A török források felhasználásában a legnagyobb hiba ott történt, hogy a kutatók egyáltalán nem tanulmányozták a mohácsi csata leglényegesebb mozzanatát, a török hadseregnek a mohácsi mezőre való felvonulását tárgyaló részeket. E részek tanulmányozása alapján ugyanis kétségtelenül megállapítható, hogy ennek az óriás hadseregnek a felvonultatása a csatához rendkívüli nehézségekkel járt. Ezeket a nehézségeket viszont magyar részről előre lehetett látni, s mint említettük már, Tomoriék a csatára vonatkozó tervükben láthatóan számoltak vele. (...)
... a török hadsereg előnyomulása közben a Dunát mint az utánszállítás fő vonalát nem nélkülözhette. Ilyenformán teljesen bizonyos volt, hogy a hadsereg Buda irányába (melynek elfoglalása kétségtelenül a hadjárat egyik célja volt) a Duna mentén fog előnyomulni. Az is nagyon valószínű, hogy nem a folyó bal partján, tehát a Duna-Tisza közén nyomul elő; először azért, mert ebben az esetben kétszer kellene a Dunán átkelni, ti. egyszer Pétervárad körül, majd Pestnél; másodszor pedig azért, mert a Duna bal partját ebben az időben Dömsödtől egészen Bácsig egy 10-25 km széles mocsaras, járhatalan terület övezte, mely teljesen elvágta volna a hadsereget a hajóhadtól. Maradt tehát a Duna jobbparti előnyomulás a Nándorfehérvár-Pétervárad-Eszék-Tolna-Buda útvonalon.
Egyébként a magyar hadsereg éppúgy rá volt utalva a Dunára, mint a török. Ezért vezetett már az Árpád-korban is Eszéken át Nándorfehérvár irányába "hadiút".
Perjés Géza: Mohács
