A Szent Korona és Szulejmán

Mohácsról tovább indulva, a török hadsereg szeptember 3-án ért Buda alá, s ostrom alá véve a Ferdinánd katonasága által védett várat, azt néhány nap múlva bevette. A vár parancsnoka Nádasdy Tamás török fogságba esett. A szultán csak néhány napig tartózkodott Budán s hadseregével tovább indult Bécs ostromára. Előtte azonban még visszahelyezte Jánost a magyar trónra, átadva neki a török kézre jutott magyar koronát. (...)

A korona visszaadásával mintegy legitimizálni akarta János uralmát az országlakók előtt. (...)

Hogy János tekintélyét növelje, a szultán személyesen is fellépett. Óbudán gyűlést tartott, melyen a magyar urakat a János iránti hűségre intette. A kitűnő politikai érzékkel és szinte már dramaturgiai képességekkel megrendezett gyűlés legfontosabb jelenete az volt, amikor Szulejmán a tisztes őrizetben, illetve fogságban tartott Várday Pál érseket és Perényi Péter koronaőrt, az ország egyik legnagyobb tekintélyű nagybirtokosát elővezettetve, János kegyeibe ajánlotta őket, kérvén, hogy bocsásson meg nekik. (...)

A János megválasztásában igen hatásosan közreműködő Várday Pál Ferdinánd 1527-es támadása alkalmával Jánost cserbenhagyva, átállt Ferdinándhoz. 1529-ben viszont, amikor Szulejmán Bécs ellen vonult, 600 lovasával önként csatlakozott annak seregéhez. (...) 

Szulejmán János királyt a magyar urak hűségébe ajánlja.
A „Neu eröffnete ottomanische Pforte” czimű, 1694-ben megjelent műből.

Perényi Péter a nála levő koronával együtt még Siklós vidékén esett török fogságba. Ugyanúgy, mint Várday, ő is cserbenhagyta Jánost, tulajdonképpen tehát szintén árulónak számított. Szulejmán mégsem arra biztatta Jánost, hogy büntesse meg, hanem éppen arra, hogy fogadja vissza kegyeibe. Istvánffy szerint János, aki egyébként sem volt "kegyetlen" vagy "vérengző", kezet fogva velük, ott helyben visszahelyezte őket régi méltóságaikba és birtokaikba. Jánost bizonnyal nem csupán Szulejmán ajánlása késztette a megbocsátásra, és lépését nemcsak "jószívűsége" könnyítette meg, hanem okossága is, hiszen hatalma megszilárdítása szempontjából a két főúr megnyerése rendkívül fontos volt. (...)

... figyelemre méltó rész Szerémi szövegében Szulejmánnak az a kijelentése, hogy Nándorfehérvárt és Szabácsot megtartja, viszont a szerémségi és a boszniai várakat visszaadja. (...)

... ha történetesen Jánosnak az az ötlete támad, hogy felmondja a szövetséget, e két vár birtokában a török katonai erőnek semmilyen nehézséget sem okozott volna, hogy józan belátásra bírja. (...)

Egyébként Szulejmán, legalábbis részben teljesítette ígéretét. 1533-ban visszaadta Szerémséget Péterváraddal, Szalánkeménnel, Titellel és Eszékkel együtt. A boszniai várak visszaadásáról nem tudunk, tehát vagy Szerémi értesülése téves, vagy pedig - és ez a valószínűbb - Ferdinánd megújuló támadásai miatt, a szultán veszélyesnek látta, hogy magyar hadakra bízza e várak védelmét. 

Perjés Géza: Mohács