Bár Nándorfehérvárt már július elején körülzárták Piri Mohamed hadai, a vár igazi ostroma csak azután kezdődött el, hogy a Szabácsnál bevetett egységeket oda irányították. A török források egy része az átcsoportosítás viszonylag késői végrehajtását azzal indokolja, hogy a Szabácsnál épített hidat az ár elvitte, így a csapatok nem kelhettek át a Száván. Fennáll azonban annak a lehetősége is, hogy a török hadvezetés előbb biztos akart lenni afelől, hogy a magyarok nem kelnek-e át Eszéknél - ahol fel is építették már a hidat - és nem támadnak-e Szabács irányában. Nándorfehérvárhoz ugyanis a Száva déli partján is el lehet jutni, aminthogy a hadsereg málhája a török források szerint valóban ide menetelt. Úgy látszik, a hadseregnek a Száva északi partján való előnyomulást Nándorfehérvár irányába biztonsági okokból elsőrendű követelménynek tartották.
Szabács
Nándorfehérvárt, őrségének hősies ellenállása után, a Szabács alól megérkező egységekkel megerősített ostromló sereg augusztus 29-én foglalta el. A környező vidéket, a Szerémség egy részével együtt, Nándorfehérvárral mint központtal szandzsákba szervezték, Bali béget nevezvén ki annak vezetőjévé. A károkat, melyeket Nándorfehérvár az ostrom alatt szenvedett, gyors ütemben javították ki. Mintegy 2.000 környékbeli paraszt dolgozott és 20.000 aranyat fizettek ki a munkálatokért. A várban 3.000főt számláló őrséget hagytak, köztük több száz janicsárt és 200 ágyút. A hadsereg szeptember 14-én vonult el a vár alól és kezdte el menetét hazafelé.
Perjés Géza: Mohács
