvashatunk Pécs gyalázatos elhagyatásáról és elárulásáról. Istvánffy
Miklós írta:
„…testi-lelki fásultságukban
annyira ellustultak, hogy még mielőtt Szolimán, Siklós elfoglalásánál
tovább vonult volna, kötelességükről és tisztükről megfeledkezve szinte
asszonyi módon reszketve kapkodtak, nem is akarván megvédeni a várost,
hanem rút és gyalázatos megfutamodásukat tervezték.”
Akármint is volt, Pécs elhagyása és
elárulása az őrség részéről tény. elsőként a várkapitány, Székely Lukács
szökött meg, majd a város püspöke, aztán távozott a pécsi magyar őrség
is. Érdekes fejlemény volt ezen vészterhes órákban a közeli Pécsvárad
veszte is. A pécsváradi kapitány – Szapolyai-pártján (a király ekkor már
halott volt, de a pártja élén Martinuzzi Fráter György állt) – Horváth
Sándor a vészhírekre, a szultáni had közeledésére és diadalsorozatára
válaszul inkább puskaporral a levegőbe repítette és lángba borította a
pécsváradi várat, mint sem a török kezébe épségben átadja. Ne feledjük!
Ekkor a Szapolyai-párt mind a török szultán – vazallus – szövetségesének
számított... Horváth Sándor pécsváradi kapitány még is így döntött. Fel
is rótta ezt Kászim mohácsi szandzsákbég, aki a rommá lett erősség alá
száguldott, hogy átvegye a várat. Azt írta Fráter Györgynek, hogy miféle
jogon tette rommá Pécsváradot, ha ő a szultán szövetségese? A ravasz
Martinuzzi azt bizonygatta, hogy az csak azért történt – de hogy a török
ellenében – hogy a vár, nehogy Ferdinánd király kezébe kerüljön...
Mind Pécsről, mind Pécsváradról pánik
szerű meneküléssel futott – ki futhatott – a nyugatra fekvő királyi –
ti. Török Bálint családja tulajdonából a királyi korona alá került –
Sziget felé.
Mindeközben Siklóson Vas Mihály kapitány
és védői felkészültek a harcra. Ugyan a szultáni derékhad csak
három-négy nap múltán (június 29-én) érte el Eszéket és kezdte meg az
átkelést a Dráván, de a cél nem immár volt kétséges: Siklós a következő.
Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. - kézirat