Mohácsi lakos vagyok. Gyerekkorom óta foglalkoztatott a csata. Most értem meg annyira, hogy komolyabban is foglalkozzam vele. Szerte a világon sokan foglalkoznak a mohácsi csatával. Könyvek, tanulmányok, cikkek garmada elemzi a csatát. Sokan sokféle jelzőt aggattak a csatára. Ezek a jelzők a mai napig is köztünk élnek a köztudatban. Sajnos ezek a jelzők általában negatív előjelűek, pedig én sokkal több pozitív dolgot tapasztaltam a jelenlegi ismereteim alapján. Ezekre majd a későbbiekben szeretnék majd részletesebben kitérni. Remélem, hogy sok mohácsi csata kutató, érdeklődő fog írni és talán sikerül majd egy kicsit közelebb jutnunk ahhoz, hogy mi is történt 1526. augusztus 29-én.
A mohácsi csatát nem kutatom. Munkám elsősorban arra koncentrálódik, hogy a csatával kapcsolatos írott anyagokat egy helyre összegyűjtsem. A tisztán látáshoz szükségessé vált, hogy ne csak a mohácsi csatával foglalkozzam, hanem az azt megelőző és követő időszakokkal is, mert csak így lesz teljesen világos, hogy nem Mohácsnál történt a "vész". A mohácsi csata "csupán" egy vesztes csata volt a sok csata közül, ami hazánk történelmében oly gyakran megesett. A tragédiát még jobban beárnyékolja, hogy ebben a csatában vesztette életét II. Lajos királyunk. Azt már kevesen írták le, hogy a csatát követő 15 évben (míg a török el nem foglalja végleg Budát és kezdetét veszi a 150 éves török uralom) jóval több magyar katona hal meg a harcokban, mint amennyi a mohácsi csatában elesett. Ezalatt a 15 év alatt ha meglett volna az összefogás a Magyar Királyság területén élő főurak között, a választott király és a főurak között, akkor talán lett volna esélyünk arra, hogy ne legyen hazánk a Török birodalom része 150 évig.
Az elszalasztott lehetőségek időszaka volt a csatát megelőző évek és a csatát követő 15 év. Természetesen most, lassan 500 év távlatából könnyen okos az ember. Könnyen lehet hibáztatni bárkit és bármit a mai gondolkodásmód birtokában. Egyikünk sem volt ott, abban az időszakban, így egyikünk sem tudhatja, hogy mi is történt valójában Mohács mezején. Csak a fennmaradt írásos forrásokra tudunk támaszkodni. Ezeket az írásokat is fenntartással kel kezelni. Érdemes ezekről "lehántani" a török források "dicső és dicsőítő mázát" és a magyar források "letargikus, Mohács komplexusát". Ekkor talán egy életszerűbb megvilágításba helyezhetjük a csatát és következményeit. Soha ne feledjük azonban, hogy 500 évvel ezelőtt teljesen más gondolkodásmódja, felfogása, értékrendje volt a kor emberének. Akkor a becsületet, a hazaszeretet, a bátorságot teljesen másként értelmezték, mint napjainkban. Az élet feláldozása a haza oltárán akkor teljesen mást jelentett, mint napjainkban.
