A hercegszőllősi erődítmény
1560. márciusának elején, valószínűleg
8-án – a nap nem bizonyos, de még bőven március idusa előtt – a
szigetvári végváriak lerohanták a hercegszőllősi erődítést. A szigetiek
összecsapása Mohácsnál a törökkel…
Ekkor már újra Horváth Márk állt – immár harmadszor – Sziget élén. A
tőle megszokott lendületességgel cselekedett most is; bátran mondhatjuk,
hogy azt a taktikát alkalmazta, amelyet legegyszerűbben és
legnagyszerűbben nevezünk így: „a legjobb védekezés, a támadás.”
Már 1560. februárjának végén több levelében beszámolt arról a nádornak, Nádasdy Tamásnak hogy az ellenség palánkok és „kastélyok”
– azaz kisebb erődítmények – állítását tervezi, és tudja, hogy a
Baranya-háromszögben fekvő Hercegszőllősön a régi templomot erődíti. A
február 29-én kelt levélben írta, hogy napszállta után hozták a hírt
este hét óra tájban, hogy az elmúlt kedden („feria tertia promixae preterita”
– február 27-én) a törökök Hercegszőlős alá mentek s erősítést is
várnak, a parasztokat erősen hajtják a munkához. Bizonyos, hogy a „szentegyház”
– vagyis a templom megerősítéséhez fognak. Ez nem volt egyedülálló
eset. Azt mondja Horváth Márk, hogy félő, hogy Eszékről könnyen
segítséget kaphatnak, ha katonáit – kiket egyébként kiküldött azzal,
hogy parancsára gyújtsák fel az erődítést – azonnal rájuk küldené…
Március 3-án kelt levelében (ugyancsak
Nádasdy Tamáshoz) azt írta, hogy négy napig voltak a törökök
Hercegszőllősön és építkeztek. Vagyis építették a magyar parasztokkal az
erődítményüket – a miheztartásvéget egyet nyomban karóba is húztak,
hogy pontosan és megfelelően haladjon a munka. Aztán még pénzt is
kizsaroltak a szerencsétlen parasztoktól a budai pasának („vnum
colonum in Herczeg Zewlews commorantem veru affigere fecerunt et super
ceteros pecuniam pactatitiam extorserunt ipsi basse Budensi”). Gyalogosai kinn vannak a közelben, s arra várnak, hogy valami módon a felhalmozott fát elégessék, az erődítményt lerontsák…
Annyi biztos, hogy a szigeti kapitány
nem sokáig töprengett. És hogy mi történt? Ezt már a szigeti kapitány,
egy március 14-én kelt leveléből ismerjük meg. A hercegszőllősi
megerődített templomot a szigetiek – a parancs szerint – felgyújtották. A
törökök így hamar értesültek a magyarok hollétéről és nyomukba eredtek.
Március 8-án be is érték őket Mohácsnál. A szigetiek 48 fővel, a
törökök csaknem kétannyian – közöttük a budai pasa vajdája (?) tizenöt
lovassal. Bár Horváth Márk előző levelében csak gyalogosok kiküldéséről
beszélt, de itt már lovasokról is szól: vagyis arról, hogy az
összecsapásban a szigetiek győztek: 47 törököt megöltek, a többieket
Duna felé szorították, aki csak tudott menekült. Horváth arról is
tudósítja Nádasdyt, hogy új kémet „szervezett be”
magának: még Hercegszőllős alatt elfogtak egy bizonyos Berhám Jazidzsi
nevű törököt, aki siklósi. Ezt behozták Szigetre, mivel írástudó ez írja
és olvassa most a siklósi törökök leveleit – álnéven. Tehát, mint egy
fedett kém írja most a megtévesztő leveleit a törököknek. Ezeket a török
leveleket a nádornak is megküldte csatolva.
Egyszersmind kéri a nádor – tudván, hogy
az összecsapás Mohácsnál és a Hercegszőllősnél végre hajtott akció még
megrovással is végződhet –, hogy védelmezze meg a király előtt.
Egy későbbi – március 22-én kelt – levelében, a szigeti kapitány azt írta Nádasdy Tamásnak, hogy az elmúlt hercegszőllősi támadás és a mohácsi csetepatéban, hányan is vesztek oda… A számok e tekintetben eltérnek az előbbi levelében közöltektől. Itt azt írta, hogy 63 rác gyalogot, és 40 magyar (!) puskást, 4 janicsárt és néhány lovast küldtek ki, három vajda vonult ki velük: Kurd, Sabán és Szefer. Ezek mindhárman elestek a küzdelemben, akárcsak lovaik. A győztes szigetiek hatvanöt ellenséges holttestet számoltak össze, és elzsákmányolták fegyvereiket, köztük negyvenkét puskát, nem tudják mennyien vesztek a vízbe, vagyis a Dunába, vagy a holtágakba. Tizenöt szaladt el, de azok is mind sebesen, közülük később nem egy meghalt. Azt is megírta, hogy a török most esküszik azért is megépíti a hercegszőllősi erődítményt, a szekszárdi bég pedig erősen fenyegetőzik a falvakra, hogy senki se merjen adózni Szigetnek.
Egy későbbi – március 22-én kelt – levelében, a szigeti kapitány azt írta Nádasdy Tamásnak, hogy az elmúlt hercegszőllősi támadás és a mohácsi csetepatéban, hányan is vesztek oda… A számok e tekintetben eltérnek az előbbi levelében közöltektől. Itt azt írta, hogy 63 rác gyalogot, és 40 magyar (!) puskást, 4 janicsárt és néhány lovast küldtek ki, három vajda vonult ki velük: Kurd, Sabán és Szefer. Ezek mindhárman elestek a küzdelemben, akárcsak lovaik. A győztes szigetiek hatvanöt ellenséges holttestet számoltak össze, és elzsákmányolták fegyvereiket, köztük negyvenkét puskát, nem tudják mennyien vesztek a vízbe, vagyis a Dunába, vagy a holtágakba. Tizenöt szaladt el, de azok is mind sebesen, közülük később nem egy meghalt. Azt is megírta, hogy a török most esküszik azért is megépíti a hercegszőllősi erődítményt, a szekszárdi bég pedig erősen fenyegetőzik a falvakra, hogy senki se merjen adózni Szigetnek.
A levélben külön kiemeltem a 40 magyar
puskát, a török szolgálatában – állítólag Pécsett. Ez meglehetősen
ritka, de nem elképzelhetetlen a korabeli viszonyok között. Lehet, hogy
szolgált 40 magyar török urat katonaként, de az is biztos, hogy ők már
soha a magyar közösségbe vissza nem térhettek – pribékké váltak – a
korabeli kifejezéssel illetve őket. S ha magyarok kezébe kerültek
elevenen, nem kerülhették el az irgalmatlan halált.
vö. OL E 185. Nádasdy cs. lt. Missilisek. Horváth Márk levelei.
A hercegszőllősi református templom képei - sajnos semmi információval
nem rendelkezem róla, hogy ez, vagy a római katolikus templom építtetett
előbb, s vajh melyik lehetett, amelyet a török erődítménnyé alakítani
igyekezett?