1587. augusztus 9-én zajlott le a
kacorlaki rajtaütés, amelyben a magyar végvári hadak fényes győzelmet
arattak egy ausztriai határvidéki rablásból visszatérő nagy török
seregen…
A magyar végvári kapitányok év eleji
hódoltsági beütéseit bosszulandó szövetkezett számos dunántúli török
végház népe, hogy támadást indítson a királyi területek ellen. Nagy
ambíciók fűtötték a vállalkozásra szövetkező török tiszteket, kik már
régi próbált katonák voltak, de most nem egy új garnizon élére kerül –
mint „Sasvár” (Sehszüvár) a volt szolnoki bég,
aki most került Szigetvár élére, avagy – az „arnót”-nak, vagyis
albánnak nevezett – Hasszán koppányi bég; mellettük ott volt még Mohamed
pécsi bég, a mohácsiak, s nem egy szlavóniai török kapitány, a
diakóvári és pozsegai szandzsákok oszmán vitézeivel.
Egyes források 8-ezer fősre becsülték a
rablóvállalkozásra szövetkezett török hadat. Ez a sereg átszáguldott
Zala vármegyén és a Muraköz felé törve elpusztított és felperzselt húsz
falut, és egész a stájer, ausztriai határvidékig dúlt és rabolt. Csekély
ellenállásba ütköztek s így gazdag zsákmányt ejtettek – embereket
fűztek rabszíjra és csorda szám hajtották el az állatokat. Már
visszafelé vonult a málhákkal és foglyokkal megrakott győzedelmes
portyázó had, amikor Zrínyi György összefogva Batthyány Boldizsár és az „erős fekete bég”,
Nádasdy Ferenc hadával eléjük sietett, és Kanizsától nem messze észak
felé egy mocsaras kis tavacska közelében, Kacorlak mellett meglapult
alig 3-ezer vitézével.
Az időzítés és csapda teljes volt. A
kacorlaki határban megtámadták a zsákmánnyal hazafelé vonuló mit sem
sejtő török hadat. Nagy részüket levágták és a környező mocsarakba
fojtották: elesett vagy kétezernyi török – köztük a mohácsi bég, s vagy
1300 főnyi török (más forrásokban 1523 oszmán vitéz) rabbá lett, köztük a
pécsi és a koppányi bég, s más tisztek – név szerint sorolják a
források őket – Berhám, Hasszán, Memis, Oszmán Cselebi és még néhány
aga.
Az újdonsült szigeti bég, „Sasvár”
csak nehezen menekült meg – napokig a mocsarak és lápok fedezékében
bujkált, míg a halálos kelepcéből kivergődött (később a szultáni
felelőségre vonástól való féltében öngyilkos lett). A rabok váltságából
csak magának Zrínyi Györgynek volt 200-ezer forintnyi haszna.
Zsákmányoltak még 19 török hadi lobogót és több mint ezer lovat. A
törökök által elhajtott foglyok mind megszabadultak.