"Mikor az ifjú mit sem sejtve, hazafelé
indult, beleesett a csapdába, elfogták, és tömlöcbe vetették. A csausz
ezen az éjszakán szépséges feleségét is erős őrizet alá vette, s reggel
kereszténnyel elkövetett házasságtörés (korábban a görög ifjú jegyese volt a felesége) vétkével bevádolta a kádinál, követelvén, hogy a törvény nevében mindkettőjüket súlyos ítélettel sújtsák. (...)
Ám a csausz amennyire feleségét annak
előtt szerette, most annyira meggyűlölte, és semmi könyörgés nem
lágyította meg a szívét... (...)
Minekutána köztudottá vált, hogy két
ilyen szépséges ifjú embert kivégzésre visznek, megszámlálhatatlan
sokaság gyűlt össze... (...)
Elővezették az ifjút a tömlöcből:
kezemegkötözve, nyakán vasabroncslánccal átfűzve, melynek két végét két
délceg janicsár - két szép öltözékű hóhér (mert náluk a bakó nagy
becsben áll) - tartotta. (...)
Amint az ifjút elővezették, férfiak és
nők mind nagy kiáltozásba kezdtek, hogy micsoda kár lenne ilyen szép
ifjút elveszejteni; mindnyájan arra bíztatták, térjen török hitre, s
akkor magához a szultánhoz folyamodnak kegyelemért. Ő azonban
hajthatatlan maradt, s kereken megtagadta, hogy törökké legyen. Midőn a
csausz pasa palotája mellett vezették el, a pasa, látván nem mindennapii
szépségét, utánaszalasztotta egy emberét, mondván, ha török hitre tér,
elérheti, hogy életét meghagyják, sőt a csausz szép asszonyát hitvesül
megkaphatja. Ám az ifjú nem engedett a csábításnak, és azt válaszolta:
kereszténynek született, és keresztényként is akar meghalni. (...)
Az ifjú asszony szívet tépő zokogással
baktatott az öszvéren az ifjú után, miközben a török asszonyok és
férfiak vigasztalták, és bátorították. Midőn az Un Kapi, vagyis a
Homokkapu után az ácsolt bitófához érkeztek, melyről hat nagy éles
horogfüggött alá, a két bakó pedigföltűrt ingujjal fenn állt, s a
csigákat, melyeken az elítéltet felhúzzák, igazgatták és kötözgették, az
ifjút megfosztották köntösétől és minden ruhájától, csak gatyáját,
vagyis vászon alsóneműjét hagyták rajta, majd kezét-lábát ismét
megkötözvén embermagasságig fölhúzták. (...)
Így hát a törökök bősz haraggal
kiáltozván és acsarkodván követelték az ifjú halálát, mire a két bakó
vagy másfél könyökkel az egyik horog fölé emelte őt, és a hegyes horogra
vetette. Az ifjú asszonyt ekkor az összes nő és férfi közrefogta,
úgyhogy ha nincs az erős őrség, megakadályozzák a vízbe folytást, mi
több, a csauszt, ha netán a kezükbe kerül, gondolom, akárcsak Orpheust
az őrjöngő nők, darabokra szaggatják, vagy megkövezik, merthogy szörnyen
szidalmazták. Ennek utána az imádságokat elvégezvén, nagy
jajveszékelés és siránkozás közepette búcsút vettek az asszonytól, ki
azonban magáról mit sem tudott, minthogy fehérebb volt a fehérített
vászonnál. A hóhér ekkor leemelte az öszvérről, egy gyolccsal a kezét
kötözte meg, a másikat a dereka köré, a harmadikat pedig a lábára
tekerte, egy ladikba fektette arccal lefelé, a parttól vagy kétölnyire
beevezett, minthogy a bitófa a tenger közelében volt, ott hosszú rudat
kötözött az asszony dereka körétekert gyolcshoz, a nőt a rúddal
könnyedén a tengerbe lökte, s addoig nyomta víz alá, míg meg nem
fulladt. Legott hozták a ravatalt, az asszony holttestét lepedőbe
csavarták, s török énekek kíséretében a sírhoz vitték.
A szerencsétlen ifjú még harmadnap is
élt, és kínzó szomjúságtól gyötörve vízért esedezett, de senki sem
akadt, ki kínjain enyhített volna, mígnem harmadnap éjjel , mondták,
valaki a janicsárok közül megszánta, s kettéhasította a fejét, ám hogy
ezt ki tette, titokban maradt."
"Máskor megint egy oláh vajdát hurcoltak
ide, kiről az a hír járta, hogy a szultán és annak helytartója ellen
bujtogatta a népet lázadést szítván, minthogy maga akart uralkodni. Az
oláhok orrát, fülét levégták, és Konstantinápolyba küldték, mire szultán
elrendelte, hogy vessék horogra. Délceg termetű dalia volt, több
nyelven beszélt, kiválképp latinul, görögül, oláhul és magyarul.
Többször láttunk törököket is kivégezni: lenykazták vagy fölakasztották
őket, néhányuknak kezét-lábát megkötözték, s akár a borjaknak, torkukat
metszették, és míg vérük el nem folyt, őket a földön fekve, testüket
hánykolódni hagyták, másoknak álltukban hurkot dobtak a nyakukba, a
kötelet egy gerenndán általvetették, s az elitéltet vagy arasznyira
fölhúzva lógni hagyták. Ott a gonosztevőkkel nem sokat teketóriáztak,
rövid úton kivégzik őket."
forrás: Mitrovicei Vratislav Vencel viszontagságai (részlet)
