Természetesen a török vitézségnek is megvoltak a maguk legkiválóbb példái, melyet éppen olyan sűrűn sorolhatnánk...
1543. április 4-én történt (Duna)Szekcső palánkjának védelmében...
Természetesen
az állandó csatározásoknak, a mindennapos végvári összecsapásoknak meg
voltak a maga török hősei is. Innen is számosan hozhatnánk a vitézi
élet példáit: 1543-ban Kászim mohácsi szandzsákbég tudósította a
szultánt, hogy a magyarok támadást intéztek (Duna)Szekcső ellen,
amelyből nagy összecsapás kerekedett, de a védőknek – jelen esetben az
oszmánoknak – sikerült győzedelmeskedniük:
"Zilhidse
havának 28. Napján /április 4-én/ a rossz természetű gyaurokból és
feslett erkölcsüekből egy nagyszámú lovas csapat és néhány gyalogos
éjjel Szekszárd vára közelében lesben állott, és hajnalban a válogatott
lovasság megrohamozta a várat. Ekkor az összegyült gázikat magunk
mellé vévén, kimentünk és amazokkal szembeszálltunk és heves harc és
küzdelem támadt. A nevezett várban a lovasok agája, Ejnekhán aga igen
vitézül harcolt s végre is vértanúvá lőn, többen pedig megsebesültek.
Igen sok gyaurt levagdaltunk, többen megsebesültek, azonkívül pedig
néhányat élve elfogtak."
Szinán Csausz: Az 1543. évi hadjárat története.
In: Török történetírók II. ford. Thury József. Bp. 1893. 294-296.
