Dunaszakcsői emléktábla:

Kiss Béla: A mohácsi törökkori vár

Kiss Béla: A mohácsi csatatéri kápolna

Kiss Béla: Értékes nemzeti kincs:

A Mohácsi II. Lajos Múzeum Egyesület

Séta a csata helyszínén

A mai napon (2012.03.18. vasárnap) páratlan történelmi időutazásban volt részem. Szűcs Józsi bácsival bejártuk a csatatér kutatásainak 2 helyszínét. Először az Udvar községtől Nyugatra levő temetőn túli (mai néven) Malom-árok hídjánál jártunk, ahol 2 órán át mesélt a török hadak elhelyezkedéséről, a magyar sereg bal szárnyának területi elhelyezkedéséről és a domborzat akkori és mostani lehetséges állapotáról. 

Másodjára pedig megmutatta a Brodarics elbeszélésében szereplő (mára már nem létező) Földvár falu helyét. A 85 éves Józsi bácsi korát meghazudtoló erővel és energiával sétált a tárcsázott szántóföldön. Szinte újra huszon egynéhány évesnek látszott, mint fiatalkorában, amikor ezeket a területeket bejárta. Ahogy közeledtünk a falu helye felé egyre több cserépdarab és 3-5 cm-es  téglavörös római kori tégladarabok hevertek a szántóföldön. Az őszi talajművelés során kerültek felszínre ezek a törmelékek. Ha akartuk volna, akkor fél óra alatt egy vödör (régészeti szempontból értéktelen) törmeléket össze tudtunk volna szedni. Csak a fotó kedvéért vettem fel a földről pár darab cseréptörmeléket, hogy igazolni tudjam a leírtakat. Volt köztük pár mintás cserépdarab és 3 fémes (vas) tárgy is, amik közül az egyik, akár egy ágyúgolyó darabja is lehet.

Természetesen most is rengeteget mesélt Józsi bácsi. Ezt a részt is 2 óra alatt jártuk be, ill. mesélt el sok érdekes dolgot.

Annyit tudni kell, hogy ezév januárjától és február közepéig hetente 2-3 alkalommal elmentem hozzá, ahol 09.00-13.00 között folyamatosan mesélt mindenről ami  csatával kapcsolatban volt. Mivel sokan és sokszor visszaéltek az általa elmondottakkal, ill. az amatőr kutató "besorolása" miatt több negatív kritikát kapott ezért nem engedi meg, hogy az általa elmondottakat magnóra felvegyem, vagy fényképet készítsek a térkép vázlatáról és egy-egy ritka térképről, amely a birtokában van. Nem szeretne senkivel és semmivel összeütközésbe kerülni. Így nem marad más számomra, mint az elhangzottak memorizálása és otthon történő lejegyzetelése. 

Ha végeztem ezeknek a jegyzeteknek a megírásával, akkor megmutatom Józsi bácsinak és ha bele egyezik, akkor közé teszem az általa elmondottakat a honlapon, vagy ezen a blogon. Időpontot nem tudok ígérni és ne is várjon senki tőlem ezzel kapcsolatban.

Elhunyt Kiss Béla bácsi

A gyász hír előző lapszámunk megjelenése után fogadott: Kiss Béla bácsi már nem mesél többet az élményeiről!

Tudjuk sokan, mennyire szerette Mohácsot, évtizedeken keresztül kutatta történelmi hagyományait, eseményeit. Különösen a mohácsi csata és a csatatér érdekelte. Olyannyira, hogy személyesen végigjárta nemcsak a hazai, de a horvátországi területeket is, és kis füzet formájában jelentette meg tapasztalatait, új élményeit, felfedezéseit. A négy évtizednyi kutatómunka eredménye az 1996-ban megjelent „A mohácsi csata” című kiadvány. Valószínűleg sokan őrzik  otthonukban ezt a munkáját.

Emellett gyűjtött mindenféle érdekes tárgyat, eszközt is, amivel illusztrálni tudta tanítványainak, szakköröseinek a régmúlt eseményeit, eltűnt korok embereinek életét.

Egy volt tanítványa, Kalkán Sándor így emlékezik róla:

„A Park utcai iskolában tanított történelmet. Majd később is találkoztunk, az akkori 502-es Szakmunkásképző Ipari Szakiskolában. Ő azok közé a pedagógusok közé tartozott, akik megpróbálták valahogy segíteni még a gyengébben haladó gyereket is, hogy ne kelljen megbuktatni. Ha pl. a diákja egyesre írta a dolgozatát,  odaült mellé. Nem érted kisfiam? - megsimogatta, és megpróbálta elmagyarázni újra neki az anyagot. Egy áldott jó embernek tartottuk valamennyien.

A későbbiekben, már felnőttként az egykori munkahelyemen beszélgettünk sokat (MOL-kút - a szerk.). Sokszor jött tankolni. Ilyen alkalmakkor visszaemlékeztünk azokra dolgokra, amiket együtt éltünk át, a régészetre, a szakkörökre. Kerékpárral jártunk a mai Emlékpark helyén, néztük a régészek munkáját. Nagy élmény volt! A nagyobb munkákat mi is láttuk. Az ecseteket, az egyéb eszközöket, ahogy feltárták a sírokat, és ahogy a régészek tevékenykedtek.

Most nemrég volt osztálytalálkozónk és szeretettel emlékeztünk rá.  Mindenki mosolygott, mikor Kiss Béla bácsi neve szóba került!”

Azóta már az égi szakkörösöknek mesél nagy türelemmel, szeretettel!

Balról jobbra a képen: hátul Kiss Béla,

a képen látható még: Sárvári Józsefné, id. Salga István, Vidák Lukács,

a többi személy ismeretlen

Fotó és információ: Mórócz Sándor

forrás